Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán. 63 ha megöregszik, ha•' Íróasztalánál meggörnyed és nem tud többé számrovatokat összeadni, ha nem tud többé az irodában vagy a műhelyben dolgozni, ha kiesik a kalapács a kezéből, vagy megrokkannak az inai. akkor az államvasutaknál eltöltött szolgálata fenében nyugdíjat kapjon. Ez a magyarázata annak, hogy bár legrosszabbul az állam fizet, « Magyar Államvasút szolgálatában mégis sokan megmaradtak. És mit hallunk ma ? Amikor szakértekezleteket hivnak össze privát egyének, — tehát nem maga a magyar állam, — akkor Kelety Dénes elnökigazgató isteni naivsággal a következőket mondja : Előveszi a statisztikai hivatal egyik szemléjét, amelyet tudvalevőleg maga a kormány tart fenn és állit össze és azt mondja, hogy az ipari munkások béreit összehasonlító statisztikából megállapítja, hogy a Máv. munkásai, akik természetbeni járandóságokat kapnak, kevesebb bérrel is megelégedhetnének és a Máv. deficitjének jó nagy része abból a természetbeni járandóságból származik, amelyet a Magyar Államvasutnál alkalmazottak kapnak. Ehhez, igen t. Nemzetgyűlés, kell az a bizonyos isteni nivság, mert hiszen erre az ember nem tud mást mondani, ügy tűnik fel, mint egy ártatlan gyermek, aki először lép az utcára és ha a villamost hallja csengetni, nem tudja elképzelni, hogy mi az! Mintha nem ma élne az a Kelety Dénes elnökigazgató, és mintha nem tudná, hogy micsoda értékeltolódás történt az évek során. Semmi egyebet nem mondok, mint néhány adatot, amelyekből világosan kitűnik, hogy minden számolni tudó embernek el kell fogadnia azt, hogy Kelety Dénes elnökigazgató ur állítása — bocsánatot kérek — enyhén szólva tévedés. Azt akartam mondani, hogy nem fedi a tényeket, de mégis azt mondom, hogy tévedés. Hiszen a vasúti munkásság fizetése a háború óta a természetbeni járandósággal együtt legfeljebb három-négy százszorosra, esetleg Ötszázszorosra emelkedett, ezzel szemben a statisztikai kimutatások szerint a drágaság olyan óriási mértékben emelkedett, hogy a vasúti munkásoknak ez a három-négyszázszoros,^ esetleg ötszázszoros fizetésemelkedése négy és ötezerszeres drágulással áll szemben, tehát a drágulást meg sem közelíti. Ha ez igy van, akkor kérdem, honnan veszi Kelety elnökigazgató ur azt a jogot, hogy a munkásságra olyasmit foghasson, hogy a vasúti munkások kevesebb bérrel is beérhetnék. Szeretném Kelety elnökigazgató urat szépen karonfogni és elvezetni azokba a lakásokba, ahol ezek az állítólag jól dotáh, természetbeni járandóságokkal bőven ellátott munkáscsaládok élnek. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor az elnökigazgató ur hamar, de nagyon hamar revízió alá venné állítását és visszavonná azt a legutóbbi rendelkezéséi, amelyet kiadott. Mivel ugyanis a magyar államnak pénzügyileg rosszul megy a sora, tehát vájjon hol kell keresni a pénzügyi csőd elkerülésének lehetőségét máshol, mint itt. Csak ki kell adni egy rendeletet, mint ahogy Kelety Dénes elnökigazgató ur tette, amelyben kimondják, hogy a magyar államvasút alkalmazottainak mindazoktól a hozzátartozóiktól, akiknek privát jövedelme havi 10.000 koronánál többet tesz ki. el kell vonni a családi pótlékot. Mit jelent a családi pótlék elvonása! Az a vasúti munkás vagy alkalmazott olyan szűkös viszonyok közt él, liogy kénytelen elküldeni feleseget, vagy más családtagját dolgozni, hogy kisegítse a családot, hogy ne nyomorogjon, ne koplaljon. Elküldi az asszonyt valahová mosni, vagy valami más privát munkát végezni. (Zaj.) Ez a családtag keres, mondjuk, 10.000 koronát egy hónapban s ennek most az a következménye, hogy elvonják a családi pótlékot attól az asszonytól vagy gyermektől, aki dolgozni jár. Tudni kell, hogy a családi pótlék ma havi 43.000 korona családtagonkint, A helyzet tehát szánitanilag az, hogy ha egy családtag a vasúti alkalmazott családjában havi 10.000 koronát keres, erre a tizezer koronára de facto 33.000 koronát ráfizet. (Zaj jobbfelöl) Itt vau a rendelet, amelyet csak az idő rövidsége miatt nem olvasok fel. (Csik József: Visszavonták!) Most mondja képviselőtársam, hogy visszavonták, de én erről nem tudok. Ezért azt kérdezem : helyes, okos, emberséges-e ilyen kegyetlen rendelkezéseket kibocsátani ! Es kérdezem, hogy a magyar államot ezeknek a 43.000 koronás családi pótlékoknak elvonása ki fogja-e húzni a deficitből ? Azt hiszem, hogy nem. (Zaj.) Meg vagyok győződve róla, hogy Kelety Dénes elnökigazgató ur csak azért adhatta ki ezt a rendeletet... (Viczián István : Hiszen nem ő adta ki ezt a rendeletet ! Minden ministeriumbaii kiadták !) Bocsánatot kérek, én a magyar államvasutakról beszélek. Annál cudarabb, ha másutt is kiadták és ez nem enyhíti Kelety Dénes elnökigazgató ur lelketlenségét. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl. — Szabó József : Nent ő tehet róla, a kormány bűne ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseiben a parlamentáris hangot megtartani ! Esztergályos János : Olyan magyaros vagyok, drága elnök ur ! (Derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Eszerint most már nem Kelety Dénes elnökigazgató úrról beszélek, hanem általánosságban mindazokról az illetékesekről, akik ilyen rendeletet kiadnak. Valószínű, hogy az ő feleségüknek nem kell sikálni, súrolni és mosni menni. (Felkiáltások a jobboldalon: Valószínű!) Mert ha az ő hozzátartozóiknak szintén el kellene menni dolgozni, súrolni, mosni vagy esetleg varrni házakhoz, hogy a mindennapi megélhetés gondját enyhítsék, akkor valószínűleg nem adtak volna ki ilyen rendeletet. Ezért neveztem — és itt ismét bocsánatot kérek — az ilyen rendelet kiadását embertele nségnek. Méltóztassék megengedni, hogy egyelőre csak ennyit foglalkozzam a magyar államvasutak pénzügyi kérdéseivel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azt hiszem, rákerül még a sor nagyon rövidesen, ha majd a nemzetgyűlésnek befogója jelenti a kormány (Beck Lajos: Lemondását!) lemondása előtt, hogy a magyar államvasút teljesen csődbe került. Ekkor még lesz módunkban erősebb és keményebb bírálatot mondani. Méltóztassék megengedni, hogy most visszatérjek beszédem elejéhez. (Zaj jobb felől.) Felszólalásom elején kétségbe vontam, hogy a z a politika, amit itt csinálnak, keresztény politika, mert ez kegyetlen politika, amelyre a keresztény jelzőt ráhúzni bűn az ország ellen, bűn az emberiség ellen, bűn az állam presztízse ellen. Ez igazán nem lehet keresztényi, különösen akkor nem, amikor a kormány részéről számtalanszor azt halljuk, s egészen divatossá, kezdett válni, hogy a kormány erősen el van határozva a konszolidáció megteremtésére.
