Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

A nemzetgyűlés 233. ülése 1924. amelyet mi itt mindig hangoztatunk, hogy t. i. az ügyek gyorsítását akarjuk előmozdítani, lelki­ismeretemnek ugy teszek eleget, ha ennek a mó­dosításnak törlését kérem. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző" : Gaal Gaston ! Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én a magam részéről igazán nem tehetek egyebet, minthogy csatlakozom Farkas Tibor t. képviselő­társam véleményéhez. Amikor ezt teszem, nem tehetem ezt anélkül, hogy csodálkozásomnak ne adjak kifejezést afelett, hogy egy ilyen fontos javaslatba, mint amilyen fontos javaslat ez, ilyen módosítások esusztattatnak be kvázi meg­lepetésszerűig, amelyek önkéntelenül felébresz­tik az emberben azt a gondolatot, hogy ennek a módosításnak már az emberei is megvannak, (Ugy van ! half elől. •— Rothenstein Mór : Ez már rendszerré vált !) Azért hozunk mi a nemzet életére messze évszázadokra kiható, mélyreható reformokat, azért gázolunk át a magánjogon, a magántulajdonjog szentségén iienizetfejlesztési szempontokból, azért törjük a fejünket itt eszten­dőkön keresztül az előbbi törvénynél és azután annak tapasztalatai alapján most a novellánál, azért vesződünk, hogy amikor egy ilyen nagy cél megvalósítása előtt aïlunk, akkor ennek a célnak végrehajtása közben — kinek az agyvelejéből, kinek nem, azt nem tudom — egyszerre csak fel­vetődjék egy ilyen idea, amely ebből a föld­reformnovellából egy ellátatlanok tápintézetét akar csinálni ? Erre igazán nem tudok megfelelő kritikai szavakat találni. Vagy komolyan fogjuk fel a földreformnovellával szemben való hivatá­sunkat vagy nem. Ha egyszer komolyan fogjuk fel, ha egyszer szükség van arra, hogy azok a tárgyaló iDirák odakinn szaporittassanak, méltóz­tassanak azokat a birákat abból a karból venni, amelyben mindnyájan teljes mértékben meg­bízunk. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csak adjanak !) Azt hiszem, a nemzet­gyűlés tagjai közül nagyon sokan vettek részt ilyen helyszíni tárgyalásokon. Én is részt vettem a magam községeiben, ahova meghívtak. Én csak azt láttam, hogy még a leggyakorlottabb vidéki járásbirák és törvényszéki bírák is, akik pedig a tárgyalás menetével teljesen tisztában vannak, akik a néppel való érintkezés módjait és mód­szereit is ismerik, sokszor a leglehetetlenebb nehéz helyzetbe kerültek, hogy ott a tárgyalás hevében a sokszor felizgult vagy felizgatott néppel szem­ben, másfelől pedig a törvénykönyvvel a kezük­ben megtalálják azt a helyes alaphangot, amely alaphang mellett ennek a törvénynek végrehaj­tatnia kell. Most tanárokat akarnak ezzel meg­bízni — ezzel mindent megmondtam (Derültség.)— a világ legtiszteletreméltóbb, de legimpraktiku­sabb és a néppel legkevésbbé bánni tudó fajtá­ját az emberiségnek. Akinek a gyakorlatról csak halvány sejtelme van, annak ezt a t. előadó ur által benyújtott módosítást elfogadni semmi körülmények között nem szabad. Még egyszer ismétlem : vagy komoly munkát akarunk végezni s akkor ne tessék pótbirákkal megoldani akarni, ezt a kérdést, mélyen t. mi­nister ur ; vagy pedig nem akarunk komoly munkát végezni, akkor pedig okosabb dolog lesz, ha hazamegyünk és nem töltjük az időt heteken kereszt-fii. Ha ebből a fontos javaslatból ilyen KAPLÓ XX. évi február hó :1-én, pénteken. 105 játéklabdát és játékszert csinálunk, nem tudom, hogy komoly képviselő nem kerül-e abba a hely­zetbe, hogy minden kedvét elveszíti arra nézve, hogy a törvényjavaslat megszavazásánál közre­működjék. Megengedem, hogy Lalán jóindulat is vezette azt, aki ezzel az ideával előállt. És én szociális szempontból annak az egypár menekült profesz­szórnak a szempontjából, akikről itt szó van, tényleg elismerem, hogy ők nehéz helyzetben lehetnek és semmi kifogásom nincs az ellen, ha a kormány őket megfelelő más olyan pozícióba, amelynek' kvalifikációjuknál fogva kellőképen meg is tudnak felelni, elhelyezi, istápolja, minden­féleképen segiti ; de a földreformnovellát, mé'yen t. minister ur és t. Nemzetgyűlés, mentesítsük a tanároktól, azt hagyjuk meg bírói kézen ! Méltóztassék ezt a szerencsétlen, ezt a szerintem nem is tudom hogy fejezzem ki magamat, mert nem szeretnék imparlamentáris kifejezést hasz­nálni — mondjuk, nem is egészen gazdátlan szakaszt egyszerűen kihagyni. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök : Szólásra következik? ; Forgács Miklós jegyző í Dénes István ! Dénes István : T, Nemzetgyűlés ! Nekem is a legnagyobb meglepetéssel és csodálkozással kell látnom azt, ami itten történik. Én az előbb percekig beszéltem arról, hogy a magyar kormány hajtsa végre egyszerűen az 1920 : I. te. 30. §-át. Én azt kértem, hogy a törvényes keretek között tessék szaporítani a birákat, tessék azokat ki­küldeni a földreformtárgyalásokra. Akkor feláll az igen t. előadó ur és bebeszéli nekünk, hog}' nem lehet, mert itt a fokozatosság a fontos ; csak lassan-lassan menjünk, mert aki földet megy osztani, annak ahhoz értenie kell, nem lehet oda mindenkit kiküldeni. Ezt magyarázta az előadó ur és most be akar ide egyszerűen hozni tanár­embereket. (Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister : Azok a tanárok sem szamarak !) Én csak azt tartom furcsának, hogy amikor azt kívánom, hogy szaporítsák a birákat, akkor le­szavaznak, akkor nem kellenek a birák (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ki mondta?), öt perc múlva pedig feláll az előadó ur és szaporítani akarja a tárgyaló birák számát egyetemi tanárokkal. Nekem „a jogakadémiai tanárokkal szemben nincsen semmiféle kifogásom ; kiváló emberek, szívesen látom őket a földreformnál, csak ne ját­szanék a magyar kormány és a t. többség ezzel a kérdéssel. Amikor előállók azzal, hogy méltóztas­sanak arra az álláspontra helyezkedni, hogy az emiitett törvény haladéktalanul végrehajtas­sék és igy biztosittassék a földreform megvaló­sítása, akkor leszavaznak, öt perc mulya pedig jön az előadó ur ezzel ellentétben álló indítvá­nyával. (Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister : Ne tessék játékról beszélni I) Igen t. minister ur, nagyon sajnálom, hogy még ezek után is ezeket a szavakat mondja. Ezzel csak azt bizonyítja, hogy nem fogja fel ezeket a dolgokat ugy, mint ahogy felfognia kellene. (Ellenmondások a jobboldalon.) — Szabó István (nagyatádi) föld­mivelésügyi minister : Maga ahhoz kevés, hogy ilyet mondjon !) Amikor öt perccel ezelőtt meg­teszem javaslatomat és azt kivánom, hogy ... (Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársaim, én ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom