Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

A nemzetgyűlés 234. ülésé 1924. évi február hő 5-én, kedden. 207 tassék csendben maradni. (Hegymegi-Kiss Pál: Közönséges rablás! Mandátum rablás!) Rupert Rezső : Évek óta folytonosan hazug jelszavakkal tévesztik meg az embereket, még a törvényhozókat is. Olyan jeleneteket lát itt az ember, olyan lecsúszást az erkölcsi magaslatról, hogy ilyenkor mindig az a szomorú gondolat jut az eszembe, hogy megint f útban r vagyunk oda, ahova útban voltunk szintén kedélyeskedés köz­ben a munkapárti éra idején. (Ugy van! Ugy van! balt elől.) A munkapárt idején, egyáltalában a Habsburg-korszak, a Habsburg-századok alatt az volt a nemzet végzete és az pecsételte meg már századokkal ezelőtt sorsunkat, hogy egy­szersmindenkorra lehetetlenné vált, hogy a magyar­nép a maga akaratát nyilvánítsa. (Propper Sán­dor: Az sópárt volt, ez tehénpárt!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Rupert Rezső: Nagyon természetes, hogy ami­kor azután jött a fontos elhatározások órája, ami­kor dönteni kellett volna a magyar népnek arról, hogy a saját érdekei ellenére is belemenjen-e a háborúba, akkor a magyar nép akarata már le volt törve, akkor a magyar nép akaratával többé már nem kellett számolni és igy az a hatalom, amelynek nem volt féke a magyar nép akaratá­ban, — mert hiszen ez a legfontosabb, hiszen lelkiismeretes kormányzás nem is lehetséges más­ként, mint ha minden lépésnél arra gondolunk, hogy engem a népakarat ellenőriz, a népakarat egyszer Ítéletet hoz felettem — mondom, az a hatalom, melynek nem kellett ezzel számolnia, minden meggondolás nélkül belevitte a nemzetet a háborúba; (Mándy Samu: Kérdezze meg Appo­nyit, igaz-e ez!) ha vissza méltóztatnak erre gon­dolni és látni méltóztatnak a mostani állapotot, akkor kell, hogy az ilyenféle eset, mint a debre­ceni eset is, gondolkodóba ejtse a t. Házat. (Prop­per Sándor: A sópárt után tehén párt! Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Rupert Rezső : Nem lehet kormányozni egészséges közszellem nélkül; egészséges közszel­lem pedig nem lehetséges akkor, ha a hatalomnak nem kell függnie a néptől, mert mihelyt nem kell függnie a néptől, sok mindenre merészkedhetik. Akkor bekövetkezhetik az, hogy egy sötét, gonosz és lelketlen bürokrácia hatalmasodik el rajtunk, mely letipor, legázol bennünket, ugy hogy annyira megutáljuk, hogy amikor jönnek a bajok, akkor sem sietünk a nemzet segítségére. Ennek a nem­zetnek a becsülete van a külföld és különösen a nyugat előtt kockára téve, azon alkotmányos álla­mok előtt, ahol az ilyen visszaélésnek még a le­hetősége is ismeretlen. Ne a kisállamokról mél­tóztassanak példát venni, hanem a nagy Angliá­ról, hogy mit jelent ott a nép akarata. Angliában századok óta azt jelenti a nép akarata, hogy annak ellenére semmit sem szabad cselekedni, Ez tulaj ­donképen Anglia alkotmánya és ez áll a királyra és mindenkire nézve. Annyira nem szabad Angliában a nép akarata ellenére cselekedni, hogy ime most a konzervatív Anglia, a lordok, az arisztokraták hazája, enge­delmes alázattal hajlik meg a nép akarata r előtt, amely ma Anglia munkásságát juttatta az állami ügyek vitelének élére. (Mándy Sámuel: Maguk nem hajolnak meg a többség előtt, ott pedig meg­hajolnak a többség előtt! — Pikler Emil: Ott tehenek nélkül választottak! — Létay Ernő: Ott nincs hatósági terror a választásoknál! — Farkas István: Nem önök a többség ! Ne terrorral, hanem titkos szavazással tessék választatni ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: A mi nemzetünkön, egész tár­sadalmi életünkön és különösen hivatalos életün­kön — talán nem is méltóztatnak észrevenni — legalább is egy félszázad óta egészen különös, nem magyar, hanem teljesen idegen szellem ömlött el. A magyar nemzeti szellem, a magyar nemzet és a magyar ember becsületessége, tisz­tessége, gavallériája, vitézsége és nemessége rég­óta nem szól itt bele a dolgokba, mert egy nem­zedéket neveltek Magyarországnak egy félszáza­don át a k. und k. iskolákban és az a k. u. k. szellem az, amely még ma is dirigál. Magyar­országon. Az, ami a sok romlás után 1919 augusztusá­ban jött, nem volt magyar szellem, nem volt ma­gyar felvilágosodottság, nem volt magyar józan­ság, nem volt magyar nemesség, nem volt magyar férfiasság, az k. u. k.-szellem, az Haynau-szel­lem, az a l'art pour l'art szadizmusának szelleme volt. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kern volt az más, mint egyoldalú vitézkedés, a védtelenek ellen való hősködés, irtása az ártatlanoknak. Mél­tóztassanak egyszer észrevenni, méltóztassanak a történelemnek csak néhány lapját is visszafordí­tani, méltóztassanak magukat egy kissé vissza­ringatni a Kossuthoknak, Eötvösöknek, Deákok­nak a világába és észre méltóztatnak_ venni azt a véghetetlen szomorú, borzalmas elhajlást, hogy mi azoktól a nemes magyaroktól, azoktól a ne­mes magyar lelkektől, az akkori közszellemtől, a becsületes, férfias, háborúban vitéz, békében józan és jóságos szellemtől, hogyan elhajoltunk és egy­szerűen a Haynau-szelJem nyomása és uralma alá kerültünk. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Vissza kell állítanunk a régi becsületes magyar szellemet, hogy itt a magyar kormány minden tagját gentleman-nek lehessen tekinteni, (Zaj a jobboldalon.) vissza kell állitani a tiszta parlamen­tarizmust, (Tankovich János: De nem köpönveg­forgatással!) mert a világ mostani viszonyai között — mondhatom és mindenki mondhatja, aki lelkiismeretesen gondolkozik és érez — enélkül nem fogja tudni megállani Magyarország a helyét, mert egy olyan nemzetnek, amelynek akaratát egy­szerűen el lehet nyomni, amelynek olyan az alkot­mánya és a kormányzati rendszere, uralmi rend­szere, hogy a nép akaratát durván visszaűzi. (Horváth Zoltán : Elkonfiskálják !) elkobozza, el­konfiskálja, (Propper Sándor : Elsikkasztják !) az ilyen nemzetnek nem lehet tekintélye. (Zaj. Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnö­köt !) Kérdem a képviselő urat, hogy azt a ki­tételt, hogy a szellemet ugy kell visszaállítani, hogy a kormánynak minden tagja gentleman legyen, olyképen méltóztatik-e érteni, . . . (Pik­ier Emil : Hogy a belügyminister ur nem gentle­man, ugy érti ! — Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) . . . hogy a kormány valamely tagja í nem gentleman. (Nagy Ernő : Aki a törvényt nem tartja meg, az nem gentleman ! — Györki Imre : Aki kedvezményes részvényeket elfogad, az nem gentleman ! — Nagy zaj.) Csendet kérek képviselő urak ! (Folytonos nagy zaj a Ház min­den oldalán. — Farkas Isván : Majd ha a rész­vényeket leteszi a Ház asztalára.) Csendet kérek képviselő urak. (Állandó nagy zaj.) Rupert Rezső : Arról szólottam, hogy olyan szellemet kell visszahoznunk, (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Ne prédikáljon!) — amely lehetet­lenné teszi, hogy a magyar kormánynak ne min­den tagja legyen gentleman. Ezt általánosságban értettem. Amennyiben pedig arra méltóztatik tő­lem választ kérni, hogy kiket nem tartok a mai kormány tagjai közül gentleman-nek, e tekintet­ben már voltam bátor az indemnitási vita során nyilatkozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalol­dalon. Nagy zaj. — Györki Imre: Potyarészvényes belügyministert!) és vagyok bátor most kijelen­29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom