Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-235
252 14 nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. gyáva sértegetéssel foglalkozók nincsenek arra hivatva, hogy az én gentleman mivoltomat megbírálják. (Ugy van! jobb felől.) Ugyancsak az interpelláció folyamán, nem az interpelláló képviselő ur részéről, hanem a közbeszóló képviselő urak egész serege részéről azt a vádat méltóztattak felállítani, hogy én ingyen- vagy ajándékrészvényeket, vagv uotyarészvényeket fogadtam volna el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kedvezményes részvényeket!) Amikor ezt a kérdést idehoz ák e»y mesterségesen izzóvá tett hangulatban, talán érthető, ha valaki hamis kifejezések használatával és az ügynek hamis szinben való feltüntetésével igyekszik valakinek becsületében gázolni. Azóta elég- idő telt el arra, hogv bizonyos perspektívából lássuk a dolgokat Mindenki tudja — és a közbeszóló képviselő urak is tudják, — hogy én soha semmiféle ingyenvagy ajándékrészvényt nem kantám és nem fogadtam el (Farkas István : Nem tisztázták az eeészet!), hanem a felhozott esetben készpénzért vásároltam részvényt, azon az áron, ahoíry akkor mindenkinek árusitot ák és azon az áron, ahogy ugyanakkor számos tizezer és tízezer ember megvette ezeket a részvényeket. (TTau van! Uay vmi! jobb felől.) Aki tehát aiánrlékrészvénvek elfogadásával, ingven- vgpv notvarészvénvek elfogadásával vádol — méltóztassanak megengedni, de jogos felháborodásomban kénytelen vagyok erős kifejezést használni — tudatosan megrágalmaz engem. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Rothenstein Mór: A mentelmi jog védelme alatt. — Felkiáltások jobb felől: Tacitus!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Azt a választ kaptam a belügyminister úrtól, — ami a dolog érdemét illeti — amelyet vártam is, amelyet adnia kellett. Mégis, hogy nem veszem egyszerűen csak röviden, egy mondattal tudomásul válaszát. (Zaj és felkiáltások jobbfélől: Azt tudjuk!) hanem bizonyos előzményekre is kitérek, annak magyarázata csak az, hogy a belügyminis ver ur szintén kitért más, mellékes körülményekre is. (Hedry Lőrinc: Illenék bocsánatot kérni! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső: Az én interpellációmnak az előzménye az, hogy Debrecenben a központi választmány a választás eredményének kihirdetése után ... (Felkiáltások a jobboldalon: Már egvszer elmondotta!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső:... összeült és ott, akkor, abban a gyülekezetben már felmerült a terv, hogy a kihirdetett választási eredményi' megsemmisítik. Voltak propagálói ennek az eszmének. Erre a választmány többségének tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy itt becsületről van szó, itt szó van arról, hogy börtönbüntetés jár az ilyen visszaélésért, ebbe nem vag"vunk hajlandók belemenni mindaddig, amíg felülről ut»sitásÜ nem kapunk. Erre történt az, hogy Hadházy Zsigmond, Debrecen sz. kir. város főispánja (Éljenzés a jobboldalon.) felutazott Budapestre, a kormánnyal érintkezésbe lépett és miután i\t megbeszéléseket folytattak és elhatározások fogantak meg, a főispán ur dolgát jól végezvén, február 1-én reggel a fél nyolcas gyorsvonatai visszautazott Debrecenbe. ÍB. Pod»naniczky Endre: Hányas számú kupéban! — Derültség. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső: Én és Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam is vele utaztunk. Megérkeztünk Debrecenbe. Útközben már olvastam Az Újság című lapból, hogy a debrecenei választás eredményét megsemmisítik, sőt előzetesen este már itt is hírek keltek a kormánypárti táborból, hallatszot &k hangok, jólértesültségek közöltettek, hogy a debreceni választás eredményét megsemmisitik. Mi másnap délben negyed egy órakor megérkezünk Debrecenbe. A központi választmány permanens ülésben együtt ül a városházán. A főispán egyenesen odahaj lat és megérkezése után félóra múlva puhlikáltatott az eredmény, hogy a választás eredményét a központi választmány megsemmisítette. Debrecenben a központi válasz mány tagjai nem is csináltak abból kérdést, hogy a főispán felutazott, hogy a főispán hozta az utasítást nekik arra nézve, hogy a választást meg kell semmisiveni. Nemcsak ez a támpont volt az oka az PU aggodalmamnak, hogy interpellációmmal élőálljak, hanem a belügvminister urnák az egyik lanban. a Magyarország-ban megjelent nyilatkozata is. amely nyilatkozat azt árulta el hogy a belügyminis>.»• ur passzive ak^r viselkedni ezzel a visszaéléssel szemben. Ugyanezt a meggyőződést adelte mes- bennem Horváth Zoltán t. képviselőtársamnak köpése is. ame' r szerint a belügvminister ur előtte is ennek az álláspontjának adót kifeiezést Tehát a legteljesebb jo°'gal kellett feltételeznem ^zt. hogy egyrészről a belügyminister ur kezp benne van abban a visszaélésben ameVvet r< központi választmánv elkövetett, (Zaj jobbielől. — B. Podmaniczky Endre: Már megint p-vauosit!) másrészről énen a M'ap^ r aro^s7áp-ban olvasott közleménvnél és Horváth Zoltán t. képviselőtársam közlésénél fogva nem lehettem kétségben aziránt, hogv itt alighanem folytatódni akar a szabálytalan sásr. A 22flft— 922. M. E. számú rendelet nyíltan elrendeli, hogy a belügyminister urnák nemcsak abban az esetben, amelyről a t. belügyminister ur szólt, ha a törvényszerűség kérdése forog fenn, hanem a 2. bekezdés szerint okkor is, ha a válasz.iójogi szabályokba ütközik valamelyik intézkedés, jo&'a van azt hivatalból is metrsemmisiteni. Ennek dacára, minthogy a belügyminister úrral szemben nekem az az alapos agerodalmam, feltevésem, sőt meggyőződésem állhatott meg, hotry 1H a megsértett iog reparációt nem fop- találni, valóban méltóztassanak megengedni, hogv ezen igen sok támpont alapján minden okom megvolt arra, hogy ezt a kérdést! ide, az ország színe elé hozzam és az ország szine előtt adjak alkalmat (Gr. Hoyos Miksa: Á la Eőri-Szabó Dezső!) és bizonyos mértékig a belügyminister urat is kényszerhelyzetbe hozzam a tekintetben, hogy az ország szine előtt beszámoljon arról, vájjon hajlandó-e ezt a szabálytalanságot jóvátenni. (Pikler Emil: És megtorolni \) Mi. akik sok százszoros és százszoros választási atrocitásoknak voltunk szenvedő részesei ... (Ellenmondások a iobboldalon. — Horváth Zoltán: Ez csak igaz? Egyetlenegy választási atrocitást sem toroltak me»! — Ellenmo^dások a jobboldalon. —• Ezt nem lehet elnevetni! — Pikler Emil : Nem a tehenek tőgyeibe kapaszkodtunk! — Horváth Zoltán: Tessék a tarpai mandátumot megnézni! — Nagy zaj a jobltoldal'on.— Szilásrvi Lajos: Nem volnának többségben, ha mindig ilyen alkotmányosan gon-
