Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

•i A nemzetgyűlés 280. ülése 19,24. évi január hó 29-én, kedd vu. torn, hogy húsz milliárdot kapjak fokozatosan elemi iskolák létesítésének támogatására, mert iskolaépületek nélkül a tanyai iskolázás ügyét a tanyai központok létesítésével megoldani nem lehet. Nekem az a kultúrpolitikai felfogásom, hogy minden egészséges népoktatásnak a mindennapi elemi népiskolán kell felépülnie, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és minden továbbképző tanfolyam és hasonló csak másodrangú kérdés. Először elemi népiskolákra van szükség az iskolánkivüli népművelés terén is. Ezen a téren a nyár folyamán ankétet tartottam és csak a legmelegebb köszönet és elismerés hangján nyilatkoztatom azokról a szakférfiakról, akik ezen az ankéten résztvettek. Mihelyt a testnevelési törvény végrehajtásának munkálatai alól felszabadulok, ki fogom dolgozni az iskolánkivüli népművelésre vonatkozó törvényjavaslatot, és abban a helyzetben leszek, hogy azt még a nyári szünet előtt a nemzetgyűlésnek előterjeszthetem. (Általános helyeslés.) A középiskolai reformra vonatkozó törvényjavaslatot indokolásával együtt már közzétettem, még pedig közzétettem, mielőtt itt a a nemzetgyűlésen beterjesztettem volna, mert alkalmat kívántam nyújtani a szakembereknek, hogy ehhez a kérdéshez előzetesen hozzászóljanak és megküldtem a javaslatot a felekezeti főhatóságoknak is véleményezés végett. Remélem azonban, hogy pár hét leforgása alatt a középiskolai reformot is a t. Nemzetgyűlés elé terjeszthetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a reformjavaslatom két alapelven épült fel: az egyik a minősítés egységesítése, a másik az iskolatípusok differenciálása. Egységes minősítés egységes középiskola helyett! Én nem vagyok az egységes középiskolának a barátja. Hiszen a XIX. század folyamán az ismeretanyag, az emberi tudás mennyisége olyan mértékben megszaporodott, hogy azt egyetlen iskolatípusba összezsúfolni teljes lehetetlenséggé lett. Ha a legkülönfélébb dolgokat akarnók tanitani a középiskolában, ezzel csak felületességre neveinők rá az ifjúságot, mert mindenből tanulna valamit, de nem tudna igazán semmit. A külföldön is mindenhol elejtették már az eg'ységes középiskola gondolatát és még" ott is, ahol az egységesség szempontját egyáltalán honorálják, egységes az alépítmény. Legutóbb Leon Bemard francia kultuszminister rendeletet bocsátott ki, amellyel a négy alsó osztályban megvalósitotta ezt a követelményt. Én azonban azt tartom, bármilyen kiválónak tartom is a francia kultuszminister rendeletét, hogy a mi sajátos viszonyaink között mi Franciaországot nem. utánozhatjuk. Mert mit mondott a francia kultuszminister rendeletében? Azt, hogy ebben az egységes középiskolai alépítményben az alsó négy osztályban négy éven át kell tanitani latint, és két éven át görögöt. Kérdem, hogy a magyar szülő belenyugodnék-e abba, hogy az a gyermeke, aki később, az V—VIII. osztályban a reáliskolába jár, az alsóbb osztályokban latint vagy épen görögöt tanuljon? Ez nálunk keresztül vihetetlen. Mert nagyon igazságtalanok az emberek, amikor Magyarországon a nyelvtanítás csekély sikerét kritizálják. Elfelejtik, hogy a mi turáni nyelvünkkel teljesen izoláltan állunk (Ugy van! bal felől) és nyelvünk gramatikája olyan, hogy arra támaszkodva, azzal összehasonlítva a gyermek idegen nyelvet, amelynek gramatikai rendszere egészen más, sokkal nehezebben tanulhat meg, mint bármely más európai nemzetnek a gyermeke. (Ugy van! balfelől.) De eltekintve ettél, a francia vagy olasz szókincshez a latin szókincs igen közel áll, az olasz és francia gyermeknek tehát sokkal könnyebb a latin nyelv elsajátitása, mint a magyar gyermeknek. Én tehát azt hiszem, hogyha előállnék itt az egységes alépítmény követelményével és követném a francia példát, akkor idegen mintáknak majmolásával olyan útra térnék, amelj^et a magyar közvélemény sem helyeselne, de amelyet didaktikailag sem lehetne helyeselni Ha mi egységes alapépítményt csinálnánk, az csak latinmentes alépítmény lehetne. Akkor pedig hova jutnánk el? Oda, hogy a középiskola alsó négy oszálya hamarosan beleolvadna a polgári iskolába vagyis mindenesetre alacsonyabbrendü iskolába -— minden .tisztelet dacára annak a nemzeti munkának, amelyet a polgári iskolák végeznek, pedagógiailag mégis alacsonyabbrendü iskola — mint aminő ma nálunk a középiskola. Én tehát semmiesetre se tartom, a mi speciális magyar viszonyaink között megengedhetőnek azt, hogy az egységes alépítménynek rendszerére térjünk át, hanem inkább differenciálom az iskolatípusokat és a minősítést egységesítem. Miben áll a középiskolai típusok differenciálása 1 Abban, hogy a humanisztikus gimnázium és a reáliskola mellé, amely ma is megvan, harmadik iskolatípust szándékozom beállítani, a reálgimnáziumot. Amikor a Csáky-féle reform alkalmával a görög nyelvet a gimnáziumokban fakultatív tantárggyá tették, akkor helyébe görögpótló címén egy mixtum compositumot iktattak ibe a tanrendbe, amelyről ma már nyilvánvalóvá lett és úgyszólván senki sem vitatja, hogy nem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. Igen közelfekvő tehát, hogy ezt a görögpótló tárgyat kikapcsoljuk a tantervből, és helyébe beveszünk egy második modern nyelvet. Ezzel megkonstruáljuk a reálgimnázium típusát, azt a típust, amely a német mellett a francia, az angol vagy az olasz nyelvet fogja tanitani. (Helyeslés! balfelől.) Nem valamennyit egy iskolában, ennyi tanerő nem áll rendelkezésre, de alapos reményem van arra, hogy minden egyes reálgimnáziumban a német mellett még egy második modern nyelvet is taníthatunk. Azt hiszem, csak a magyar kultúra gazdagságát fogja növelni, ha ez nem lesz egy nyelv, hanem az egyik iskolában a franciát, a másikban az angolt, a harmadikban pedig az olaszt fogják majd tanitani. Arról már gondoskodás történt, hogy ehhez a kellőszámu nyelvtanárok meg is legyenek. A t. Nemzetgyűlés nem is gondolhatja, mily óriási nehézségekkel kell megküzdenem a nyelvtanárok nevelésénél. Mi elvesztettük az erdélyi és a szepesi szászokat, elvesztetttik a bánsági és bácskai svábokat, szóval elvesztettük azokat a németeket, akiknek sorából eddig a középiskolai legjobb német tanáraink kerültek ki. Színmagyar vidékről kikerült magyar ifjút német nyelvtanárrá kiképezni ugy, hogy a német nyelvet tanitani is tudja, igen nehéz dolog. Épen ezért a magyar testőrség feécsi palotájában épen most kollégiumot rendezek be 30 magyar ifjú számára, azoknak a középiskolai tanárjelölteknek számára, akik német szakosok lesznek. Berlinben pedig, amikor a márka nagyon esett és a magyar korona még jobban állt, sikerült egy házat vennem, hogy ott is berendezzek egy magyar kollégiumot németszakos tanárjelöltek számára. (Éljenzés.) De hálával kell megemlékeznem a francia kormányról is, amely 10 magyar főiskolást neveltet a francia