Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

ftâ À nemzetgyűlés 220. ülése 1924. bolsevizmus bűneiért a zsidóság egyetemét tenni felelőssé a legnagyobb igazságtalanság. Minthogy tehát az antiszemitizmus ártó, kár­tékony mozgalom, amely a külföldön kompro­mitál bennünket, és minthogy a faj védelem sajnos, nem egyéb, mint antiszemitizmus, ezért eréllyel szembe kell helyezkedni a fajvédelmi mozgalommal, annak azokkal a kinövéseivel, amelyeket a külföld olyan jelenségek gyanánt itél meg, amelyek a mi belső konszolidációnk hiányára vallanak. t Tisztelt Nemzetgyűlési Nekünk minden erőnkkel, minden akarásunkkal csonka Ma­gyarország megerősítésére kell törekedni. Arra kell törekednünk, hogy konszolidált vi­szonyokat teremtsünk, hogy tisztességes meg­élhetési lehetőségeket biztosítsunk, (Sándor Páli Ugy van! Ez a fődolog!) és hogy a külföld előtt is olyan tényezőnek ismertessünk meg, amely Középeurópában a békének és a, nyu­godt fejlődésnek biztositéka. (Ugrón Gábor: Ugy van! ez a legjobb propaganda!) Erre szélsőséges kilengések, erre kalandorpolitika nem alkalmas, (ügy van! jobb felöl és a bal­oldalon.) Nekünk csak olyan politikát szabad követnünk, amely a szolid épitő munka elvén alapul és amely nemzeti a társadalom minden rétegét közös épitő munkára egyesiti. (Élénk helyeslés a jobboldalovi és balfelöl. — Sándor Pál: Államférfi beszéde! — Ugrón Gábor: Ez igen. Meglátszik, hogy külföldön járt!) Ami­lyen életszükség belső politikánkban a szolid épitő munka, épen olyan életszükség külpoliti­kánkban az a propagandisztikus tevékenység, amelynek a feladata egyfelől az, hogy hazánk életviszonyait és törekvéseit a maguk igaz valóságában ismertesse meg a külföld előtt, másfelől pedig az, hogy a velünk szemben el­lenséges gyűlölködő propagandának hazug be­állításait leleplezze. Elvégre az a szenvedélyes gyűlölködés, amely a németség ellen szinte az egész világot egy táborba tömöritette a világháború során és amely bennünket, mint a németek akkori szövetségesét elveszíteni törekedett, örökké nem tarthat, a kijózanodásnak be kell követ­keznie, a népek mentalitásának lassanként en­g*ednie kell abból az elfogultságból, abból az egyoldalúságból, amely mindeddig az objektív Ítélkezést lehetetlenné tette. A mi propagandánknak az: a feladata, hogy elősegítse a népek mentalitásának ezt a kifejlő­dését és hogy a kijózanodás atmoszférájába olyan jelentőségben, olyan világtörténelmi je­lentőségében állítsa be a magyar ügyet, mint amilyennel az tényleg bir. Mert a magyarság térfoglalása Középeurópában, főleg a Duna mentén, jelenti a békét, jelenti a nyugodt fej­lődést, a magyarság visszaszorítása pedig je­lenti a békétlenségnek, a nyugtalanságnak, a viszálykodásnak állandósítását, jelenti a balká­nizmus előretörését, (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) és jelenti a balkánerkölcsök saj­nálatos térfoglalását. (Ugy van! a jobb- és bal­oldalon. Taps jobbfelöl.) A magyarság világ­történelmi jelentőségének ilyen világításba való beállítása, a bennünket ért sérelmeknek higgadt, ob j ektiv, szenvedély telén megvilágítása révén sokat segíthetünk hazánknak még ma is annyira labilis külpolitikai helyzetén. A ma­gyar igazság megismertetésére, a magyarság európai sőt világtörténelmi jelentőségének be­bizonyítására nem szabad időt, fáradságot kí­mélnünk. Fel kell erre használnunk minden kínálkozó alkalmat, ugy a Nemzetek Szövetsé­gének tanácskozásain, mint az interparlaraen­évi január ho 10-én, csüiofiohafL táris konferenciákon, valamint a népszövetségi ligák uniójának összejövetelein és egyéb inter­nacionális összejövetel •»ken is. főleg pedig a külföldi sajtó hasábjain. Időbe került az is, amig a gyűlölködés propagandájának sikerült ellenünk hangolni a világ közvéleményét; ami propagandánknak is, amely nem a gyűlölet, hanem az igazság propagandája (Sándor Pál: Ugy van!) időre van szüksége, hogy keresztül hatolhasson. De kétségbe kellene esnünk az emberiség jövendője felett, ha ebből a mérkő­zésből végeredményben nem az igazság kerülne ki győzedelmesen! (Ugy van! jobb felöl. — Sándor Pál: Négy évig hazaárulók, voltunk, mert ezt kívántuk! — Zaj.) Külpolitikai téren egyébként mai helyze­tünkben nekünk az okos megfigyelés álláspont­jára kell helyezkednünk. A mai igazságtalan világrend, amely a békeszerződések eredmé­nyeinek stabilizálására törekszik, lefegyverezte Középeurópát és egyben lefegyverezte a mi hazánkat is. Viszont körülöttünk, a minket környező államok mind talpig fegyverben van­nak. Ebben a helyzetben nem lehet egyéb fel­adatunk, minthogy higgadtságunkat megőrizve minden tehetségünket, minden képességünket belső megerősödésünkre koncentráljuk. A kül­államok valamennyiével barátságos álláspontra kell helyezkednünk, igyekeznünk kell a meg­értésre a bennünket környező utódállamokkal is, e megértésnek, főleg gazdasági téren szük­ségképen be is kell következnie, már csak abból az okból is, mert nem csak nekünk van szüksé­günk szomszédainkra, hanem szomszédainknak is szükségük van reánk . Az összes államokkal szemben előzékeny külpolitika követésére annál inkább elkerülhe­tetlen szükség van, mert csak ez a módja a kül­földi kölcsön elnyerésének. (Szomjas Gusztáv: Csak meg ne fojtsanak minket!) Koronánk ka­tasztrofális értékvesztesége és az ezzel kapcsola­tos mértéktelen drágulás folyamata csak akkor állitható meg, ha sikerül nekünk ezt a külföldi kölcsönt elérni. Ha a külföldi kölcsön elnyerése révén koronánkat stabilizálhatjuk, azt a további értékromlástól megóvhatjuk, akkor nem csak államháztartásunkat tudjuk rendbe hozni, ha­nem a siker reményével foghatunk hozá a köz­gazdasági életünk szanálásához. (Ugy van! a bal- és jobboldalon.) Hála gr. Bethlen István ministerelnök ur (Éljenzés jobbfelől és a közé­pen,) okos. céltudatos, körültekintő politikájá­nak, szinte már sikerült ezt a külföldi kölcsönt részünkre biztosítani. Azt a szívós munkát pe­dig, amelyet a külföldi kölcsön megszerzése ér­dekében a ministerelnök ur kifejtett, lehetetlen, hogy minden magyar hazafi ne a legnagyobb el­ismeréssel honorálja. (Ugy van! jobbfelöl.) A ministerelnök eszélyes fellépésével sike­rült elhárítani azokat a lényeges akadályokat, amelyek a külföldi kölcsön útjában állottak és ezenfelül sikerült az összes államoknál részben megértő, részben legalább is tűrhető atmoszfé­rát teremteni nemzetünk számára, ugy hogy nemzetünk immár lábai alatt érezheti azt a szi­lárd talajt, amelyen bizalommal indulhat el to­vábbi rögös útjára. (Ugy van! jobbfelől és a kö­zépen.) Én nem akarok itt dicshimnuszokat zengeni a külföldi kölcsönről, legfeljebb Madáchot citál­hatnám és azt mondhatnám: »Fukar kezekkel mérsz, de hát nagy ur vagy!« Eddig azonban még azt sem tudtuk elérni, hogy legalább fukar kezekkel mérjenek, eddig a Nemzetek Szövet­ségében csak csalatkoztunk. (Ugy van! jobb­felől.) Csalatkoztunk akkor, amikor először for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom