Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
$6 A nemzetgyűlés 219. ülése 1924 Bemutatott ez a lap arra a gazdálkodásra, I mely a magyar államvasutaknál van és rámutatott arra, hogy a magyar államvasutak kárára és az adózó polgárok rovására mi megy végbe az államvasutaknál. Ez kellemetlen volt bizonyos helyeken, az államvasuti illetékeseknek és addig kilincseltek, addig jártak, mig végre sikerült elérniök, hogy a Magyar Vasutast beszüntették. Enné] a kérdésnél ugyanaz a helyzet, mint a másiknál. A magyar vasutasok a magyar államvasút érdekében azt kérik és kívánják, hogy ugyanaz a szabadság adassék meg nekik, amelyet megadtak a túlsó oldalon' az ellenpártnak. A magyar államvasuti munkásság nem hajlandó még hosszú ideig eltűrni, hogy az egyik oldalon denunciálják, becstelen árul 1 kodásokkal, piszkálják és izgassák a munkásságot, a másik oldalon pedig ne engedjék védekezni és ne adják meg a vasúti munkásságnak a lehetőséget, hogy saját érdekképviseleti szaklapjában védekezhessék. Azt mondottam, hogy az állam pénzén tartanak fenn egy lapot, azt mondottam, hogy az állani pénzén, az adófizető polgárság keservesen kiizzadt filléreiből tartanak fenn egy lapot a magyar államvasút keretein belül. Les-yen szabad ezt az állításomat bizonyítanom. Itt van a kezeim között egy hivatalos hirdetmény, melyet a magyar államvasutak minden műhelyében közhirré tettek és ebben nem kevesebb, mint a következő van (olvassa) : »A magyarországi keresztényszocialista vasutasok gazdasági egyesülete északi főműhelyének helyi csoportja. Hirdetmény. 1923 február hó 1-étőí a VOGE tagsági díjak^ hivatalból vonatnak le. Felhivjuk azon tagtársainkat, akiknek tagsági díjuk le nem vonatott, hogy azt az alább jelzett napokon és időben helyiségünkben, a tanácstereinben bejelentsék. Mindazok, akik nemzetellenes magatartásuk miatt amúgy sem lehetnek VOGE-tagok. de előírás következtében tőlük tagsági díj levonatott, ezt a körülményt tudassák stb.« (Szabó József : Adják vissza Î) Ezt nem igen teszik. A hirdetménynek alá van irva Czigány Sándor főtitkár, önök által jól ismert ur. Ha szabad a Magyarországi Keresztényszociális Vasutak Országos Gazdasági Egyesületének a magyar államvasutak pénzén a munkaidő alatt agitálni, (Lendvai István: Ezt szociáldemokrata mondja !) ha szabad a magyar államvasutak pénzén a munkaidő alatt a VOGE érdekében agitálni, akkor az osztó igazság, a magyar államvasutak érdeke és a magyar államvasuti alkalmazottak lelki megnyugtatása érdekében követelik a munkások, hogy ugyanaz a jog adassék meg nekik is. A helyzet azonban más. Ha valamely szocialista munkás zsebében meglátnak egy Népszavát, a VOGE részéről abban a pillanatban kész a denuneiálás. Ez a Czigány Sándor, aki csak akkor tud aludni, ha a feje alatt néhány kiló ekrazit van. reggeltől estig állandóan agitál a A r OGE érdekében, anélkül, hogy emiatt bárki is megrendszabályozná, vagy leintené. Amikor' azonban valamely szociáldemokrata munkásnál »Népszava«-! látnak, mindjárt kész a fegyelmi, kész a büntetés, lázadozónak, elégedetlennek, izgatónak tartják. Tartozom a nemzetgyűlésen kijelenteni, hogy a vasúti .munkásság nem fogja s'okáig tűrni, hogy abban a törekvésében, hogy műhelyében nyugodtan dolgozhassák, bárki emberfia, akár Czigány Sándor, akár Horváth Gergely, akár bárki más meggátolja és izgassa. Ebben a tö. évi január hó 9-én, szerdán. rekvesében, ebben a jogában a vasúti munkásságot mi, szociáldemokraták minden eszközzel támogatni és segiteni fogjuk. (Szabó József: 1918-ban elbocsátottak egy munkást, egy ötgyermekes családapát, mert nem akart beiratkozni a szakszervezetbe! Ugyanabban a műhelyben történt! — Peidl Gyula: Szabó képviselő ur még most is emlékszik egy esetre!) Már az előbb mondottam, hogy az államvasuti munkások szaklapját azért tiltották be, mert azt a rablógazdálkodást, amely a magyar államnál folyik, a nyilvánosság elé tárja. Kellemetlen volt egyes uraknak, és ezért kellett kikilincselni, hogy a vasúti munkások szaklapját betiltsák. Méltóztassanak megengedni, hogy erről a rablógazdálkodásról, amelyről a VOGE nem ir,a Magyar Vasutas pedig nem irhát, én mondjak el egyet-mást. (Lendvai István: Ezenkívül az óriási kigyö is látható! — Derültség a jobboldalon. — JKIárik Ferenc: Lehner-Lendvai István is látható!) Előttem van egy, a magyar államvasutasok által aláirt hitelesitett nyilatkozat. Miután a munkásoknak nincs szaklapjuk, ahol ezeket a dolgokat, amelyek ebben foglaltatnak, elmondhassák, felkértek, hogy annak a gazdálkodásnak és lelkiismeretlenségnek a jellemzésére, mely a magyar államvasutaknál folyik, itt a nemzetgyűlésen mondjam el a következőket, igazolásául és bizonyításául annak, hogy a »Magyar Vasutas« miért volt kellemetlen és miért kellett beszüntetni. Például a szegedi állomáson van egy Schmidt Ferenc nevű műhelyfőnök. Ez az ur szintén azok közé tartozik, akik kéjelegtek az elbocsátott vasutasok irtózatos nyomorúságában. (Kószö István : Ez nem lesz igaz, mert én ismerem és tudom, hogy nagyan becsületes, derék, jóravaló ember.) Még nem mondtam semmi olyat, ami a becsületbe vág ! (Kószó István: Kéjelegni abban, hogy tisztességes munkásokat jogtalanul elbocsássanak, bizony nem becsületes dolog.) Szabadjon csak rövidesen ebből a jegyzőkönyvből a következőket felsorolnom. Talán nem fogom az egészet felolvasni, már csak azért sem, mert t. képviselőtársam ezt az urat ismeri. »Egy fürdőkád készült 200.000 koronáért a szegedi államvasút műhelyében. Ujabban két fürdőkád készült ugyanilyen minőségben. Az összes tisztviselők tejeskannákkal vannak ellátva az intézet anyagából,« — tehát a magyar állam anyagából természetesen. — »Juhász József műszaki hivatalnok és Hartzer Antal műszaki művezető 2—2 mm. vasbádogot kapott és eladták az ócskavaskereskedőnek. A műhelymunkások állandóan hurcolkodnak a tisztviselőknek az állam terhére.« Tehát kirendelnek maguknak az állam pénzén segéderőket, »Schmidt Ferenc mühelyfőnök ur a várof.t övező körtöltésen termett füvet a várostól bérbe vette és az állam terhére lekaszáltatta három emberrel. Hónapokon keresztül egy asztalos állandóan a gazdaságban dolgozik, szintén az állam terhére. Előfordult, hogy nem a műhelyből halt meg egy alkalmazott, de ő egész egyszerűen a Máv. dalkarát alapszabályellenesen kirendelte a temetéshez.« (Klárik Ferenc: Ez tényleg becsületes ember!) Folytatom. »A telepen készült egy dohányzóasztal vörösrézből, melyet négy hónapig csináltak Magyar karmester részére az állam anyagából, az állam pénzéből.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép asztal leheti) »Ugyancsak Kozma felügyelő részére is készítettek a fenti hez hasonló asztalt.«
