Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden. 7 érdekében, hogy minél több kiművelt tagja legyen az illető nemzetnek. Mi azonban egészen sajátos helyzetbe kerültünk. Elvesztettük az ország kétharmad részét és onnan az intelligencia visszaözönlött erre a maradék Magyarországra, ugy hogy ma kétségtelenül igen nagy számban vannak az intelligenciának olyan tagjai, akiket a niagnk szakmájában foglalkoztatni nem vagyunk képesek. A B-listák egymást érik, egymásután vagyunk kénytelenek elbocsátani az állami alkalmazottakat. Hát kérdem, összeegyeztethető-e a legminimálisabb előrelátással az, hogy mi tömegesen neveljünk egyes pályákra olyan ifjakat, akikről már eleve tudjuk, hogy nem fogunk tudni nekik kenyeret adni? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez igen fájdalmas tény, ez a trianoni békének egyik szomorú következménye, de olyan tény, amellyel nekünk, magyaroknak számolnunk kell, mert különben csak egy értelmi proletariátust nevelünk, ezreit olyanoknak, akik hivatalokat fognak követelni, de akiknek nem fogunk tudni hivatalokat adni és akiket azután mesterségesen kergetünk bele az. elégedetlenségbe, a forradalmi hangulatba, ugy hogy ezek nem konstruktiv elemek lesznek, hanem a maguk elégedetlenségével a nyugtalanság kovászát jelentenék a magyarságban. (Drozdy Győző: Ez gyenge volt! — Peidl Gyula: Szelekció felekezeti alapon! — Sándor Pál; Kulturbotrány ez, minister ur! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) Azoknak, akik a numerus clausus megszigorítását követelik, azt válaszolhatom, hogy a numerus clausus fokozatosan lépett életbe, visszaható ereje nem volt. Először az első évfolyamra, azután a második, majd a harmadik, negyedik évfolyamra vétetett foganatba, s ma, a törvény életének negyedik évében eljutottunk oda, hogy már csak az ötödik évfolyamba tartozók és az elmaradottak nem esnek rendelkezései alá, akik még

1 akkor iratkoztak be, amikor a törvény még nem volt életbe léptetve. Természetes tehát, hogy a főiskolák népességében még a numerus claususról szóló törvény által előirt szám elérhető nem volt, azonban évről-évre közelebb jut ahoz a 95 százalékhoz, amely a népességi arányszám szerint itt irányadó. Hogy a pécsi egyetemre nagyobb számmal mentek nem keresztény ifjak, annak egyszerű magyarázata az, hogy az volt a benyomásuk, hogy Pesten szigorúbb elbírálás alá esnének és ahoz a főiskolához léptek át, ahol az első négy évfolyamba való felvételnél igenis érvényesült a numerus clausus és csak két tekintetben mutatkozott elágazás. Az egyik a kikeresztelkedett izraelitákra vonatkozik. Mindaddig, amig ezen a helyen vagyok, nem vagyok arra kapható, hogy ezt a kérdést visszamenőleg megoldjuk. Én mindenkit óva intek attól, hogy a társadalom mai harmóniájának felzavarása val ezt a kérdést megbolygassa. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) A másik eltérés aWban a tekintetben van, hogy a budapesti egyetem ugy vélekedik, hogy a tényleg felvetteknek öt százaléka lehet izraelita, a pécsi egyetem pedig ugy vélekedik, hogy a kultuszminister által engedélyezett numerus clausus öt százaléka. Minthogy azután a pécsi egyetemnél előfordult az az eset, hogy egyes beiratkozott keresztény ifjak elmaradtak, az izraeliták pedig megjelentek, előállott az a helyzet, hogy a tényleges létszámban nagyobb volt az izraeliták száma az öt százaléknál. Azt hiszem, igen nagy komplikációkat okoznánk akkor, ha olyan esetekben, ahol már jelentkezett izraelita ifjakat felvettek, az arányszám helyreállítása végett az izraelitákat kizárnánk. Azt hiszem, hogy epén a numerus claususról szóló törvény érdekében nem látszik tanácsosnak, hogy erre a térre lépjünk. (Sándor Pál: Nagyon szegény indokolás ! — Petrovácz Gyula : Fel kell oszlatni az egész pécsi egyetemet! — Zaj.) Tisztelt képviselő urak, a kormány tagjai a legnagyobb nyugalommal hallgatták "végig ezt a vitát. Csekély idő az, amit mi magunknak igénybeveszünk, épen a Ház iránti tiszteletből, hiszen mi parlamentáris ministerek vagyunk, de kötelességünk mégis felszólalni és én igen kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak engem is olyan csendben meghallgatni, mint amilyen csendben meghallgattuk sokszor az igen t. képviselő urak személyeskedéseit. A vita során felhangzott az a szempont is, hogy itt sok az egyetem. Az első, amire ezzel kapcsolatban rámutatni kívánok, az, hogy abszolúte szükséges egy államban, hogy egy bizo nyos szukcessziv szolidaritás legyen az egymást követő ministerek között. Ha azt látom, hogy fontos kérdésekben a pénzügyminister mindig összehívja a volt pénzügyministereket, magamban mindig gondolom, hogy kultúrpolitikai kérdésekben nekem is össze kellene hívnom a volt kultuszministereket Mert ha van probléma, amelybe nem szabad politikát elegyíteni, ugy kétségtelenül a kultúrpolitika az. Itt bizonyos szukcessziv szolidaritást kell helyreállítani. Például Hal 1er megalkotta a közgazdasági fakultást. Azt hiszem, hogy valamennyien egyetértünk abban, hogy erre az uj főiskolára igenis szükség volt és távol áll tőlem az, hogy amit Haller alkotott, azt le akarnám rontani. Hivatalbeli elődöm. Vass, beterjesztette a törvényjavaslatot, a nemzetgyűlés megalkotta a törvényt, melynek értelmében a pozsonyi egyetemet Pécsett és a kolozsvári egyetemet Szegeden kell elhelyezni. Én, mint alkotmányos tényező, egészen függetlenül a meggyőződésemtől, kötelességemnek tartom a nemzetgyűlés által hozott törvényeket végrehajtani, és azt hiszem, furcsa világot vetne ugy az^ országra, mint a nemzetgyűlésre, ha az egyik évben megalkotott törvényt a következő évben hatályon kivül helyeznék. (Beck Lajos: Ez a törvények sorsa!) Peidl igen 1. képviselő ur felszólalása iskolapélda aibból a szempontból, hogy a statisztikákkal való puszta operálás mennyire nem magyarázza meg a tényleges helyzetet. Ö utal egy dolgozat adataira, amelyet én küldöttem szét a képviselő urak között egy levél kiséretében. Ebben megállapítást nyert, hogy ujabban nőtt a magasabb kultúrára szánt összegek számaránya az elemi iskolák rovására. Ha elemezzük, hogy mi ennek a tagadhatatlan ténynek az oka, ugy meg kell állapítani, hogy az első az, — amelyre utaltam is, — hogy mi az állami iskolákat a múltban mindig nemzetiségi vidékeken állítottuk fel. Ezek az állami iskolák most elvesztek, — amint mondtam — és itt maradtunk az Alföldön és Dunántúlon a felekezeti és községi iskolákkal. A felekezeti és ^községi iskoláknál a kötlségek számottevő részét a felekezet és a polgári község viseli. Ha tehát Peidl t. képviselő, ur ki akarja számítani, hogy mit.költünk mi népiskolai költségek cimén, akkor ne vegye csak azt az államsegélyt, amelyet a felekezeti és községi iskoláknak adunk, (Peidl Gyula: Biztosan kevesebbet, mint amennyit kellene!) hanem azokat az összegeket is,- amelylyel épen az iskolafentartók járulnak az. elemi oktatás költségeinek fedezésére. Sajnos, ezek az összegek túlmagasak és ki kell jelentenem, hogy azt az első megállapítást, amelyet ezen a