Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-236
A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. évi február hó 7-én, csütörtökön. 269 százait, akkor az államot nem lehet elütni a közalapítványok felett való szabad rendelkezés jogától. Ez a jog az államot teljesen megilleti és az államnak kötelessége ezt a jogot gyakorolni is. Zsitvay képviselő ur és Wolff képviselő ur is, sőt az előttük felszólalt Petrovácz képviselő ur is rámutatott az egyház kulturális feladataira, rámutatott ezeknek tanitó szerepére és tudott igen elismerő szavakat felhozni e tanitó szerep s a kulturális feladatok teljesitése mellett. Én is szeretném ezt egy-két számadattal megvilágítani, mert szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy amikor az állam ilyen horribilis mértékben segélyezi a hitfelekezeti közép és elemi népoktatást és még földet is hagy a tanitórendek kezén, a pedagógiai eredmény s maguknak az iskoláknak állapota egyáltalában nem kielégítő, hogy tehát e nagy anyagi hozzájárulás ellenében régesrégen itt van az ideje annak, hogy az oktatást az állani a maga kezébe vegye. (Griger Miklós : Ez a tapló nem a mi fülünkbe való ! Frázis ! — Kiss Menyhért : A piarista gimnáziumok a legkiválóbbak !) Itt az ideje annak, hogy e horribilis anyagi segélyezések ellenében végre rájöjjünk arra a gondolatra, hogy ezt az összeget kiadhatnók eredményes oktatásra is és nem kellene egészen meddő célokra odaadni, (Ellenmondások a középen.) olyan célokra, amelyek eredményeikben meddők. Hogy a tanitórendek mit csináltak hajdanában, mit csináltak a magyar történelem előző századaiban, arra vannak feljegyzések, de gondolom, nem illik, hogy a vita keskeny medrében ezeket mind felsorakoztassam. Legyen szabad azonban ezeknek a hallatlanul nagy kulturális és történelmi érdemeknek jellemzésére (Mozgás a középen.) és némi kis megvilágítására csak egy rövid kis idézetet felolvasnom. Fraknói Vilmos mondja . . . (Kima P. András : A Népszavában !) Tévedni méltóztatik. (Pikler Emil : Zsidó volt !) Fraknói még sohasem irt a Népszavába, azt hiszem, nem is fog. (Derültség.) Fraknói Vilmos a népoktatás állapotáról a XVI. században azt irja egy helyen, hogy a katholikusoknál az iskolák állapota összefüggésben állott a papság műveltségi állapotával. Ez pedig a tárgyalt korszakban jó sokáig épen olyan szomorú állapotban volt, mint a mohácsi vész előtt. Az alsó papság nagy tömege kultúrai tekintetben tökéletesen el volt hanyagolva. A lelkészeknek erkölcsi állapotuk is olyan szomorú volt, hogy ezen értelmetlen és lazaerkölcsü papságtól az oktatásügy emelését senki sem várhatta. (Griger Miklós : Önök pedig már a XVI. században csináltak szakszervezetet ! Önök már előre voltak !) Elhiszem, hogy Fraknói Vilmos felelősségteljesen, megfelelő" hiteles történelmi kútfők alapján állapitotta meg, hogy ez a népoktatás, amikor egészen korlátlanul az egyházak kezén volt, milyen volt. (Ernszt Sándor : Mindenütt, mindig így volt ?) Rámutathatnék arra is, hogy például 1869-ben ho gvan állt a hitfelekezeti oktatás. Ekkor 13.798 elemi népiskola volt Magyarországon, közülük 13.319 a felekezetek kezén. Az oktatás eredményei tekintetében idézhetném, de nem idézem, Eötvös József parlamenti beszédeit, idézhetném annak a kultúrharc formáit felöltő ádáz tusának adatait, amely 1848-ban és 1868— 70-ben Eötvös József és a katholikus klérus között folyt. De legyen szabad az eredmények tekintetében csak arra rámutatnom, hogy 1869ben a 13.319 felekezeti iskola közül 2377-ben egyáltalában nem tanitottak magyarul (Láng János : A szerzetes-iskolákról beszéljen ! —• Kiss Menyhért : Ezek nemzetiségi iskolák voltak !) és 2538 iskolában a magyar nyelvoktatás nem volt kielégitő. Most megint egy korral, néhány évtizeddel előbbre szaladva, legyen szabad ezeket az állapotokat, ismét csak néhány számadattal, 1912-ből idéznem. (Ernszt Sándor : A Bach-korszakról beszélt ! — Farkas István : Most is abban élünk ! Ez még rosszabb a Bach-korszaknál !) 1912-ben már régen elfelejtették a Bach-korszakot, 1912-ben már régesrégen lebontották a Bach-korszak valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi emlékét ; közbevetőleg jegyzem meg, hogy sajnos, 1919 augusztusától kezdték újra felépiteni. 1912-ben tehát Bachkorszakról szó sem volt, mégis ilyen volt a felekezeti oktatás, mint azt néhány számadattal illusztrálom. A kalocsai egyházmegyében 61.000 tankötelest 675 tanitó tanitott. (Farkas István : Analfabétákat neveltek !) Sok iskolában száznál több tanuló jutott egy tanitóra, például Soltvadkerten egy-egy tanitóra 197 tanuló esett. Közbevetőleg legyen szabad megjegyeznem, hogy törvény szerint csak 80 tanuló engedhető meg egy tanitó keze alatt. A kalocsai főegyházmegye jelentése maga kénytelen ezeket megvallani. A jelentésből különben megállapitható, hogy a kalocsai érsekség az iskolakötelesek 61%-át nem látta el a törvénytől követelt minimális iskoláztatással sem. (Ernszt Sándor : Az érsekség köteles ? Hol van ilyen törvény?) Ugyan kérem, mélyen t. képviselő ur, hol van ilyen törvény ? A maayar Corpus Jurisban van, méltóztassék utánanézni. (Ernszt Sándor : Ilyen törvény ? Mutassa meg! — Kuna P. András : Majd azt mondja, hogy tévedett !) Ugyanilyenek voltak az állapotok 1912-ben az egri főegyházmegye iskoláiban is. Sőt még szomorúbbak. Itt 879 tanitó volt 68.592 iskolaköteles mellett. 144 iskolában 150 tanulót zsúfoltak össze, 19 iskolában 150-nél több gyermeket. Mikóf alván egy tanitó 179 gyermeket tanitott egy iskolában ."(Kuna P. András : Jó tanitó volt az ! — Farkas István : Talán Kuna bácsi is odajárt hozzá? — Pikler Emil : Maga is ott tanult? — Láng János : Tessék a 9. §-hoz szólni, nem általánosságban ! —• Rothenstein Mór : Az az elnöknek a dolga egyelőre !) Heves nagyközség egyik felekezeti iskolájában 198 tanuló esett egy tanitóra, és Jászszentandráson az első és második vegyes osztályban egy tanitó 301 gyermeket tanitott ! Az egri főegyházmegye itt 58%-át nem taníttatta, nem iskoláztatta azoknak a gyermekeknek, akik tankötelesek voltak. T. Nemzetgyűlés ! Én további konzekvenciákat nem akarok levonni ezekből a felsorolt esetekből, hanem azzal a kijelentéssel, hogy a felsoroltak következtében és azon okok következtében, amelyeket itt részletesen nem hoztam fel, nem tudom elfogadni Zsitvay Tibor képviselő ur indítványát. Elfogadom Szeder Ferenc képviselőtársam törlési javaslatát. (Felkiállások jobbfelöl : Ezt tudluk !) Legyen szabad végezetül megjegyeznem a következőket. Az újságok híradása szerint, gróf NAPLÓ xx. ;>7
