Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-235
256 'A nemzetgyűlés 235. ülése 1924, évi február hó 6-án, szerdán. •felező iskoláztatásról és ha a magyar állani kényszeríti fiait, nagyon helyesen, arra, hogy iskolába járjanak hogy lehetőleg egyetlenegy se nőjjön fel analfabétáként, akkor az állam köteles az iskolákat tanerőkkel ellátni és az iskolákat fen.artani. Az állam e terhes feladatát nagyban megkönnyítették, sz egyes felekezetek, mert iskolákat és tanitói lakásokat épiíettek, sőt tanszemélyzetet is fentartottak. Nemcsak az igazgató-tanitókat fizették, de a régebbi időben az osztálytanitók régi szerény fizetését is viselték. Ennek ellenében, csakhogy az osztálytanítók fizetését valahogyan elő tudják teremteni, biizonyos mérsékelt tandíjat szedtek. Az igazéra ó-ta ni toknak rendesen igyekeztek mindig néhány hold földet is adni, ezzel is és egyéb természetben való járandósággal is fizették őket. Ezeket az egyháztagok adták össze. Amikor 1907-ben. ha jól emlékszem gróf Apponyi Albert ur kultuszministersége idején meghozták az nj iskolatörvényt, amikor a tanulókat is köztisztviselőkké minősítették át, amikor a tanitók fizetését is rendezték, felemelték, akkor az állam ezeket a felemelt fizetéseket magára vállalta, a tandíjszedés pedig az iskolai enta rtó felekezeteknek betiltotta. (Zaj. Elnök csenget.) Az osztálytanítók régi fizetése megmaradt a felekezetek terhére, ez körülbelül G—800 korona volt, ehhez a többi pótlékot az állani adta. Most, amikor a korona már 10 év óta egyre rohamosan esik, a fizetéseket lassan-lassan elég magas összegre, nem mondom» hogy a békenivóra, felemelte az állam, a köztisztviselőket és a tanítókat illetőleg is, azonban az akkori taiidíjmegváltást most is csak abban a számárán vb an fizeti az állam, ugy kártalanitja az iskolafentartó felekezeteket, mint akkor, amikor a megegyezés az állam és az iskolafentarló felekezetek között létrejött. Mondjuk, hogy volt 300 tanköteles valamelyik felekezeti iskolában. Itt néer— öt—hat korona körüli tandíjakat szedtek, mondjuk, öt koronában megegyeztek egv-egy tanköteles után, ami 300 tankötelesnél kitett 1500 koronát. Ez az 1500 korona abban az időben körülbelül megfelelt egy vagon búza árának, mert hiszen nem volt a búza ára se mindig 20 korona. Csak nagyon kivételes esetben volt annvi, leginkább 12, 13. 14, 15 korona volt. Ez körülbelül 100 métermázsa búzának felel meg. Most ugyanazt az 1500 koronát adja az állam az iskolafentartó felekezeteknek, ami egy kilogramm búzának sem felel meg. Most fehát egy kilogramm búza ára ellenében a nyakába csapja az állam a felekezeti tanitók fizetését az iskolafentartó felekezeteknek. T. Nemzetgyűlés! Kérdezem az igen t. kultuszminister úrtól, —• illetőleg csak kérdeném, ha itt volna, nagyon sajnálom, hogy nincs itt, — miből fizessék meg ezt a felemelt tanitói fizetést különösen azok a szegény protestáns felekezetek, amelyeknek nincsenek a hátuk megett tízezer holdas dominiumok, amikor még tandíjat sem szedhetnek? Ha pedig nem tudják fizetni a sok millióra menő hozzájárulást, be fogják csukni az iskolát. Akkor azonban hol lesz az a sokat emlegetett kultúrfölény, amelyre mindig előszeretettel hivatkozunk, hogy majd ennek a révén szerezhetjük vissza a területi integritást? Ha az állam kötelezi a fiait arra. hogy iskolába járjanak, akkor köteles is- \ kólákat is fentartani, ebben az esetben pedig nem tudom elhinni, hogy az államnak joga le- : gyen olyan intézkedést tenni, mely arra kényszeríti a felekezeteket, hogy iskoláikat becsukják, A kuïtuszminister úrhoz a következő inter- ' pellációt vagyok bátor intézni (olvassa): »Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi minister ur a felekezeti tanítóknak részben beszüntetett államsegélyét, illetve fizetését ujból teljes egészében folyósítani?« Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző : Baticz Gyula ! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző; Csik József! Elnök: Csik József képviselő ur az elnökség utján kéri a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációját a legközelebbi internellációs napon mondhassa el. (Hozzájárulunk!) A nemzetgyűlés az engedélyt megadja. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ismételten egy ipari kérdést vagyok kénytelen a Nemzetgyűlés szine elé tárni. Èz alkalommal az élőállatkivitelről kell beszélnem, amely immár olyan veszedelmes arányokat öltött, hogy nemcsak a húsiparra, nemcsak a husipari munkásságra, hanem az egész ország fogyasztó közönségére a lehető legnagyobb bajok származtak belőle. Az élőállatkivitel évről-évre nagyobb arányokat ölt. Ha megvizsgáljuk azokat a statisztikai adatokat, amelyek etekintetben rendelkezésre állanak, ezek az adatok ijesztő számot mutatnak az élőállatkivitel növekedéséről. A rendelkezésre álló adatok szerint 1920-bau kivittek 7295^ darab élőállatot, ezzel szemben 1922-ben. tehát két évvel később már 227-251-re emelkedett a kivitt élőállatok száma. 1923-ban ez az arányszám még erősebben növekedik, mert habár az év első kilenc hónapjában 89.650 a kivitt élőállatok száma, az év utolsó három hónapjában már 705.068-ra növekedett ez a szám, ami azt mutatja, hogy szemben az 1922 évvel az 1923. év utolsó negyedében az élőállatkivitel erősen megnövekedett. Ez igen nagy veszedelmeket rejt magában. T. Nemzetgyűlés! Mia- befelé határaink el vanak zárva, s a külföldről nem lehet ide behozni sem olcsó húst, sem olcsó zsírt, addig kifelé a legszabadabban lehet az élőállatot kivinni, ami azt eredményezte, hogy a husipai* terén nem kevesebb, mint 880 hentes és mészáros volt, kénytelen üzletét és üzemét beszüntetni. Ezzel kapcsolatosan a húsiparban foglalkoztatott munkások száma is olv erősen leapadt, hogy a két évvel ezelőtt dolgozó 3200 husipari munkás közül ma már 1100 tud foglalkozáshoz jutni és több, mint 2000-re emelkedett a munkához nem jutó husipari munkások száma. Ez nem pusztán a munkanélküliség kérdése, (Farkas István: Hanem a drágaság kérdése is!) hanem ehhez hozzákapcsolódik egész seres' más kérdés is, elsősorban a drágaság kérdése. A husdrágaságs-al kapcsolatosan kifejlődik minden drágaság. Ha drágul » bus, ez egyéb élelmi és közszükségleti cikkek drágulását is maga után vonja. Be máskülönben is az ország lakosainak a rovására megy. mert növeli a fogyasztóképtelenséget. Olyan ijesztően magas ma már a húsár, hogv húst az orszás\ lakosságának legnae-vnbb része nem tud vásárolni, mert a 22—25.000 korona, sőt még ennél magasabb húsárak elviselhetetlenek, különösen a dolgozó társadalom számára, amiért is az kénytelen lemondani a hus fogyasztásáról. Erre vonatkozólag is igen beszédes statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Mig a béke-