Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

128 J: nemzetgyűlés 232. ülése 1924 a névjegyzékbe való felvételt kérni. Nem va­gyok egészen tisztában azzal, hogy miféle ér­telme van ennek a két bekezdésnek igy egy­mással szemben. Először a bekezdés szerint összeírják az igénylőket, az összeírást felül­vizsgálják, megállapítják a névjegyzéket Most egyeseket kihagynak a névjegyzékből, egyese­ket benthagynak a névjegyzékben. Most annak, akit kihagytak a névjegyzékből, rekurrálni, fellebbezni kell és efelett azután elkezd ítél­kezni az OFB., amikor elintézi a felszólalást. megállapítja, hogy csakugyan érdemes az illető, fel kell venni. Nem tudom, hogy ez az egész, dolog mire való, amikor a második be­kezdés azt mondja: ráértek emberek, ne nagvon szaladjatok, hogy magatokat az Összeírásba felvétessétek, mert hiszen a második bekezdés szerint nektek addig van időtök, amig csak a biró az eljárást meg nem kezdi; sőt nemcsak addig van jogotok a jelentkezésre, hanem az­után is, mert azután még a vezető bírónak határnapot kell kitűznie az utólagos jelent­kezésre. Ebből nagy zavarok származhatnak. Az első bekezdés alánján lefolyik az egész, a név­jegyzék összeállítására vonatkozó eljárás; most az a névjegyzék fölmegy az OFB-hoz, mert hiszen az OFB. dönt véglegesen (Hegedüs György: Nem megy fel!); vagy nem megy fel, hanem megvárják, amig jön az egész ügy fel­terjesztése, mert hiszen ezt világosan kivenni nem lehet. Lehetséges az is, hogy felterjeszti a biró. mert joga van hozzá, a törvény nem tiltja és mert az OFB. hatáskörébe tartozik, hogy a felvétel felet döntsön és nem köteles bevárni az eljárás végét, előzetesen is dönthet; tehát csak a tárgyaló biró gusztusától fog függni, hogy azt felterjeszti-e vagy nem. Ez is késedelmei' szenvedhet tehát. De tegyük fel, hogy az utasításban benne lesz, hogy ne ter­jessze fel, csak a végén. így nem érteni az egész dolgot. Miért legyen egy ilyen közbeve­tett felszólalás és hogy ez a felszólalás miért nem történhetik meg az érdemben beadó t észrevételeknél, mert hiszen jogászilag csak akkor van értelme külön felszólalásnak, ha nekem nincs alkalmam érdemben nyilatkozni, de ha az OFB. úgyis az érdemmel együtt in­tézi el a felszólalás kérdését, akkor teljesen elégséges, hogy az észrevételekben kérjem a reparációtl De a magam részéről látok még itt eg-y lé­nyeges hibát. Amikor a bíró megérkezik a fa­luba, megkezdi a tárgyalást, utólagos határidőt tüz ki. De nincs kimondva, hogy ez az utólagos határidő mennyi legyen. Igaz, hogy látom, hogy a t. túloldal, a kormánypárt részéről módositás fog benyujtatni etekintetbeu, mert Mszeu azt, íme, előre jelzi az a csomó, amelyet nekünk ide­adtak s amelyben a t. kormánypárt módosításai foglaltatnak; módositás fog tehát benyujtatni, hogy a második bekezdés negyedik sorában a »jelentkezésre« szó után beszúrandó lesz: »leg­feljebb 15 napi utólagos határidő tűzendő ki.« Ez rendben volna, ha á 15 napot kitűzik. Miután azonban azt mondja, hogy: »legfeljebb 15 nap«, lehetséges, hogy ennek keretén belül egy napot fognak kitűzni az utólagos jelentkezésre, — hi­szen: legfeljebb 15 nap van. Meg kellene tehát az alsó határt is állapítani. Ezért ón azt indít­ványozom, hogy a »jelentkezésre« szó után a második bekezdésben beszurassauak a követ­kező szavak: »legalább 8 és legfeljebb 15 napi«. Amikor már ott van a biró, a 8 napot elegendő­nek tartom. m Most még azzal á kérdéssel akarok foglal­at/-?' január hé 31-én, csütörtökön. kőzni, amellyel Farkas István t. képviselőtár­sam foglalkozott, hogy ugyanis a névjegyzék összeállítása alkalmával, az összeíráskor, aa összeírás felülbírálásakor döntetik el az a kér­dés is, hogy valaki érdemes-e a földhözjuttatás­hoz, vagy sem. Én, aki gyakorlatból ismerem ezt a kérdést, igen sokszor szomorú esetek tanuja lehettem. A leglehetetlenebb jogcímeken alkalmazzák a tör­vény 3. Í-át és zárják el az embereket a földhöz­juttatástól. Mikor az OFB kimondia vala­mely birtokra, hogy a megváltási eljárás meg­indítható ellene, akkor azonnal megindul a hajsza: az uradalmi fiskálisok, az uradalmak összes kasznárjaí, ispánjai, minden megmozdít­ható ember egyszerre átalakul detektivvé, egy­szerre kopóvá válik és mindenkinek lettjét­volt ját, múltját, jövendőjét, mindenét kikutat­ják, jegyzékbe foglalják, a legrémesebb plety­káknak helyt adnak, és valósággal minden igénylő neve mögött egy nagy bűnlajstroni van, ugy hogy mikor az a szegény ember jelentke­zik, akinek nincs semmi más bűne, mint hogy a másiknak több földet, vagy túlsók földet adott az Isten és neki meg megengedi a törvény, hogy jelentkezzék, kérjen abból egv darabot, akkor az történik, hogy az ő becsülete válik rögtön a tárgyalás substratumává, rögtön a vádlottak padjára ültetik és neki ott végig kell szenvednie egy stigmatizáló, becstelenitő eljá­rást: a végén pedig igen sokszor sok érdemes, derék ember, akit az egész község, az egész falu tisztel, mint becsület vesztett hagyja el a tár­gyalótermet. (Ugy van! balfelől.) • Emlékszem egy esetre. Az egyik községben az egyik legtiszteltebb ilyen gazdáról volt szó. Szó volt arról, hogy ő a törvény kedvezéséből esetleg egy mintagazdasághoz jusson. Jelent­kezett tehát az az ember, aki annak az egyéb­ként szegény községnek első gazdája, egy rend­kívül érdemes és értelmes ember volt, két vitéz­ségi éremmel, arany vitézségi éremmel is, a mellén; meg is nevezhetem: Cseh Lajos, Alsó­iszkászon. (Egy hang jobb felől: Nem fontos!) Arany vitézségi és nagyezüst vitézségi érme van. S akkor egyszerre odaállt az uradalom, s | azt mondta, hogy az az ember érdemetlen, mert lopott. Csakugyan kiderült, hogy legénykora­ban virtuskodásból, habár elég jómódú gazda fia volt, csakugyan elkövetett egy stiklit, mert nem kapott elég pénzt az apjától. Ugyanis ilyenkor ezek a legények ugy szoktak tenni, ugye, hogy csupa virtuskodásból feltörnek egy magtárt és elvisznek egv zsák búzát. (Egy hang jobb felől: így nem szoktak tenni!) Tisztelt képviselőtársam! Ne tessék itt tar­tuffe-eskedni, ne tessék itt müfelháborodást ren­dezni; megtörténik ez is; de azért abból a 20 éves gyerekből, abból a suhaneból válhatik ig'en derék, érdemes és becsült férfi. És t. kép­viselőtársam, ha önnek még az sem elég, hogy egy nagyezüst és nagyarany vitézségi érem­mel tette jóvá ezt a hibáját, nagyon sajnálom t. képviselőtársam, de akkor azt hiszem, soha­sem tudjuk megérteni egymást, mikor arról van szó, hogy jóakarattal letárgyaljunk egy törvényt, amellyel segíteni akarunk. Elnök: Figyelmezetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, méltóz­tassék beszédét befejezni! Rupert Rezső: Befejezem beszédemet. Azt akarom, hogy a földreformeljárás ne váljék alkalmává annak, hogy mindenféle ehetetlen jogcímeken embereket becsületüktől megfosz­szaíiak. Azt akarom, hogy adassanak meg nem ilyen erkölcsi és más, szétfolyó jogcímek arra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom