Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-234
192 A nemzetgyűlés 234. illése 1924. évi február hó 5-én, kedden, az elvi álláspontomat, hogy a földreform addig marad erkölcsi alapon, amig a közérdek, a közcél érdekében elvett objektumokért a illetők, akiktől azokat akaratuk ellenére elveszik, a legteljesebb kárpótlást kapják. Az^ állam az első törvényben ezt a kárpótlást feltétlenül biztositotta, mert hiszen minden szakaszban az van benn, hogy a jogot, amely itt gyakoroltatik, az elvételt az állam eszközli, amiben benne foglaltatik az, hogy az állam a legmesszebbmenőén garantál azért, hogy amit elvesz a tulajdonosoktól, azért a teljes kárpótlást meg is kapják. Méltóztassék elolvasni az 1848 : XII. törvénycikket, amely a jobbágyfelszabadításról szól. Pedig akkor egészen más visszonyok, egészen más körülmények között vették el a tulajdonosoktól azokat a földeket, melyeket a jobbágyok már úgyis müveitek, amelyek a jobbágyok kezében voltak, más azokhoz hozzá nem juthatott, és az 1848 : XII. törvénycikk mégis kimondotta azt, hogy az állam becsületével garantál a tulajdonosoknak abban a tekintetben, hogy a felszabaditott jobbágybirtokok teljes ellenértékét megkapják. A mi törvényünk is, az 1920 : XXXVI. te. ezen a nyomdokon indult el, amidőn 44. §-ába a teljes kártalanítás elvét belevitte. Ezzel szemben a novella nem is mezőgazdasági objektumokat, hanem értékes belső telkeket képező ingatlanokhoz nyúl, anélkül, hogy a legteljesebb kártalanítást a tulajdonosnak biztosítanák. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Elővásárlási jognál az egész értéket meg kell fizetni!) Méltóztassék azután figyelembe venni azt a megkülönböztetést, amely ebből a szakaszból kicsendül. A 7. § teljesen érintetlenül hagyja az alaptörvénynek azt az intézkedését, hogy városokban a belsőség érinthetetlen. Az első pont nem mond mást, mint azt, hogy kis- vagy nagyközségekben elővásárlási jognak van helye. Hát ha az osztó igazság szempontjából vizsgálom a dolgot: aki mezővárosban, rendezett tanácsú városban, vagy pláne szabad királyi városban, vagy Budapesten lakik, annak a bel telke hozzáférhetetlen, annak a beltelkéhez semmi okból, semmi célból sem nyúlhat hozzá senki, annak tulajdona szent, érinthetetlen, ellenben a kis- vagy nagyközségekben lévő beltelkek a novella szerint — ha ez törvényerőre emelkedik — vogelfrei-ek, ezekhez a minister ur elővásárlási vagy egy későbbi szakasz értelmében még megváltási jogon is akkor nyúl hozzá, amikor neki jólesik. Én az ilyen kétféle törvényhozáshoz, az ilyen kétféle jogszolgáltatáshoz a magam becsületes meggyőződésével hozzájárulni nem tudok. Én a lelkiismeretemet kívánom megnyugtatni akkor, amikor evvel a szakasszal szemben a magam gyenge szavát hallatom és arra kérem a mólyen t. minister urat és a többséget, hogy ezt a szakaszt, amelyre becsületes meggyőződésein szerint ennek a törvénynek végrehajtásánál s a törvény céljai elérése érdekében semmi szükség nincs, méltóztassanak elejteni. Méltóztassanak békét hagyni ezeknek a magasabb értéket képviselő és mezőgazdasági objektumot egyáltalán nem képező ingatlanoknak; méltóztassanak ezeknek szabad forgalmát ezután is fen tartani, mert már is az a helyzet, hogy egy idő óta olyan csodálatos pangás állott be a mezőgazdasági objektumok forgalmában, hogy alig történik eladás, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Senki sem akar eladni !) nem történhetik vétel, még pedig azért, mert a tulajdonosok óvakodnak attól, hogy valamit is áruba bocsássanak, viszont a vevők is irtóznak tőle, hogy valamit megvegyenek, mert tudják, hogy abban a pillanatban, amikor az adásvételi szerződést megkötötték, elkövetkezik a hatósági beavatkozásoknak ezer szekatúrája és az illetők nemcsak, hogy a pénzükhöz nem juthatnak, nemcsak, hogy elvesztik a becsületes értékét annak az ingatlannak, amelyet esetlégforgalomba hozni kivannak, hanem azonfelül ki vannak téve annak is, hogy ezeket az értékes objektumokat tőlük elveszik. Most nem kívánok arról szólni, hogy ennek a szakasznak még szervezeti hibái is vannak, hogy ennek a szakasznak szövegét, ha azt akarjuk, hogy csak megközelítőleg is helyes irányú legyen, még megfelelően át kell szövegezni. Erre vonatkozó indítványaimat majd az egyes pontoknál külön-külön fogom előterjeszteni. Itt most azért szólaltam fel, hogy kimutassam az egész szakasz tendenciáját, igazságtalan voltát és fentartásának szükségtelenségét. Épen a földreform irányában és annak helyes végrehajtása irányában érzett szeretetemnél fogva még egyszer kérem a mélyen t. többséget, méltóztassanak ezt a földreform céljából szükségtelen és lényegtelen szakaszt elejteni és méltóztassanak ezáltal kihúzni az izgatásnak azt a lehetőségét, amely ilyen gyűlöletes szakaszok beállításával magának a törvény alapgondolatának árt. Mindezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatot nyújtsam be (olvassa): »A 7. § egész terjedelmében törültetik.« Tisztelettel kérem inditványorn elfogadását. Elnök: Minthogy a 7. t-nak pontonkénti tárgyalását rendeltem el, Gaal Gaston képviselő ur határozati javaslata pedig az egész szakasz törlését hozza javaslatba, a javaslatot akként fogom kezelni, hogy a szakasz pontonkénti tárgyalása alkalmával minden egyes pontnál külön teszem fel a kérdést ugy, hogy Gaal Gaston képviselő ur határozati javaslatát szembeállítom az eredeti szöveggel. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Östör József! Östör József : T. Nemzetgyűlés ! A 7. § az, amelyet a novellából legkevésbé értek meg. Őszintén szólva, nem tudom megérteni, hogy a 7. §-ban miért terjesztjük ki a kisajátítási jogot azon a mértéken túl, amely egyáltalán ugy az alaptörvénynek, mint a novellának célja. Teljesen magamévá teszem azt, hogy bizonyos esetekben előfordulhat, elő kell fordulnia annak, hogy gazdasági belsőségeket, majorokat, vagy akár — mondjuk — a gazdasághoz tartozó lakást is ki lehet sajátítani. A 7. Í csak elővásárlási jogról szól, de már most rámutatok arra, hogy a 8. §-ban ugyanez a rendelkezés van. Az elővásárlási jogot tehát gyakorolhatom ezekre a részekre is. Megjegyzem azonban, hogy az alaptörvénynek — gondolom — 28. §-a ezt a jogot már úgyis megadja. Praktikusan nézve a dolgot, abban az esetben, ha egy birtok eladásra kerül majorral, uriiakkal és az összes épületekkel együtt, a földmivelésügyi ministeriumnak az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával joga van nem csupán a külsőségekhez, hanem az egész komplexumhoz ... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nincs!) De bocsánatot kérek, van. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nincs! Akkor nem kellett volna ez a szakasz!) De igen, az elővásárlási jog tekintetében; ha méltóztatik megengedni, azonnal fel fogom olvasni. Az adott esetben tehát igenis, lehet elővásárlási joggal élni. Ezt teljesen magamévá teszem. Hiszen bizonyos körülményeknél fogva nem is lehetne annak az objektumnak bizonyos részeit értékesíteni. A novella 7. §-a azonban ezen messze túllő,
