Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-220
A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. évi január hó 10-én, csütörtökön. 89 ur nyilatkozata. A múltkor a ministeri székben egészen szokatlan hangon fortyant fel és — reánk vonatkoztatva — azt mondta, hogy maguk csak a zavarosban akarnak halászni. (Kuna P. András: Ugy is van! Igaza volt!) Zavaros van! Tényleg nagy a zavaros, ezt a zavarost azonban — ezt csak koncedálni fogják — a kormány és a kormányrendszer teremtette meg. (Farkas István: A minister urat is az vetette felszínre!) Nekünk nem volt módunk zavarost teremteni és hogy zavaros van és ebben a zavarosban halásznak, az tény, de ennek a zavarosnak szomorú halászai nem mi vagyunk, mi ennek a zavarosban való szomorú haiászásnak Csak ellenőrei és szenvedői vagyunk (Kuna P. András: Csukák!) és azt szeretnők, hogy ez a halászat mielőbb megszűnjék, hogy az ilyen halászatra mielőbb mondják ki a tilalmi időt. Keressük a gazdasági élet terén azt a szép konszolidációt. Hát hol van? Hát mi konszolidálódott? Teljesen felfordult minden. Tessék tudomásul venni ott a túlsó oldalon, hogy a dolgozó tömegek éheznek, rongyoskodnak, fáznak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.), pusztulnak. (Kuna P, András: Tudjuk nagyon jól!) Ha tudják, akkor tessék rajta segíteni. (Kuna P. András: Iparkodunk is!) Nincs a kormánynak gazdasági politikája. Csak pénzügyi politikája vau, kétbalkezes pénzügyi politikája kétféle koronaértékeléssel, aminek az a következménye, hogy Zürichben jegyeztetnek hamisan 0.03-as. vagy 0.03 és feles alapon koronát, idebenn azonban a vásárló értéke 0.0180, tehát majdnem, a fele. A spekuláció, a kereskedelem, amely nem zavartatja magát a zürichi piac ingadozásától, vagy az ottan jegyzett kurzustól, leszámítolja a korona valóságos értékét, (Szabó István sokorópátkai: Ezt mi panaszolhatnánk!) és 0.03-as korona mellett 0.0180-as korona alapján éltünk és nyomorogtunk itt, (Rassay Károly: Azóta lényegesen lejebb van az élet!) Ez a hivatalos, tegnap így jegyezték. (Rassay Károly: Az is fiktiv!) Most azután végre rájött a pénzügyminister ur arra, amit mi megmondottunk már egy évvel ezelőtt, hogy ne fektessék az elevent a holtra és ha van deviza, ha van külföldi fizető eszköz, ha van nemes fém és nemes valuta, (Kuna P. András: Az nincs! Elvitték Kun Béláék!), ne a zürichi spekulánsokat tömjék vele, hanem idebenn van erre szükség. Tessék fellenditeni vele a gazdasági életet, tetszett volna épiteni. beruházni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rothenstsin Mór: Vagonra való ezüstpénzt vittek ki! —Kuna P. András: Kun Béláék! — Rassay Károly: Mibe került ez az országnak!) Kellett ez a látszat, hogy Zürichben hamisan jegyezzenek; nem tudom, kinek kellett, de talán kellett azért, hogy megerősödjék a külföld abban a balhitében, hogy Magyarország g-azdaságilag erős, míg végre Bethlen István ministerelnöknek kellett megmondania, hogy Magyarország gyenge. A meglevő erőket arra használták fel, hogy mutassák kifelé, mintha erős volna az ország és tömték a zürichi piacot és megkötötték magukat, nem mentek előre egy lépést sem, kiadták a jelszót, hogy papirból aranyat csinálni nem lehet. Ha papirból aranyat nem is lehetett csinálni, de házakat épiteni, befektetéseket eszközölni, gépeket, beruházásokat, gyárakat, agrárhiteleket, kereskedelmi hiteleket, ipari hiteleket igenis lehetett volna nyújtani. (Ugy van! balfelöl.) Persze, most máikéső. Most, hogy elfogyott a devizaközpont valutája, vagy pedig rájöttek arra, hogy csakugyan nem kell már többet igy pazarolni, leszálltak a koronával 0.0180-ra. (Friedrich István: És ennek jön a folytatása!) Méltóztassanak csak megfigyelni, hogy a spekuláció és a kereskedelem ezt a késői koronaértékelést újra le fogja számitolni és uj drágaság fog bekövetkezni. (Berki Gyula: Már csinálják! — Friedrich István: Rettenetes!) Ennek következtében az, ami eddig volt ebben az országban, hogy mindenből inkább meg lehetett élni, csak a becsületes munkából nem, ezután még fokozottabb mértékben meglesz, mert a munkabérekkel megkötik magukat a gyárosok es a munkáltatók, az iparosok és a kereskedők, a drágaság ellenben emelkedik. A korona jegyzését ne Zürichből méltóztassanak figyelni, hanem a központi vásárcsarnokból. A korona igazi jegyzése ott van. Ezt azonban nem akarják figyelembe venni akkor, amikor munkabérekről, fizetésekről van szó. Persze, amikor az állam érdekeiről, az állam fmaneiáiról van szó, akkor figyelembe veszik, akkor igy számítják a koronát. A devizaközpont nagyon bölcsen már három hónappal ezelőtt 1.80-as alapon számított és igy adta a maga devizáit, a lakossággal ellenben megfizettette a 3-as koronát. Itt van a munkanélküliség problémája, amelyet színien egyetlen előkelő gesztussal intéznek el. Azt mondják a munkásnak, hogy menjenek dolgozni. Ugyebár, igy szokás ezt mondani? Hát ha van ebben a teremben olyan valaki, aki azt az álláspontot vallja, hogy Magyarországon mmdenki dolgozhatik, aki dolgozni akar, legyen szives, adja ide nekem a címét, és én küldeni fogok neki munkásokat, akik akarnak dolgozni, de önhibájukon kivül nem tudnak m un kaa S kálómhoz jutni. A helyzet ma az, hogy a kormány helytelen pénzügyi politikája és gazdasági politikai hiányai következte ben az ipar, a kereskedelem pang, a gyárakban •10—50 százalékos redukcióra készülnek, irodai alkalmazottakat, munkásokat, tanult és segédmunkások tizezreil bocsátják szélnek munka, ellátás nélkül. Amikor arról beszélünk, hogy ne legyenek szélső kilengések sem a jobboldalon, sem a baloldalon, tessék ezeket a szempontokai figyelembe venni, mert minden kilengés lehetetlen abban a pillanatban, amely pillanatban gazdaságilag konszolidált helyzet áll elő. Jóllakott, megelégedett munkás nem fog kilengeni sem jobbra, sem balra, de akit megtipor a sors, akinek probléma a mindennapi kenyér, aki nem tudja, hogy mit adjon enni az apró, éhes gyermekeknek, az könnyen hajlik arra, amerre esábitják, akár jobbról, akár balról. (Kuna P. András: Ez az, hogy csábítják!) Tessék gondoskodni a munkanélküliekről! A szociálpolitika mai fejlettsége megköveteli a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítást. (Zaj a jobboldalon.) Minden országban megvan már ez. Épen tegnap hallottunk fejtegetést arról, hogy Ausztria, a csúfolt, a gyűlölt Ausztria, amelyről pökhendien, kézlegyintéssel beszéltek itt még egy fél esztendővel ezelőtt, gazdaságilag mennyivel különb helyzetben van, mint az agrár Magyarország. Ez az Ausztria milliárdokat fizet ki a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek, hadiárváknak és olyanoknak, akik önhibájukon kivül munka nélkül vannak. (Kuna P. András: Megvan az országterületük! Az ottani demokraták nem sikkasztották el a területüket! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi a súlypontot nem a segélyezésre helyezzük, mi a súlypontot a munkára helyezzük. Kérdem; 13*