Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-233
142 A nemzetgyűlés 233. ülése 1924, évi február hó 1-én, pénteken. törvényt ; méltóztassék elolvasni a 3. §-t, annak 6. pontját. (Propper Sándor : Hátha olvastuk ?) Mit mond ez a pont ? Azt mondja (olvassa) : Ennek a törvénynek alapján nem juttatható ingatlan annak, akiről — ehhez a szóhoz ebben a pontban hozzá fűződik a további szöveg mellékmondat nélkül — nem remélhető, hogy a társadalom hasznos, munkás tagja lesz, vagy akitől az ingatlan okszerű kezelése egyéb alapos okból nem várható és ehhez képest ingatlan juttatására a közbecsülés szerint érdemetlen.« (Dénes István : Ezt nem alkalmazzák !) Ez a rendelkezése ennek a pontnak s azután jön hozzá, hogy : »akiről ez nem remélhető« — t. i. az, amit felolvastam — nem remélhető azért, mert többek között bűntett stb. miatt meg lett büntetve s a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatosan a törvényes állami és társadalmi rendre veszélyes magatartást tanúsított. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Ez az !) Igen ez az, t. Nemzetgyűlés és t. képviselő urak, és nem az, hogy van egy törvényes rendelkezés, amely módot ad arra, hogy épen azoknak érdekében, akik hasznos és munkás tagjai a társadalomnak, azoknak érdekében, akiknek a közérdek szempontjából szükséges, hogy földet adjunk, hogy azt megművelhessék a maguk és a nemzet boldogulásának javára, a föld azoktól, akiktől nem remélhető annak megfelelő megművelése, elvonassék.(Drozdy Győző : De esetet mondtam !) Már most, miután a feltétel az, hogy ne legyen remélhető ez a munka tőle, nyilvánvaló, hogy ez nem kizáró és nem imperativ rendelkezés, hanem csak indokául szolgálhat annak a megállapításnak, hogy tényleg az illető egyéntől nem remélhető a munkásság, nem érdemes tehát a földre, mert bizonyos mozgalmakban résztvett, bizonyos magatartással elárulta, azt hogv róla nem lehet feltételezni, hogy dolgozni fog. (Drozdy Győző : Gyönyörűen védi a kisembert !) Azokat védem, akik arravalók, azokkal szebben, akik nem arravalók. (Propper Sándor : Aki a forradalomban résztvett, nem arravaló ? — Zaj.) Kijelentem erre a közbeszólásra, hogy nem tud a képviselő ur egész választókerületemből egyetlenegy embert hozni, akit ezen a jogcímen megfosztottak igénvétől. (Farkas István : Azt elhiszem, hogy a magáéban nem ! — Drozdy Győző : Kilencvenhatról tettem említést !) Enynyit magamról, hegy mennyire védem én a kisemberek érdekét. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak Î Neubauer Ferenc előadó : Ez az egész felháborodás is azt bizonyitja, hogy nem maga a törvényes rendelkezés, illetve nem az fáj a képviselő urak egy részének, hogy az nem volna praktikus és nem volna megfelelően alkalmazható, hanem az a kifejezés fáj, amely nekik rosszul esik. Propper Sándor : Önnek is rosszul esett, mert ön is forradalmi főispán volt ! (Drozdy Győző : A radikális pártnak tagja volt 1 — (Ellenmondások jobbfelől.) — Klárik Ferenc : Köpenyegforgató !) Elnök : Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni S (Zaj a szélsőbaloldalon. •— Drozdy Győző közbeszól.) Drozdy képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Neubauer Ferenc előadó : Erre a felszólalásra azért határoztam el magamat, hogy ez a kérdés teljesen tisztán és pőrén álljon itt, hogy abban amit folyton felemlítenek, — nemcsak ennél a novellánál, hanem az indemnitási vitában is — tisztán lássunk. Nem akarok a magam személyével foglalkozni, csak azt mondom, amit már többször kijelentettem, hagyha én annyira forradalmár lettem volna, akkor beeresztettek volna abba a forradalmi főispáni székbe és nem akadályozta volna ezt meg a szociáldemokrata párt. Miért akadályoztak meg? Ugy látszik, nem azt várták, hogy ugy fogok ott viselkedni, ahogy az uraknak jól esik. (Berki Gyula : Fegyverrel verték ki Somogj- megye megyeházáról ! Olyan nagy forradalmár volt 1 — Zaj. Elnök csenget.) Tekintettel arra, hogy az általam helyesen idézett törvényes rendelkezés szerint azok a kitételek, amelyeket kifogásolni méltóztattak, nem abszolút kizárási okok, hanem méltánylandók és abból a szempontból birálandók el, hogy az illetőtől tényleg nem remélhető, hogy azt a földet, azt az ingatlant okszerűen kezelni fogja, ennélfogva nem helyes ezeknek a rendelkezéseknek alkalmazása olyan esetben, amikor az illetőtől az okszerű kezelést ezen esetek fenforgása esetén is esetleg várni lehet. A gyakorlatban ezt igy keli alkalmazni s tudomásom szerint igy is alkalmazzák. (Propper Sándor : Kivéve, amikor nem !) Dénes képviselő ur inditván} T át épen azért nem találom elfogadhatónak, mert az imperative kizár minden bűnöst (Dénes István : Nem !) akkor is, ha esetleg annak ellenére, hogy valamikor falopásért megbüntették, tőle az okszerű gazdálkodást és kezelést várni lehet. Ez tehát sokkal szigorúbb, — igaz, hogy szűkebb keretre szőrit ja a mérlegelést, — mint maga az alaprendelkezés, (Dénes István : De igazságos !) Ennek alapján kérem az összes erre vonatkozó inditvánvok elutasítását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? ~ '"^^pfr 18 * Bartos János jegyző : Nincs senki sem szólásra feljegyezve. (Bothenstein Mór : Egyest kapott ! — Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) .* Csendet kérek» képviselő urak. (Neubauer Ferenc előadó : Csak ugy legyen mindenki forradalmár, mint én voltam Î) A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ehhez a paragrafushoz olyan sokan szóltak hozzá, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy minden egyes szónoknak külön tudjak válaszolni. Felemlitették itt egyes szónok urak azt is, hogy mihaszna ülnek itt az ellenzéken, ha a többségi párt az ő javaslataikat egyáltalán nem honorálja. E tekintetben hivatkozhatom arra, hogy épen a tegnapi napon is elfogadtam két ellenzéki indítványt. Ha azonban egy 15—17 soros paragrafushoz, nem tudom mennyi, talán tíz határozati javaslatot adnak be ellenzéki oldalról, — úgyhogy ugy néz ki a dolog, különösen az ülés elején, hogy minden képviselő, aki a szélsőbalon van és bejön, egy-egy külön indítványt ad be, — az indítványok ilyen tömegének elbírálása és ebbe a kis paragrafusba való beillesztése a lehetetlenséggel határos. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha ugyanegy pártból három-négy különböző indítványt nyújtanak be egy paragrafushoz, a másik pártból megint hármat-négyet, úgyhogy felmegy az indítványok száma tízre is,
