Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

À nemzetgyűlés 2Î9. illése 192 gyűlés, hogy a Tasuti munkásság ügyét most fájó szívvel megszakítsam és áttérjek egy olyan kérdésre, amely szintén érdekli az ország dolgozó népét. De megígérhetem* hogy ezzel az elmaradt anyaggal egy másik képviselőtársam fog majd foglalkozni s ő majd el fogja mondani. (Szijj Bálint: Hiszen felolvasta az egészet!) Miután mondom, a vasúti munkásság súlyos panaszait és sérelmeit szűk keretek között nagyjában elmondottam, rá^ kell térnem egy olyan kérdésre, amely szintén hozzátartozik a konszolidáció alapjához, amely szintén hozzátartozik ahhoz, hogy az alapokat csináljuk meg a lelkek megnyugtatására. Ez már nem tartozik a kereskedelemügyi minister ur reszortjába, hanem a pénzügy minister ur rovatába. Csak nagyon szűk keretek között fogok erről beszélni. A forgalmi adó kérdéséről ugyanis itt a Házban már nagyon sokat és sokszor beszéltünk. Az én pártom elmondta már néhányszor, hogy micsoda óriási sérelmeknek van kitéve a magyar iparos és a magyar kereskedő, különösen a kisipar és a kiskereskedelem épen a forgalmi adó miatt. Ennek a forgalmi adónak behajtása körül olyan esetek történnek, amelyek botrányosak, tűrhetetlenek és egyenesen exisztenciális érdekébe vágnak a magyar iparosságnak és a magyar kereskedelemnek. Hangsúlyozom, hogy ezalatt mindig a kisiparost és a kiskereskedőt értem; ha elfelejteném, méltóztassanak erre gondolni. Ugyanis hogyan történik a forgalmi adó behajtása ? Ott kezdem, hogy magának a forgalmi adónak a behajtása végtelenül megdrágítja azokat a közszükségleti cikkeket, amelyekhez hogy a dolgozó nép, a nagy néptömeg jutányosán és olcsón juthasson hozzá, államérdek, nemzeti érdek, keresztény erkölcsi érdek volna. A forgalmi adó ezeket megdrágítja. Hiszen tudjuk, hogy nem áll az a 3%, amelyről a forgalmi adótörvényben vagy rendeletben beszélnek, mert az a 3% ötször, hatszor, nyolcszor, tízszer, húszszor 3 /o es igy végeredményben lényegesen megdrágít mindent : lisztet, húst, ruházati cikkeket. Ott kezdődik, hogy amikor pl, a határon valamit behozunk, amint a határon megjelenik valami cikk, bármi legyen az, nem 3%-os, hanem 4%-os forgalmi adót csapnak rögtön rá. A határon átjön az áru a nagykereskedőhöz, a nagykereskedőtől a közvetitőhöz, a közvetítőtől a kiskereskedőhöz, egyik 3% a másik után jön s ez teszi tehát elsősorban állami segítséggel drágákká a közszükségleti cikkeket. Legyen szabad röviden, futólépésben csak a következőket elmondanom. A forgalmi adóról szóló szabályrendelet a kisiparosságot arra kötelezte, hogy könyvet vezessen. Már a törvény megalkotásánál elmondtuk itt, hogy ez a törvény igazságtalan a kisiparossal és a kiskereskedővei szemben. Elmondtam a pénzügyministeriumban is, amikor a kisiparosok küldöttségét vezettem fel, hogy azt a kisiparost, akinek a régi elhanyagolt iskoláztatás mellett, a magyar iskolaviszonyok szomorú állapota következtében nem volt módjában megtanulnia a könyvelést, sőt némelyiknek nem volt módjában megtanulnia az irást sem, rákényszeritették arra, hogy könyveket vezessen. Mi ennek a következménye? Az a Kovács Péter vagy Nagy Pál lakatosmester, vagy cipész mester, aki alig tudja lerajzolni betűkkel a nevét, ha helytelenül vezet be a könyvbe valamilyen bevételt, ott van a kisiparos és a kiskereskedő réme, a forgalmi adóellenőr, rácsap mint a héjjá az áldozatára és kegyetlenül megbírságolja őt. A kisiparosság, illetőleg a polgárság egyeteme tudja, hogy kell fizetnie adót, tudja, hogy kell fizetnie forgalmi adót — hiszen máshol is fizetik [

. évi január hó 9-én, szerdán. 69 ezeket a forgalmi adókat, ha nem is olyan formában, olyan mértékben és nem feltétlenül olyan közszükségleti cikkek után, mint nálunk — tudja, hogy kell fizetnie, akar is fizetni, azonban egyet kér a nemzetgyűléstől; tegye lehetetlenné a nemzetgyűlés, hogy a forgalmi adóellenőr őket agyon vexálja, agyonkinozza és agyonzsarolja. A forgalmi adóellenőrök ezen lelketlen eljárásának egyik okozója — mert hiszen csak lelketleőségnek lehet minősíteni azt, ahogyao dolgaikat végzik, — a jutalék. Ez az, ami úgyszólván ösztönzi őket arra, hogy kitépjenek magukból minden emberi érzést. Ennek azután az a következménye, hogy ugy járnak el a forgalmi adóellenőrök, mint ahogy eljárnak. A kisiparosoknak és a kiskereskedőknek, általában az egész kereskedő- és iparosvilágnak az a kívánsága, hogy a kormány szüntesse meg a jutalék rendszert a forgalmi adóellenőröknél. Mert, hogy hogyan csinálják a dolgukat, — ami ennek a jutalékrendszernek a következménye — erre nézve legj^en szabad csak egy pár esetet felsorolnom, szentül meg vagyok róla győződve, hogy ha hallani fogják ezeket, meg fognak borzadni, mint magyar emberek, akik szivükön viselik, vagy legalább is kellene, hogy viseljék ennek az országnak az érdekét, az iparosét, a kereskedőét ép ugy, mint a kisgazdának az érdekeit, vagy a nagybirtok érdekeit. (Zaj a jobboldalon.) Legyen szabad hamarosan kikapnom valamit. Ma a kereskedelemügyi minister ur egy kijelentést tett ilt, amely kijelentésnek az volt a magva — és ezt majd megköszöni a magyar ipar a kereskedelemügyi minister urnák, — hogy ne akarjunk minden áron ipart teremteni ebben az országban. Tehát nem akarnak ipart teremteni. (Berki Gyula: Olyan ipart nein, amelynek nincsen meg a létfeltételei! — Zaj a jobboldalon.) Két szempontból minden eszközzel elő kellene segíteni a magyar ipar megerősödését. Elsősorban ezt parancsolja az ország gazdasági érdeke. Nagyon sok ipart elvettek tőlünk, amelyek hiányzanak ma itten. Másodszor ennek az államnak helyes, okos gazdasági politikája szempontjából kellene itten olyan iparokat létesíteni, amelyek oly iparcikkeket tudnának előállítani, amelyeket most külföldről hozatunk be drága pénzen. Azt mondja a minister ur, hogy nem fogunk minden eszközzel ipart teremteni. Hát köszönjük szépen és tiszteltetjük azt a felfogást, amely a magyar iparról ilyen véleményt mond. Hogy mi az ipar és mi a kereskedelem ebben az országban, ezt legjobban bizonyítja a karcagi eset. Ugyanis állandóan azt halljuk, hogy a földmivelés az alapja ennek az országnak, a földmivelés az a pillér, amelyen az ország felépül. (Felkiáltások a jobboldalon : Az is !) Méltóztassanak egy pillanatig türelemmel lenni, elmondom a karcagi esetet. Október havában Karcagon 420 millió koronát fizettek be adóban. Ez dicséretes és szép, Nehogy azt méltóztassanak gondolni, hogy talán Karcag, mint földmives város, valószínűleg földadóban fizetett ennyit. Ebből az egész 420 millió koronából 70 millió a földadó, a többi, a 350 millió pedig forgalmi, jövedelmi és egyéb adó. (Felkiáltások a jobboldalon : Hát a gazda nem űzet jövedelmi és forgalmi adót ? — Zaj !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Kuna P. András : Heti piacon is fizetnek forgalmi adót! — Zaj.) Esztergályos János: Ne haragudjanak ! (Kuna P. András: A világért sem!) A 420 millióból 70 millió korona a földadó, a többi pedig a különféle adókból, legnagyobbrészt forgalmi adóból kerül ki. (Zaj.) Arra vonatkozólag, hogy a jutalékrendszer mit okozhat, legyen szabad röviden