Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

198 A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 8-én, Kedden. esületes, a magyar nép érdekeit s a közérdeket szolgáló reformnak, de ellene mondunk mindennek, ami ebből a reformból csak egyes kiváltságos igények kielégítésére vezetne. TTgy látszik, ezzel akarják ellensúlyozni azt, hogy a lényeget a reform-törvények nem tartják szem előtt, azt t. i., hogy minél tömegesebben juttassák hozzá a földdel foglalkozó, a földet művelő magyar népet a földhöz. Rövidlátó emberek azok, akik ezt a szakaszt megfogalmazták, és a minister ur csak háláját fogja kiérdemelni az utókornak is, ha ezt a szakaszt, amelyet a rövidlátás sugalmazott, ebből a törvényből kihagyja. Maga lesz büszke erre; ellenkező esetben pedig maga fog szégyen kezni később amiatt, hogy megengedte, hogy ez a szakasz ebben a törvényben benne maradjon. Mert miről van itt szó, t. Nemzetgyűlés 1 Egyes t. képviselőtársaimnak, — sajnos, igen sokaknak, — elég az, hogy a hatalom csalc a fülükbe súgja: Vigyázzatok, itt zsidókérdésről van szó, vigyázzatok, ez a zsidók ellen készül. Akkor azután t. képviselőtársaink szemevilága elvész, nem látnak, nem is akarnak látni, akkor ellene mondanak mindennek, mert hiszen nekik a fülükbe súgták, hogy ez zsidókérdés. (Horváth Zoltán: Mint a tehenek ! — Kuna P. András: A túloldalról hallottuk először! Innen nem is mondták!) Óva intem t. képviselőtársaimat, hogy még sokáig felüljenek ennek a kormányzati szisztémának. Óva intem, mert ezzel a jelszóval, hogj

7- »zsidó«, ezt az országot már igen nagyon bevitték a pusztulásba, a pusztulás lejtőjére sodorták, és a vége az lett, (Könyves Lajos: Miért uszitja a kisgazdákat a zsidók ellen ezzel a valótlan állítással!) hogy arról, aminek t. képviselőtársaim tapsoltak, hogy ime, milyen zsidóellenes politika van itt, kiderült, hogy az nem felel meg a valóságnak, mert a valóság az volt, hogy a szegény keresztény nép ment teljesen tönkre. (Zaj.) Itt is arról van szó, — tessék elhinni nekem, Csontos t. képviselőtársam — hogy ez a szakasz inkább irányul a keresztények, mint a zsidók ellen. Azok a zsidók, akik házat tudnak venni, majd megtalálják az utat és módot a gazdasági albizottsághoz és máshova is, (Nagy Ernő: Ez szent igaz) hogy az adás-vételi szerződés jóváhagyassák. Egyelőre azonban nem arról van szó, hogy a zsidó vesz-e

: hanem esetleg arról, hogy a keresztény elad és jól akar eladni. Mert hiszen kétoldalú a kérdés. Tegyük fel, bogy az a keresztény most el akar adni, de ez a szakasz megállítja a forgalmi életet, bizonytalanná tesz mindent, s igy nem lehet belemenni az eladásba. Annak a kisgazdának — vegyük a legtipikusabb esetet — pl. öröklés révén van két vagy talán három belsősége, de neki inkább kellene külsőség, szeretne ahelyett külsőséget szerezni. Ehhez pénz kell neki. Gondolja, hogy eladja az egyik házát, vagy a másik két házát, és ezen künn a határban vesz egy nagyobb darab földet. Most eladná, de nem jelentkezik senki, mert nincs egészséges verseny. Mert t. kénviselőtársam, ugy-e talán nem akad a földmivesek között vevő, vagy ha akad is, kis árat ad érte; ellenben ha nagyobb versenylehetőség van, akkor azt a földet megveheti egy orvos, megveheti egy magántisztviselő, egy nagyiparos, egy mérnök, ogy jegyző, vagy nem tudom, akármilyen magánhivatalnok. Most ugyebár annak az embernek, aki eladni akar, nagyon fontos az, hogy erős verseny, erős kereslet legyen az iránt az ingatlan iránt, az eladandó áru iránt, mert ha erős a kereslet, azt jó áron tudja eladni. De ilyen keresletet, ha ez a szakasz megmarad, hiába tetszenek várni. Az fog történni, hogy a vevő, ha csak véletlenül nem a felsorolt kedvezményezettek között van meggondolja a dolgot, mert azt látja, hogy nem érdemes megvenni, minthogy nem tudja biztosan, hogy a vétel jóvá lesz-e hagyva, vagy az állam nem gyakorolja-e elővásárlási jogát. Azt mondja: ha a vételt nem hagyják jóvá, akkor a levegőben lógok heteken keresztül, nem fizethetek, vagy ha fizetek, veszélyeztetve van az az összeg, amelyet fizettem, mert ha valorizáció nélkül kapom vissza, az elvész, tehát inkább bele sem megyek a vételbe. De nem lehet azért sem megengedni, hogy ez a szakasz benmaradjon, mert egyszer véget kell vetni annak, hogy itt az állampolgárok különböző rétegekre felparcelláztassanak; véget kell vetni annak, hogy itt első és másodosztályú állampolgárok legyenek; véget kell vetni annak, hogy azok, akik az államot tartják, akik az adóterheket viselik, hátrább legyenek szorítva minden tekintetben, szinte kevesebb joguaknak nyilvánítva, majdnem meggyalázva azokkal szemben, akiket ők tartanak el. Micsoda helyzet az, pl. egy ügyvédre nézve, aki elég sok adót fizet, egy orvosra, egy mérnökre, egy nagyiparosra nézve, aki szintén elég sok adót fizet — és vegyük ezeket mind keresztényeknek, hiszen vannak még keresztény nagyiparosok, vannak keresztény vállalkozó emberek és keresztény kereskedők is — mondom, micsoda helyzet az ezekre nézve._ hogy egy közalkalmazottnak, egy az ő adójából fizetett embernek több joga van, mint neki, aki az adót fizeti és akinek az adójából azt a tisztviselőt eltartják! Hiszen ez a sok megdisztingválása a hivatásos és nem hivatásos katonáknak,^ meg a tisztviselőknek a társadalom többi rétegével szemben, azok iránt a tisztviselők iránt nem kívánatos gyűlöletet és ellenszenvet fog kelteni. Tehát már csak azért is el kell ejteni ezt a szakaszt, mert valóban ugy van, ahogy Östör és Dénes t. képviselőtársaim is kifejtették, hogy itt egyes kategóriákkal szemben megengedtetik az államnak az, hogy ha egy ügyletet kötöttek, habár belsőségre, házra, épületre is, akkor is az állam az ő kezűkből azt ki vehesse és másnak juttathassa. Ezek között a kategóriák között, az ilyen kivetett, exiliumba, száműzetésbe küldött, jogtól megfosztott kategóriák között van pl. az ipari munkás. Mert t. képviselőtársaim, ha ez a rendelkezés törvénnyé válik, csak akkor nem lehet megtagadni az adás-vevési szerződés jóváhagyását, ha a vevő fél véletlenül földmives vagy gazdatiszt, okleveles vagy hivatásos gazda. Tehát lehet valamennyi zsidó is, mert tudjuk, hogy a hivatásos gazdák és okleveles gazdák közt is sok zsidó van. Ezeknek a vételi szerződését jóvá kell hagyni, ezenkívül azét, aki hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, vagy hivatásos katona, vagy ezeknek házastársa, vagy hadiözvegy, vagy hadiárva. Még azt az eszmét, azt a mindenekfelett való politikai célkitűzést sem viszi keresztül ez a javaslat, amellyel itt a t. Háznak egyes tagjait elámítják, hogy ez a zsidók ellen szól. Mert méltóztatnak látni, hogy ezen az alapon szerezhet elég zsidó is földet. Az előadó ur módosítása szerint ma már szerezhet a kisiparos is, mert eddig az is ki volt zárva, de nem szerezhet feltétlenül az ipari munkás, nem szerezhet a magánhivatalnok, nem szerezhet az orvos, az ügyvéd, a mérnök, a kereskedő, a nagyiparos, illetve már a középiparos sem, mert csak a kisiparos vétetett be a kedvezményezettek kategóriájába. (Östör József: A falusi intelligencia sem !) A falusi intelligencia egyáltalában nem. Ne méltóztassanak felülni ennek a zsidózásnak. Nem lehet ilyen testhez szabott törvényeket alkotni. Az ilyen ad hoc, testhez szabott törvények megbosszulják magukat. Figyelmeztettük itt a t. Házat annak idején arra, hogy: kérem t. kurzus, ne tessék a társadalmi rend védelméről szóló törvényt megalkotni,