Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

200 A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. Amiket itt a t. előttem szólott t. képviselő urak lehetőségekként és eshetőségekként felhoztak, azokról igenis állitom én, aki az alaptörvényt és a novellát is jól ismerem, hogy mindazok az eshetőségek bekövetkezhetnek. Állitom továbbá azt, hogy a legnagyobbf oku igazságtalanság, amit csak el lehet követni a falusi néppel, az, hogy amikor a városi — már mezővárosi — ingatlanok szabad árképződését megakadályozza és ezzel a kisgazdák belső telkeinek értéke kétségtelenül szenved. Állitom azt is, hogy óriási igazságtalanság van a szakaszban a foglalkozási ágak szerint is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha méltóztatik megnézni a 2. és 3. pontot, azok a gyárat, bányát és ipartelepet ez alól a rendelkezés alól kiveszik, azoknak szabad árképződését nem teszik lehetetlenné, ezzel szemben a mezőgazdasági belsőségek szabad árképződését lehetetlenné teszik. Állitom — és senki sem fogja ezt megcáfolni tudni — hogy birtokpolitikai célokból erre a szakaszra semmi szükség sincs. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán kivételesen itt-ott lehet valahol olyan eset, amelyben jó lett volna, ha lett vohia ilyen szakasz, de a nagy országos átlagot véve, erre semmi szükség sincs. Ez a szakasz is olyan, mintha valakinek érdekéből testre szabódott volna. Állitom azt is, hogy még a tulajdonképeni birtokpolitikai célt szolgálja helyesen, amint igen helyesen fejtette ki előbb Farkas Tibor t. képviselőtársam. Ha elővételi jogot lehet gyakorolni egy középbirtokra a belsőséggel együtt, sokkal nagyobb a lehetőség arra, hogy abból megint középbirtokot csináljanak, ellenben ha a lehetőséget elővételi joggal igénybevenni nem lehet, csak a külsőséget, akkor eo ipso rákényszerül az a kormány, amely elővételi jogot gyakorol, hogy azt a külsőséget tényleg kisgazdák között parcellázza, mert épületek nélkül, major nélkül középbirtokos-vállalkozó arra a kültelekre nem akad. Állitom továbbá, hogy a legnagyobbfoku igazságtalanság s magának az alaptörvénynek és a törvény helyes intencióinak gyűlöletessé tétele ez, és kérve kérem a mélyen t. minister urat, kérve kérem a t. többséget, hogy ilyen célok szolgálatára ne méltóztassanak magukat odaadni, s ezt a szakaszt, amelyre földbirtokpolitika i szempontból semmi szükség sincs, méltóztassanak egyszerűen törölni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Ki követelte?) Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Czettler Jenő! Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A keresztény gazdasági párt ezt a paragrafust letárgyalván, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ennek a pontnak első részében foglalt felhatalmazást, amely szerint a mezőgazdasági művelés alatt álló birtokrészlettel egy telekkönyvi jószágtestet képező beépitetlen telekre és az olyan épitményre, amely a mezőgazdasági üzem céljait szolgálja, az állam az elővásárlás jogát gyakorolhatja ugy, amint ezt a törvényjavaslat kontemplálja, magáévá teszi ; ellenben más beépített telkekre az elővásárlás jogát feltétlenül aggályosnak tartja, mert a szabadforgalmat mindnyájunknak igyekeznünk kell helyreállítani. Azt a megkötöttséget, amelyben gazdasági életünk volt, — kezdve a rekvirálástól és a maximálástól — épen az igen t. földmivelésügyi minister ur kezdeményezésére és az első nemzetgyűlés kisgazdapártjának támogatása mellett lehetett megszüntetni, s ezen az utón kell nekünk tovább is haladni, hogy a gazdasági szabadságot biztosíthassuk. Mert kétoldalú a dolog*. Elismerem, hogy bizonyos irányzatoknak talán eszközül íszolgálhat ez a rendelkezés arra, hogy a nekik nem kívánatos elemeket távol tartsák a falutól, de mindig gondolni kell arra, hogy nem a mostani vezetőknek, nem az igen t. minister urnák és nem a most hatalmon lévőknek csináljuk a törvényeket, hanem az országnak (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és sohasem tudjuk, hogy ki fog ezzel az elővásárlási joggal élni és hogy nem épen azoknak a nagyon kívánatos elemeknek számára, amelyeket mi támogatni és megerősíteni kívánunk, teszik-e majd ilymódon lehetetlenné a birtokszerzést. Ezelőtt egy vagy két esztendővel egyik, a hatóság által ma igen erősen nyomott, de akkor támogatott újságnak munkatársa kérdezte tőlem, vájjon az uj sajtótörvényben miféle jogokat kellene biztosítani a kormánynak arra vonatkozólag, hogy bizonyos destruktív irányzatokat elnyomhasson. Erre azt mondtam: édes bará;om, én emlékszem arra, amikor a Déli Hírlaptól kivertek bennünket, tulajdonosokat. Csak egy jogot biztisitsanak: hogy elmondhassam nézetemet teljes szabadsággal. Én nem félek az ellenféltől; nem félek ^atuól, hogy igazamról nem tudom öt meggyőzni. Ugyanígy vagyok ezzel a szakasszal is. Annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy a földreformot végre tudjuk hajtani, biztosítani kell, s rendelkezésre kell bocsátani azoknak a hatóságoknak, amelyeknek szép hivatása lesz a birtokreform végrehajtása de ezen túl egy lépéssel se menjünk, (Helyeslés a balközépen.) mert ez talán épen azokat a célokat fogja később veszélyeztetni, amelyeket mi most szívvel-lélekkel szolgálni akarunk. Nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat, akinek érdemeit a szabadforgalom helyreállítása körül hangsúlyozottan kiemeltem, méltóztassék tovább is ezen az utón haladni és ne tegye pártkérdéssé e szakasz első pontja második mondatának megszavazását. (Helyeslés a közéijen.) Elnök : Szólásra következik ! Héjj Imre jegyző : Propper Sándor 1 Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak az a része, amely kategorizál és bizonvos foglalkozási köröket és társadalmi álláspontokat kiemel, végtelenül igazságtalan azokra nézve, akik ezekbe a kategóriákba nem esnek bele. Nagyon sokan vannak pl. ipari munkások, akik valamilyen ipartelepen, ipari községben, a környéken egy kis házat szereztek maguknak, egy élet munkája árán, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ezt nem is lehet elvenni !) Tudom . . . apródonként hozták össze, maguk felépítették, ott laknak a családjukkal, s ott a telepen, abban a községben, vagy a szomszéd községben, de közel, közlekedési szempontból kényelmesen megközelíthető helyen dolgoznak. Az ipari munkás helyzete változó. Bekövetkezhetik tehát az, hogy ha — mondjuk — Csepelen rendezett be magának egy kis fészket, de Csepelen bizonytalanná vált a foglalkoztatása, el kell mennie — mondjuk — Kistarcsára dolgozni. Ha ez a szakasz nincs, akkor a csepeli házát eladhatja szabadforgalomban, tetszés szerinti vásárlónak, tetszés szerinti, megegyezett árért, elköltözhetik Kistarcsára és ott vehet magának másik kis házat, ahol a családjával együtt lakhat. Ha ezt a szakaszt így változatlanul viszszük bele a törvénybe, akkor ez lehetetlenné válik számára ; akkor az a munkás nem meri áruba bocsátani a meglévő kis házát azon a helyen, mert hiszen előáll az elővásárlási jog lehetősége és ő elesik a szabad forgalom elo-