Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-232
118 A nemzetgyűlés 232. ülése 1924. évi január hó 31-én, csütörtökön. művelésre alkalmas — amely a föld igénylők által lakott községhez legközelebb esik. Ha pedig ugyanezen nagybirtokból több község igényel, ngy a fenti rendelkezés külön-külön minden község földigénylőivel szemben alkalmazandó.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólni! Farkas Tibor képviselő ur kivan szólni. Farkas Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Én csak arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ennél az indítványnál egy kissé a mezőgazdasági üzeni szempontjából is vizsgálja a dolgot. Azt hiszem megdönthetetlen igazságot mondok akkor, ha azt állitom, hogy a kisbirtoknál nem olyan fontos az, hogy az a föld a lakóházhoz, illetőleg a telekhez közelebb vagy távolabb fekszik, mint a középbirtoknál vagy esetleg a nagybirtoknál. Ugyanis a kisbirtok igaereje teljesen kihasználva nincs mindig, ellenben a középbirtoknál és nagybirtoknál mindenesetre fontos, hogy az a gazda a lehető legkevesebb igaerővel dolgozzék, mert az igaerő eltartása teher és minden távolabb eső föld jövedelmezőségét károsan befolyásolja, egy bizonyos távolságon túl pedig esetleg — 3—4—5 kilométer lehet ez — már szóba kerülhet az, hogy az üzemi költségek egyáltalában nem emésztik-e fel az egész jövedelmet. Én azt hiszem, ez a kérdés nagyon egyszerű. Ne tessék mindenhol animozitást keresni a kisbirtokos és törpebirtokos ellen. Végtére a mezőgazdasági üzem olyan dolog, amelyhez a technika szabályai alkalmazkodni kénytelenek. Vannak dolgok, amelyeket megváltoztatni nem lehet. Ez a kérdés ilyen, Amikor előreláthatólag ngy is nehéz konjunktúra előtt áll a középbirtok és a nagybirtok a közel jövőben, akkor mindenesetre meg kell adni a módot arra, hogy ez a krizis még súlyosabbá ne váljék különösen akkor, ha megtehetjük ezt anélkül, hogy a törpebirtokosok jogos igényeit sértenők. Mert azt tisztán jogos igényül elismerni hajlandó nem vagyok, hogy az a kisbirtokos vagy törpebirtokos sajnálja az ő marháját erre a kissé hosszabb útra igénybe venni, amit megkívánna az, ha az a gazdasági rész a falujától távolabb esnék. Ellenzem ennek az indítványnak elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Rupert Rezső képviselő ur. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről osztozom Dénes István t. képviselőtársam felfogásában, az ő indítványát pártolom és kérem elfogadását. Ez az életből vett szükséglet, az életből felmerülő kívánság. Nem tudok viszont egyetérteni semmiképen sem Farkas Tibor t. képviselőtársam felfogásával, mert kiindulása is téves. Ő ugy képzeli el, hogy az a középbirtok és nagybirtok valahol messze fekszik, vagy valahol a falun kívül fekszik, ahova a középbirtokosnak igájával, fogatával ki kell járnia. A helyzet azonban nem ez. A középbirtok és nagybirtok önmagában van és felszerelése, épületei vannak legtöbbször. (Ellenmondások jobbfelöl.) Kivételes eset, ha nem így van. Mert egészen világos, hogy ha együtt van ott 1000 vagy 2000 hold, azon rajta vannak a szükséges épületek és azon a birtokon megvan az élő és holt felszerelés is. Nem kell neki sehova sem mennie. Hiszen igen nagy baj az, hogy a törvény szerint is és különösen a gyakorlat szerint figyelembe veszik épen azt, hogy a nagybirtokon már van bizonyos felszerelés, nevezetesen vannak épületek. (Kováts-Nagy Sándor : Mi lenne, ha nem volnának ! — Halász Móric : A meglevőket is romboljuk le í) Ezek miatt az épületek miatt teszik lehetetlenné a magyar népnek, hogy elszaporodjék. Mert ha valahol megvannak ezek a majorok, istállók és más egyebek, ezek azok, amik megmentik a középbirtokot és a nagybirtokot, mert minden egyes alkalommal megállapitják, hogy épület, az a majorság hány állat számára van berendezve, oda hány hold szükséges, stb. stb. Ezek a majorok sokszor haszontalan, düledező romok, mégis ezek védelmezik meg azt a földet és teszik lehetetlenné, hogy ott a magyar nép elszaporodjék. (Halász Móric: Épittetett már egy istállót?) Ha már megvannak ezek a romok és ha megmaradnak — elismerem ugyan, hogy sok helyen szépen berendezett épületekről van szó, — akkor legalább azt a kötelességet ismerjék el, hogy ugy is jó helyen vannak, ugy is szolgálják azt a birtokot, tehát lehetőleg engedtessék meg, hogy a birtoknak a faluhoz közel eső része osztassék ki a kisbirtokosoknak és a törpebirtokosoknak. Én emlékeztetek a földművelésügyi minister ur álláspontjára. 1918-ban egész nyíltan és élesen kifejtette, hogy az a fontos, hogy a nép falujához minél közelebb kapja meg a neki juttatandó kis területet. Azt mondta akkor a földmivelésügyi minister ur, hogy épen ezért ő nem volna még az ellen sem, sőt amellett van, hogy még a százholdas birtokot is, ha a falu közelébe esik, igén3 T be kell venni és azt a száz holdat máshol kiadni, denikve ezeket a nagyobb blokkokat, a száz holdakat, különösen pedig az ezerholdakat lehetőleg messzebb kell vinni a falutól, mert az a fontos, hogy a falu közelében legyen a kisebb birtok. Fontos ez két szempontból: nemcsak a marha kihasználása, hanem az embererő kihasználása szempontjából is. Mert ha azt mondja Farkas Tibor t. képviselőtársam, hogy a kisbirtoknál nincs kihasználva az állati erő, ebben nagyon téved, de egészen biztos, hogy a kisbirtokon legalább az emberi erő nagyon ki van használva (Felkiáltások jobbfelöl és a középen: Az emberevő igen! Az állatokról volt szó!), mert az a kisember reggeltől-estig dolgozik, Ne kelljen tehát idejét _ azzal töltenie, hogy 6—7—8 kilométerre gyalogoljon. De még nem is vagyunk ott, hogy annak a kisembernek fogata lenne; ennek a földreformnak következményeképen egyesek majd hozzájutnak 1—2—3 holdhoz, de fogatuk, állatuk nincs, ugy hogy ha magot vagy szerszámot, vagy valami más egyebet, amit könnyen cipelni nem lehet, ki akarnak vinni a földre, külön fuvart keli fogadniok (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Miféle szerszámotf Ekét?), míg ha közel vannak a faluhoz, akkor ezeket maguk is ki tudják vinni. Igenis, azt a cinikus, szinte egyenesen préméditait magatartást tapasztaljuk, hogy a tárgyaló-bizottságok vagy mások, akiktől a döntés függ, csupa vexaturából, sikánból a népnek 6—7—8 kilométerre, sőt van olyan eset is, hogy 16 kilométernyire osztják ki a földet, hogy azután azt mondhassák; adtunk, de nem kell neki, — mert természetesen a 10—16 kilométerre fekvő földet nem fogadhatja el. (Ugy van! Zaj balfelöl.) Amit tehát a jobb kézzel adunk, azt visszaveszszük a balkézzel. Tisztán huncutságról van szó. — fogja mondani a nép. Ezért szükséges és méltányos is, s a falu fejlődése szempontjából igen fontos, hogy megvalósittassék az, amit a földmivelésügyi minister ur is helyesnek tartott, annyira helyesnek, hogy az 1918-as ankéten azt mondotta, hogy még a 100 holdasnak is retirálnia kell a falutól, ezt is távolabb kell kiadni, mert az a fontos, hogy a falu körül a falu népének földjei terüljenek el. Ennek megvalósítása annál könnyebb, mert a majorok rendesen úgyis kint vannak a birtok közepén. Hát tehát a birtoknak a falu felé eső része hasitta tik ki, ezzel a nagybirtok és középbirtok még mindig nem szenvedett. Hiszen valahányszor megértő, becsületes, jó magyar ember-
