Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

À 'nemzetgyűlés 2&2. ülése 1924. evî január hó Sl-én, csütörtökön. Uw Gábor: Iskolázott ember ez. — Szijj Bálint: Nemcsak a budapesti aszfalton van élet! — Zaj,) A községi jegyző teljesen függővé van téve a város vagy falu földbirtokos társadalmától; az a községi jegyző fél a nagybirtokosoktól (Ugy van! balfelől.) és így határozottan rá van utalva arra, hogy a kormányzat szigorúan utasitsa őket, hogy a házhelyek kérdését bárkivel szemben is oldják meg és oldassák meg a szegénység javára. Ezért szólaltam fel. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az előadó tu* kivan szólani. Neubauer Ferenc előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaston képviselő ur javaslatára vonatkozólag mindenekelőtt az volna az indítványom, hogy méltóztassék a határozathozatalnál ezt a javaslatot kettéválasztani, (Helyeslés jobbfelől.) és a javaslatnak azt a részét, amely az igényjogosultak kielégítésének sorrendjére vonatkozik, külön határozat alá bocsátani és azután külön határozat alá bocsátani a nemzetgyűlési képviselőknek és másoknak a földigénylésből való kizárására vonatkozó részét. (Helyeslés jobbfelől.) Amennyiben ez az első indítványom elfogadtatnék, abban az esetben én a magam részéről nem kívánok csak az első résszel foglalkozni. T. Nemzetgyűlés! Ha bírálat tárgyává teszszük a földbirtokreformnak eddigi végrehajtását és szorosan csak az érdemben vett földbirtokpolitikai célok tekintetéből vizsgáljuk ezt a végrehajtást, abban az esetben azok a zavaró momentumok, amelyek szerény véleményem szerint Gaal Gaston képviselő urat indítványa azon részének megtételére indították, amellyel most foglalkozom, tulajdonkép csak az alaptörvény 2. §-ának 7. pontjával hozhatók kapcsolatba, amely a törpe- és kisgazdaságok között a többtermelés és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében mintagazdaságok és középbirtokok alakitására vonatkozik. Azt hiszem, hogy épen az, hogy ez a 7. pont is benne van a 2. § első bekezdéseben és azután az, hogyha ennek megfelelően tehát bevesszük abba a sorrendmegállapitásba, amelyet a 2. § első bekezdése magában foglal, ezt a 7. pontot is, akkor nyilik alkalom olyan abuzusok előállására, amelyekre Gaal Gaston t. képviselőtársam gondol. Én azt hiszem, hogy tulajdonkép csak erre a pontra való tekintettel tette ő meg indítványát, mert hiszen az 1., 2., 8., 4., 5. és 6. pontok, amelyek kifejezetten bizonyos kategóriák földhöz juttatásáról szólnak és amelyeknél a szorosabb értelemben vett egyéni, u. n. kisigények kielégítésén kivül kizárólag csak a községek, a közbirtokosságok, legeltetési társulatok és volt úrbéres közösségek részére való közös legelőről van szó, ilyen abuzusokról beszélni nem lehet. Hogy a 7. pontnak ezt a bizonyos mértékben a felsorolás tekintetében való aggályosságát és ebbe a javaslatba történt bevételét a törvény előkészítése során mások is észrevették, azt igazolhatom azzal, hogy ennek a szakasznak 6. pontját amely most fog tárgyalás alá kerülni és amelyben a kisbirtok erősítéséről van szó a 15 holdon, illetőleg a kis családi birtok határán belül, a bizottság már kifejezetten kivette az eredeti szövegből és itt is kivette a 7. pontot azért, hogy ebben a tekintetben a törvény 2. §-ának 1. és 6. pontjaiban felsorolt igények kielégítésének elsőbbsége feltétlenül és minden zavaró körülményre való tekintet nélkül biztosittassék. De hogy ezeknek az úgynevezett kis helyi igényeknek kielégítését a törvényjavaslat mindenütt kidomborítja a 7. ponttal szemben is, bátor vagyok hivatkozni a 16. §-ra, amely kimondja, hogy bárkinek bármilyen esetben középbirtok csak az összes más helyi földbirtokpolitikai célok kielégítése után juttatható. Ezek a kategóriák tehát itt is ki vannak emelve. Hivatkozom végül a 23. §-ra, amelybe épen az én indítványom folytán vétetett be az, hogy a helyi igények kielégítése után fenmaradó területre nézve elsősorban megkérdezendő a földmivelésügyi minister, hogy telepités céljaira nincs-e erre a területre szüksége és csak azután rendelkezhetik az O. R B. további ugyan birtokpolitikai, de tágabb értelemben vett célok érdekében e terület felett. Ily körülmények között és ezekre való tekintettel a javaslatnak első részét nem tartom helyesnek, sőt a leghatározottabban szembe keli vele szállnom azért, mert a földbirtokreformot olyan helyeken is, ahol azt már eddig is teljes megnyugvással és általában az érdekelteknek megelégedésére hajtották végre, teljesen felborítaná. (Ugy van! jobbfelől.) Ha ugyanis imperative kimondjuk, hogy az 1—6. pont közötti kategóriákban csak akkor kerülhet sor a következő kategóriára, ha az előbbi kategória teljes mértékben ki lett elégitve, nagyon sok helyen, ahol eddig különben meglehetősen szorult földviszonyok mellett is közmegelégedésére oldották meg a földreformot, bizonyos ellenmondás állana be, (Ugy van! jobbfelől.) mert természetszerűleg ezeknek a kategóriáknak arányos és igazságos^ kiel égi tése érdekében a divide et impera elve alapján való eljárás, bizonyos méltányosság gyakoroltatott és egyáltalán nem lehet azt megállapítani, hogy a gyakorlatban a törpebirtokok kiegészítésére csak akkor kerülhetett volna a sor, ha az előbbi két pontban megjelöltek részére a teljes három hold ki lett volna adva. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ezt az indítványt elfogadnám, tulajdonképen ellentétbe is kerülnék azzal, amit Dénes István képviselő ur módosító javaslatára mondtam, mert ő csak két holdas minimum megállapítását kérte, itt pedig három holdas minimum megállapításáról van szó. Azután eltekintve attól, hogy a jövőben eszközlendő földbirtokrendezések esetében, ha korlátolt mennyiségben áll földterület rendelkezésre, ez egyes osztályoknak másokkal szemben való oly előtérbe hozását jelentené, amelyet a törvényhozó semmiképen nem akar, amely ellentétben áll azzal a gyakorlattal is, amelyet mi ennek a törvényjavaslatnak előterjesztésénél és tárgyalásánál sem kifogásoltunk soha, ha az a méltányosság és az összes körülmények figyelembevételével történt. Ez az uj helyeken olyan helyzetet teremtene, hogy amíg az egyik kategória teljesen vesztes lenne, addig aiuásik kategóriának minden igénye teljes kielégítést nyerne. Azok, akik most már a fokozottabban kedvezményezett kategóriába tartoznak, — mert eddig is kedvezményezve voltak ugyan, hiszen a sorrendben előbb következtek — azokban a községekben, ahol a földbirtokreformot már megoldották, még olyan községekben is. ahol ez teljesen közmegnyugvásra történt, és ahol semmiféle kívánság a megadott és megszerzett helyzet megváltoztatására nincs, alkalom adódnék agitációra abban az irányban, hogy az illetők maximális kielégítésüket követeljék. Szóval ennek az indítványnak elfogadása az általános revízió elvének keresztülvitelére és arra vezetne, hogy az eddig végrehajtott eljárások, amelyek hellyel-közzel nem megelégedésre ugyan, de az ország jelentékeny részében teljes megelégedésre történtek, teljesen felboríttatnának. (Ugy van! jobbfelől.) A javaslatnak csupán ezzel a részével foglalkozom és kérem, hogy- a Gàal Gaston képviselő