Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. 6 sem köteles jobbat csinálni. (Zaj, — Kuna P. András: Nem tudja helyrehozni!) Megállapítom azt, hogy erről az oldalról, a szociáldemokrata párt és a polgári demokrata ellenzék részéről akadályokat nem állítottunk a kormány útjába. Sokszor volt szó arról, hogy a kormány azt mondotta: te ellenzék, légy csendben, mert én most konszolidálok, konszolidációs hímes takarót szövök, amellyel bámulatba akarom ejteni a világot. Mi tudtuk, hogy ez megfelelő előfeltételek nélkül lehetetlen, de azért csendben voltunk. A kormánynak mindig volt egy kis betege a háznál, aki miatt lábujjhegyen kellett járni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És mi lábujjhegyen jártunk, mert nem akartuk vállalni a felelősséget a kormány munkájának megzavarásáért. Keserűséggel megvallom, de lábujjhegyen jártunk s adtunk a kormánynak időt arra, hogy konszolidációs, himes takaróját elkészítse. (Szijj Bálint: A viharos ülések ennek ellenmondanak Î) Szijj Bálint képviselő ur, ha ön csendre vágyik, akkor nincs más hátra, mint haza kell vonulnia a szobájába^, mert a szócsaták helye elég viharos. (Szijj Bálint: Ez a lábujjheg\yenjárás. — Zaj.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy nem régen, amikor még nem voltunk idebenn, ebben a szép teremben tintatartókat hajigáltak egymáshoz,. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Szijj Bálint: Mi nem!) Ön akkor még ott volt, ahol én voltam; önnek sem volt joga, nekem sem volt jogom. (Szijj Bálint: Volt jogom! — Rassay Károly: Joga volt. csak válasz.ója nem! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendéi kérek! (Vanczák János: Nem tudott a jogával élni! — Rakovszky István: Milyen gyönyörűen vezetik ezt a többséget.) Propper Sándor: Mondom, lábujjhegyen jártunk, de a betegből mindig halott lett, nem lett a dolognak folytatása. Az első alkalommal pl. azt mondták: »fel kell oszlatni az ÉME-t, járjatok lábujjhegyen, erre kell a parlamenti nyugalom.« Ne legyen félreértés közöttünk. Én a teljes közszabadságok hive vagyok. Semmiféle egyesületnek feloszlatását nem követelem, csak egyenlőséget követelek. Amit szabad másnak, azt legyen szabad nekem is és meg'fordítva. (Meskó Zoltán: Megfordítva szabad!) Én nem szűkíteni, csonkítani akarom a közszabadságokat; én nem kívánok feloszlatásokat, csak mederbeterelést. (Eay hang a jobboldalon: Qnod licet Jovi, non licet bovi!) Igen, fordított értelemben. Amit szabad az ökörnek, azt legyen szabad Jupiternek is. (Szomjas Gusztáv: Olyan fejbeverés lenne a vége, hogy no! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyforma elbánást a szabadságjogok terén! De a minister elnök tovább akart menni. Fel akarta, oszlatni az ÉME-t. Csend volt, nem volt parlament, nem volt lárma, amely Szijj Bálint képviselő ur füleit sérti, — és a beteg meghalt, az EME megmaradt, azóta bombát is dobtak. Nem tudom, van-e összefüggés a bomba és az ÉME között, vagy nincs; a szálak mindenesetre odavezetnek. (Zaj.) Most is azt mondom, tessék egyenlő jogokat biztosítani! Ne leg'yen állam az államban, vagy ha van, akkor elfér ott több állam is. Egy egyesületnek nem lehetnek kiváltságai; ha pedig egynek van, akkor a többi számára is követeljük. Tessék ezt tudomásul venni, igen tisztelt kormány, igen tisztelt Nemzetgyűlés: a dolgozó néu ezt a kétféle elbánást nem hajlandó tűrni. (Kuna P. András; Mi sem tűrjük!) Lehetetlen. NAPLÓ XIX, évi január hó 10-én, csütörtökön. 87 hogy az állampolgárok között egy állam kötelékén belül osztályozzanak. Egynek sokat szabad, a másiknak nem szabad semmit. Egynek szabadossága van bizonyos cselekedetekre, amiknek halvány kópiájáért másokat súlyosan megbüntetnek. (Kuna P. András: közbeszól.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék az örökös közbeszólásoktól végre-valahára tartózkodni. (Rakovszky István: Igazán, végre-valahára! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Ilyen beteg volt és ilyen csendre volt szükség a különböző külföldi utak alkalmával. A kormány treuga deit kért, ami azt jelenti, hogy maradjunk békében és várjuk a fejleményeket. Az ellenzék beleharapott. Treuga deit adott egyrészről, másik részről pedig a kormány a megszokott, sőt fokozott mértékben folytatta a maga _ szabadságtipró tevékenységét. És amint tudjuk — amiről majd később fogok beszélni — ez a beteg, a kölcsön sem érdemelte meg azt a csendet. Ezért a betegért sem volt érdemes hallgatni és lábujjhegyen járni. Ha keressük a konszolidációt, — amint azt előbb mondottam, —- induljunk el jóakarattal, megértéssel, tárgyilagosan. A magam részéről készséggel előrebocsátom, hogy ha ilyenre fogok bukkanni a társadalmi s állami élet akármelyik területén, azt készséggel fogom koncédálni és meg fogom állapítani, hogy: itt egy konszolicláeiős rétegre akadtam. Nézzük csak ezt politikai téren. Politikai téren ugy vagyunk, hogy még a túlsó oldalon is teljes bizonytalanság uralkodik. A többségi pártnak nincs programúi ja, (Ellenmondások a jobboldalon.) A többségi párt tagjai egymással sincsenek tisztában. (Zaj jobbfelöl.) Meg- merem kockáztatni azt a mondást, hogy a ministerelnök ur háta mögött nem ül többséa:. Az a többség, amely ott van. odatartozik Gömbös Gyula háta mögé. (Zaj és derültség jobblelől. — Szijj Bálint: A szavazások megmutatják!) Ezt nem épen a jelenlévő urakra, az úgynevezett Stammgastokra értem. (Derültség és zaj jobbfelől.) Ugy tudom, az egységes pártnak 160 tagja van, s ezek közül 20—30 látogatja az üléseket, tapsol és szavaz. Hol vannak a többiek! De még ezek között is érdemes meg-figyelni. hogy akkor, amikor a túlsó részről a fajvédelmi jelszavak felhangzanak, szinte folyik a nyáluk a gyönyörűségtől, ugy örülnek neki. (Derültség és zaj jobbfelől.) Mit jelent ez? Jelent ez egy kiforrott politikai nézetet

9 (Renczes János: Közelebb állunk hozzájuk, mint magukhoz!) Lehet igy korszakok lezárása s korszakok megnyílta idején országot vezetni s erre rá lehet fogni, hogy ez termékeny.^ eszélyes munkai Hiszen akinek nagyon csekély az igénye, az talán-talán megelegyedhet ezzel, de akinek igénye vau ebben a tekintetben, az nem elégedhet meg. (Zaj jobbfelől.) Azt is bejelentettem, hogy lefokozott igényekkel fogok kereső utamra indulni; nem gondolok nyugateurópai állapotokra, uem gondolok az angol közszabadságokra, az amerikai, vagy északeurópai, vagy akármelyik fejlett ország közszabadságára, ahol — amint az előbb mondottam, — ez ma már nem probléma. Nem gondolok ezekre, mert bennünket, magyar plebejusokat roppant szerényen neveltek a közszabadságok szempontjából. Itt ^ sohasem voltak közszabadság-ok a szó igaz, és nemes értelmében. Szerények vagyunk; mértékül csak a megelőző, a háború előtti korszakot vesszük. Ez, ugyebár, elég szerénység? Szerényebb már.