Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

210 'A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. lek megvannak, az elnök javaslatot tehet a szónoknak a mentelmi bizottság elé való utalása ügyében. Válaszolni kivánok Létay Ernő képviselő urnák arra a kifogására is, hogy a kétszeri rendrelutasitás előrebocsátása után tettem javaslatot Rupert képviselő urnák a mentelmi bizottság elé utalása iránt. Erre vonatkozóan hivatkozom a 221, § 3. bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre, hogy durva sértés esetén a szó megvonható; hivatkozom a 258. Í 2. bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) — méltóztassék bevárni! — amely szerint, ha a képviselő a rendzavarást folytatja, akkor jog-a van őt a mentelmi bizottság elé utasitani. De egy férfiról — nem beszélek kormányférfiról — ezt értem a férfira általában, azt mondani, hogy nem gentleman, ez durva sértés. (Rassay Károly: Hallottuk itt már azt is, hogy hazaáruló — Felkiáltások balfelöl: Mi a gentleman? Kaszinó ez, vagy mi? — Zaj.) Csendet kérek! Ez a sértés jogot ad az elnöknek arra, hogy a rendelkezésre álló házszabályszerü intézkedéseket megtegye. A házszabályszerü intézkedésekben és pedig a mentelmi bizottsághoz való utaláshoz jogom volt, mert a képviselő ur a rendzavarást, illetőleg ezt a sértést folytatólagosan elkövette. (Ugy van! jobb felöl.) Nevezetesen a képviselő ur beszédében ezt a kijelentést megtette és csengetésem, felszólításom után ezt megismételte. Ezek után jogom volt a képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasitani. Hátra van ínég a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A házszabályokhoz, a házszabályokhoz! — Györki Imre: A házszabályokhoz kérek szót!) Györki Imre képviselő urat illeti a szó. (Nagy Ernő: Nem szabadulunk olyan könnyen! — Felkiáltások jobbfel ől: Hol voltak eddig? — Peyer Károly: Legyenek itt azok, akik a nyolcórás ülést megszavazzák!) Györki Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! A Nemzetgyűlés házszabálya két paragrafusának téves értelmezéséről van szó itt a jelen esetben, amelyet én is kifogásolok a magam részéről.. (Zaj. Elnök csenjjet.) — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a produktiv munka? — Peyer Károly: Ilyen törvényjavaslat tárgyalása nem produktiv!) Elnök: Csendet kérek balfelől is, képviselő urak! Györki Imre: A házszabályok két paragrafusának téves értelmezéséről van szó a jelen esetben. A két paragrafus a házszabályok 221. és 258. §-a. A házszabályok 221. §-a rendelkezik a házszabályok azon intézkedéséről, amely megilleti a Házat, illetőleg megilleti a nemzetgyűlést abban az esetben, ha valamelyik képviselő akár a közerkölcsiséget, vagy az illemet sérti, vagy másféle sértést követ el a nemzetgyűlésben. Erre vonatkozólag bátor vagyok felolvasni szószerint a házszabályok idevonatkozó rendelkezéseit. A házszabályok 221. §-ának 3. bekezdése a következőket tartalmazza (olvassa): »Ha szóló a közerkölcsiséget és illemet sértő, vagv egyébként a Ház tekintélyével össze nem férő kifejezést használ, vagy ha valamely osztály, nemzetiség, vagy hitfelekezet ellen gyűlöletre izgat, avagy a Háznak valamely tagja ellen durva sértést követ el, (Felkiáltások _ a jobboldalon: Ez az!) az elnök őt rendreutasítja, (Szeder Ferenc: Rendreutasítja!), sőt tőle^ a szót már az első alkalommal is megvonhatja; ha pedig szolo az elnök rendreutasitása után ugyanazon beszed folyamában a fentebbi hibát ismétli, a szó tőle okvetlenül megvonandó, sot a körülményekhez képest, ha a szónok mentségét — melyhez minden ily esetben joga Va

? T~- elegendőnek nem találja: a Ház az elnök kérdésére vita nélkül, egyszerű szavazással jegyzőkönyvi megrovást is határozhat.« Nyilvánvaló ebből, hogy az elnökséget és a Hazat csak _ az a jog illette volna meg, hogv vagy a szót megvonhatta volna Rupert Rezső t. képviselőtársamtól, vagy ha pedig a megvonás dacára is a sértéseket tovább folytatja, akkor megadja ugyanez a paragrafus végső rendelkezése azt a jogot, hogv a jegyzőkönyvi megrovás iránt tehet itt a nemzetgyűlésben az^ elnök előterjesztést. Ellenben a 258. §-t a szónokkal szemben alkalmazni nein lehet. A 258. §-t alkalmazni lehet azokkal a képviselőkkel szemben, akik közbeszólásaikkal zavarják a Ház tanácskozását. (Pikler Emil: Akkor velem szemben kellett volna alkalmazni, mert én is azt mondtam, hogv a belügyminister nem gentleman. — Zaj. — Pikler Emil: Én szívesen megvek a mentelmi elé! — Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Györki Imre: Szóval magával a felszólaló kén viselő vei szemben a 258. § alkalmazásának helye nem lehet, minthogy a 221. § részletesen megállapítja a szónokkal szemben az elnöknek azt a jogáig amelyet alkalmazni lehet. Most még egT kérdést kivánok itt ezzel kapcsolatosan megmagyarázni, nevezetesen azt, hogv Rupert képviselőtársam felszólalásában volt-e valami olyan sértő, olyan bántó momentum, amely alkalmat adott volna az elnöknek arra. hogy vele szemben itt a szót megvonja. (Zaj.) Elnök: Csendet^ kérek! Ez nem tartozik a házszabályokhoz, képviselő ur, ez a dolog érdemét érinti, ehhez nedig* a kénviselő urnák szólani joga nincs. (Zaj a szélsőbal oldalon.) Györki Imre: A 221. § értelmezéséhez ez hozzátartozik és azért néhány szóval erre is kitérek. A 221. § ue'yanis azt mondja — és valószínűleg az elnök ur ebben talált sértést —hogy »a Ház valamely tagja ellen durva sértést követett el.« Már most Rupert t. képviselőtársain a belügyminister személyére vonatkozólag azt mondotta, hogy: »nem gentleman.^ (Graeffl Jenő: Ez elég! — Zaj.) Itt nem gentlemanek, hanem képviselők ülnek s ez nem kaszinó, hanem nemzetgyűlés- az ország választott háza. (Zaj. — Rassay Károly: Hát amikor valakinek azt kiáltják oda. hogy hazaáruló! — Zaj.) Egy héttel ezelőtt ebben a nemzetgyűlésben történt, ho-srv velem szemben és Pever Károly képviselőtársammal szemben Pékár Gyula képviselő ur ismételten hangsúlyozta és kiabálta, hogy hazaárulók vagyunk s ezzel szemben még csak elnöki rendreutasitást sem kapott, nem pedig szómegyonást s mée- kevésbé a mentelmi bizottság elé való utasítást. Egyébként pedig, ami Rupert Rezső t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy a belügyminister ur nem gentleman, etekintetben azt hiszem, elég ha hivatkozunk az igazságügy

minister ur felfogására, aki erkölcstelennek minősítette a belügyministernek azt az eljárását, hogy kedvezményes részvényeket fogadott el. (igaz! Ur/y van! Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Minthogy tehát a minősítést a belueryministerrel szemben nem Rupert képviselőtár-