Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-234
A nemzetgyűlés 234. ülésé 1924. évi február hő 5-én, kedden. 207 tassék csendben maradni. (Hegymegi-Kiss Pál: Közönséges rablás! Mandátum rablás!) Rupert Rezső : Évek óta folytonosan hazug jelszavakkal tévesztik meg az embereket, még a törvényhozókat is. Olyan jeleneteket lát itt az ember, olyan lecsúszást az erkölcsi magaslatról, hogy ilyenkor mindig az a szomorú gondolat jut az eszembe, hogy megint f útban r vagyunk oda, ahova útban voltunk szintén kedélyeskedés közben a munkapárti éra idején. (Ugy van! Ugy van! balt elől.) A munkapárt idején, egyáltalában a Habsburg-korszak, a Habsburg-századok alatt az volt a nemzet végzete és az pecsételte meg már századokkal ezelőtt sorsunkat, hogy egyszersmindenkorra lehetetlenné vált, hogy a magyarnép a maga akaratát nyilvánítsa. (Propper Sándor: Az sópárt volt, ez tehénpárt!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső: Nagyon természetes, hogy amikor azután jött a fontos elhatározások órája, amikor dönteni kellett volna a magyar népnek arról, hogy a saját érdekei ellenére is belemenjen-e a háborúba, akkor a magyar nép akarata már le volt törve, akkor a magyar nép akaratával többé már nem kellett számolni és igy az a hatalom, amelynek nem volt féke a magyar nép akaratában, — mert hiszen ez a legfontosabb, hiszen lelkiismeretes kormányzás nem is lehetséges másként, mint ha minden lépésnél arra gondolunk, hogy engem a népakarat ellenőriz, a népakarat egyszer Ítéletet hoz felettem — mondom, az a hatalom, melynek nem kellett ezzel számolnia, minden meggondolás nélkül belevitte a nemzetet a háborúba; (Mándy Samu: Kérdezze meg Apponyit, igaz-e ez!) ha vissza méltóztatnak erre gondolni és látni méltóztatnak a mostani állapotot, akkor kell, hogy az ilyenféle eset, mint a debreceni eset is, gondolkodóba ejtse a t. Házat. (Propper Sándor: A sópárt után tehén párt! Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Rupert Rezső : Nem lehet kormányozni egészséges közszellem nélkül; egészséges közszellem pedig nem lehetséges akkor, ha a hatalomnak nem kell függnie a néptől, mert mihelyt nem kell függnie a néptől, sok mindenre merészkedhetik. Akkor bekövetkezhetik az, hogy egy sötét, gonosz és lelketlen bürokrácia hatalmasodik el rajtunk, mely letipor, legázol bennünket, ugy hogy annyira megutáljuk, hogy amikor jönnek a bajok, akkor sem sietünk a nemzet segítségére. Ennek a nemzetnek a becsülete van a külföld és különösen a nyugat előtt kockára téve, azon alkotmányos államok előtt, ahol az ilyen visszaélésnek még a lehetősége is ismeretlen. Ne a kisállamokról méltóztassanak példát venni, hanem a nagy Angliáról, hogy mit jelent ott a nép akarata. Angliában századok óta azt jelenti a nép akarata, hogy annak ellenére semmit sem szabad cselekedni, Ez tulaj donképen Anglia alkotmánya és ez áll a királyra és mindenkire nézve. Annyira nem szabad Angliában a nép akarata ellenére cselekedni, hogy ime most a konzervatív Anglia, a lordok, az arisztokraták hazája, engedelmes alázattal hajlik meg a nép akarata r előtt, amely ma Anglia munkásságát juttatta az állami ügyek vitelének élére. (Mándy Sámuel: Maguk nem hajolnak meg a többség előtt, ott pedig meghajolnak a többség előtt! — Pikler Emil: Ott tehenek nélkül választottak! — Létay Ernő: Ott nincs hatósági terror a választásoknál! — Farkas István: Nem önök a többség ! Ne terrorral, hanem titkos szavazással tessék választatni ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: A mi nemzetünkön, egész társadalmi életünkön és különösen hivatalos életünkön — talán nem is méltóztatnak észrevenni — legalább is egy félszázad óta egészen különös, nem magyar, hanem teljesen idegen szellem ömlött el. A magyar nemzeti szellem, a magyar nemzet és a magyar ember becsületessége, tisztessége, gavallériája, vitézsége és nemessége régóta nem szól itt bele a dolgokba, mert egy nemzedéket neveltek Magyarországnak egy félszázadon át a k. und k. iskolákban és az a k. u. k. szellem az, amely még ma is dirigál. Magyarországon. Az, ami a sok romlás után 1919 augusztusában jött, nem volt magyar szellem, nem volt magyar felvilágosodottság, nem volt magyar józanság, nem volt magyar nemesség, nem volt magyar férfiasság, az k. u. k.-szellem, az Haynau-szellem, az a l'art pour l'art szadizmusának szelleme volt. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kern volt az más, mint egyoldalú vitézkedés, a védtelenek ellen való hősködés, irtása az ártatlanoknak. Méltóztassanak egyszer észrevenni, méltóztassanak a történelemnek csak néhány lapját is visszafordítani, méltóztassanak magukat egy kissé visszaringatni a Kossuthoknak, Eötvösöknek, Deákoknak a világába és észre méltóztatnak_ venni azt a véghetetlen szomorú, borzalmas elhajlást, hogy mi azoktól a nemes magyaroktól, azoktól a nemes magyar lelkektől, az akkori közszellemtől, a becsületes, férfias, háborúban vitéz, békében józan és jóságos szellemtől, hogyan elhajoltunk és egyszerűen a Haynau-szelJem nyomása és uralma alá kerültünk. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Vissza kell állítanunk a régi becsületes magyar szellemet, hogy itt a magyar kormány minden tagját gentleman-nek lehessen tekinteni, (Zaj a jobboldalon.) vissza kell állitani a tiszta parlamentarizmust, (Tankovich János: De nem köpönvegforgatással!) mert a világ mostani viszonyai között — mondhatom és mindenki mondhatja, aki lelkiismeretesen gondolkozik és érez — enélkül nem fogja tudni megállani Magyarország a helyét, mert egy olyan nemzetnek, amelynek akaratát egyszerűen el lehet nyomni, amelynek olyan az alkotmánya és a kormányzati rendszere, uralmi rendszere, hogy a nép akaratát durván visszaűzi. (Horváth Zoltán : Elkonfiskálják !) elkobozza, elkonfiskálja, (Propper Sándor : Elsikkasztják !) az ilyen nemzetnek nem lehet tekintélye. (Zaj. Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnököt !) Kérdem a képviselő urat, hogy azt a kitételt, hogy a szellemet ugy kell visszaállítani, hogy a kormánynak minden tagja gentleman legyen, olyképen méltóztatik-e érteni, . . . (Pikier Emil : Hogy a belügyminister ur nem gentleman, ugy érti ! — Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) . . . hogy a kormány valamely tagja í nem gentleman. (Nagy Ernő : Aki a törvényt nem tartja meg, az nem gentleman ! — Györki Imre : Aki kedvezményes részvényeket elfogad, az nem gentleman ! — Nagy zaj.) Csendet kérek képviselő urak ! (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Farkas Isván : Majd ha a részvényeket leteszi a Ház asztalára.) Csendet kérek képviselő urak. (Állandó nagy zaj.) Rupert Rezső : Arról szólottam, hogy olyan szellemet kell visszahoznunk, (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Ne prédikáljon!) — amely lehetetlenné teszi, hogy a magyar kormánynak ne minden tagja legyen gentleman. Ezt általánosságban értettem. Amennyiben pedig arra méltóztatik tőlem választ kérni, hogy kiket nem tartok a mai kormány tagjai közül gentleman-nek, e tekintetben már voltam bátor az indemnitási vita során nyilatkozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. — Györki Imre: Potyarészvényes belügyministert!) és vagyok bátor most kijelen29*
