Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
A nêmzeïgyiÙes 230. ülése 192 viselő társam mondotta, hogy ezt a kérdést csak a jelenlegi belügyminister által megalkotott titkos rendeletek szabályozzák. Erről a kérdésről töívényuak. van ; az 1903 : V. t.-cikk, a külíöldiekiiek a magyar korona országai területén való lakhatásáról. Ezt a törvényt, sajna, éveken keresztül, nem tudom mi okból, nem kellő gonddal hajtották végre. De ma nekünk ebben az országban ezer és. százezer számra vannak az ország lekapcsolt részeiről idemeneküit magyar véreink, akik nem tudnak maguknak exisztenciát teremteni, (Ügy van ! Ugy van ! Taps a, jobb- és a baloldalon.) akik keresik azt, hogy valahogy elhelyezkedhessenek, HÍI tehát valamikor fontos volt a bevándorlásnak ez a problémája, ha valamikor fontos volt. hogy eltávolítsuk azokat a külföldieket, akiknek itt tartózkodása kifogásolható, akkor kétszeresen fontos ez ma, amikor menekültekről is kell gondoskodnunk. (Umj van! Ugy van ! Taos jobbfelől. — Peyer Károly : De miért utasítanak ki húsz év óta itt dola*ozó munkásokat ? Olyanokat utasítanak ki. akiknek a gyermekük itt született, s akik katonák voltak ! — Hebelt Ede : Akik csak rnagvaruí tudnak és itt születtek ! Hova menjenek 1) Tessék csak egy kissé figyelemmel kisérni azt, hogy a bevándorlási törvény alapján kiadott rendeleteknek mi is a tartalma. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert itt Sándor Pál t. képviselőtársam felült eav ugratásnak. Egy napilapban, megjelent annak idején — nem akarom a napilapot megnevezni — eer idézet egy állítólagos titkos rendeletből, amely teljesen apokrif volt. Csak azt nem értem, hogy olyan intelligens ember, mint Sándor Pál t. képviselőtársam, hogyan fogadhatta el valónak ezt az apokrif idézetet, amikor minden, a hivatalos stílust és a rendeletek fogalmazási módját csak legkevésbé is ismerő ember előtt nyilvánvaló volt, hogy az a hosszú idézet hivatalos írásból, rendeletből nem származhatik. Ezekben a titkos rendeletekben, amelyeket nekem állítólag le kellene tennem a Ház asztalára, mindenekelőtt foglaltatik egy rendelkezés a külföldiek összeírására vonatkozólag, amely azonban határozottan külön felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy ez nem esak a zsidókra vonatkozik, hanem minden külföldire, mert nagyon helyesnek találnám, ha az ország területén tartózkodó külföldiek kataszterét végre megcsinálhatnék. Sajna, ez az igyekezetünk nem tud teljes eredményre vezetni. Miért 1 Azért, mert — valljuk be őszintén — az ország területén lakó külföldiek igen nagy százaléka jog nélkül, a hatósági intézkedések betartása nélkül jött be és óvatosan igyekszik elkerülni minden olyan rendszabályt, amely lehetővé tenné azt, hogy az idegenekről végre valóban kataszterünk legyen. (Peyer Károly : A Selmecbányái külföldi !) Ha nem optait, akkor külföldi. Az optálás sem arra szolgál, hogy a konjunktúrának kihasználása alapján valaki ma idegen, holnap magyar állampogár legyen. (Peyer Károly : De húsz éve van itt !) Az optálási jog bizonyos határidőn belül illette meg azokat, akikre nézve ez a jog fennállott és aki a határidőn belül szívesebben más állam polgára maradt, az most tisztára anyagi érdekből ne kívánjon magyar állampolgár lenni. (Zaj. Elnök csenget. — Peyer Károly : Tehát a, Selmecbányái munkás, aki húsz év óta itt dolgozik, nem magyar állampolgár ! — Zaj. —' Barthos Andor : Beszélt már eleget ; most a minister beszél, hallgassa meg ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! ;. évi január hé 29-en, kedden. 17 Rakovszky Iván beliigynimister : Az a sokat emlegetett 16.045. számú rendelet a kiutasítást a következő esetekre irja elő (olvassa) ; »Kiutasitandók azok a külföldiek : 1. akik az állami és társadalmi rend vagy a közbiztonság ellen elkövetett büntetendő cselekmény miatt tíz éven belül, ha csak egyizben is, jogerősen elitéltettek.« —- Tehát a képviselő uraknak az a mindig hangoztatott követelése, hogy ebbe a bíróságnak legyen beleszólása, \eljes mértékben honoráltatik. (Hebelt Ede : Ha a közigazgatási hatóság Ítélte el, akkor is kiutasítják ! — Zaj.) »Kiutasitandók másodsorban azok, akik gazdasági életünkre káros cselekményük, illetve nyereségvágyból elkövetett bünvetendő cselekmény miatt tiz éven belül, ha csak egyizben is, jogerősen el voltak ítélve. (Helyeslés. — Szeder Ferenc : Mondja ezt meg a szolgabiráknak ! Azok nem értik ezt ! — Zaj. — F. Szabó Géza : Képviselő ur, az Istenéri ! — Zaj. — Elnök csenget.) Kiutasitandók azok, akik szabályszerű hatósági okmánnyal nem tudják igazolni, hogy itt tartózkodásuk ideje alatt a közterhek viselésében részivettek, illetőleg akik a. közteherviselés alól magukat bármi módon kivonni megkísérelték. (Helyeslés jobbfelől.) Kiutasitandók, akiknek rendes foglalkozásuk nincs, vagy nem hasznos gazdasági tevékenységet fejtenek ki, vagy akik jogosítványhoz kötött foglalkozást a szükséges hatósági engedély, illetve iparigazolvány nélkül gyakorolnak. Kiutasitandók, akik rendes foglalkozást űznek ugyan, de a magyar honosok elől a munkaalkalmakat vonják el. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen. — Szeder Ferenc : Hát az orosz tisztek, akik itt vannak? — Propper Sándor : A Wrangel-tisztek isi — Zaj. — Bogya János : Magyarország a magyaroké ! — Peyer Károly : Százezerszánira lézengnek itt orosz tisztek ! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak hónapok óta azt állítják, hogy kíváncsiak erre a rendeletre. Most kielégítem e kíváncsiságukat, tehát az illeni legelemibb szabályai megkívánják, hogy meghallgassanak. (Éíénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: A hivatalos lapban közzé kell tenni a rendeletet. A hivatalos lap arra való.) »Kiutasitandók végül azok, akik a külföldiek részére előirt jelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy hamis néven jelentették be magukat.« (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a felolvasott hat pont közül legfeljebb a két utolsó pontot lehet objektiv kritikával kisérni. Valóban annak a pontnak alapján, amely kiutasítást rendel azokra vonatkozólag, akik belföldiek elöl munkaalkalmakat vonnak el, kezdett kifejlődni olyan praxis, amelyet magam is helytelennek tekintettem. Ezért megszületett a második bizalmas rendelet, amely — mint méltóztatik látni — szintén nem olyan veszedelmes, s amely kimondotta, hogy munkaalkalmak elvonása címén csak az esetben lehet egyéneket kiutasitani, ha oyan tömeges bevándorlás mutatkozik bizonyos munka vagy bizonyos foglalkozási ág terén s ha külföldiek oly mértékben vonják el a munkaalkalmakat a belföldiek elől, hogy ez tömegjelenségnek tekinthető és valóban káros gazdasági szempontból. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Ha az amerikai magyarokat is így kezelnék, jól nez3
