Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

52 A nemzetgyűlés 219. ülése 19k róna hitelt élveztek, legalább is — nyomatékkal hangsúlyozom, hogy legalább — tiz milliárd koronát kerestek tisztán a korona leromlása árán. Sőt, amikor a szemfüles spekuláció észrevette, hogy az állam által kényszerűségből folytatott pénzfelhigitási eljárás a korona romboló hatását természetszerűleg fokozni és siettetni fogja, tehát a differenciális nyereséget ilyenképen emelni lehet, megindult a korona kontreminálása a külföldi tőzsdéken, a gabona- és értékpiacon megindult az árufelhalmozás és áruelreités, feltétlenül árdrágitó és pánikteriesztő hatásával, és megkezdődött a korona iránt való bizalom megrenditésének céltudatos, gonosz aknamunkája. Mit jelent tehát ebből a szempontból a iegyintézeti hitelnyújtás jelenlegi rendszere? Nem jelent egvebet, mint a koronarontó spekulációnak az állam pénzén való finanszírozását, amit egvébként előkelő közgazdasági tényezőkön kívül maga az igazságügyminiszter ur is elismert az előzékenység] részvénybotrány tárgyalása alkalmával közreadott memorandumában. Nem tudom, illetőleg nagyon iól tudom, hogv a ministerelnök ur milyen álláspontra helyezkedik az igazságügvminister ur álláspontjával szemben, azt azonban igazán nem tudom, hogy amikor ee:yik beszédében azt mondta, hogy nem bolond senki, hoarv hitelre adjon pénzt, f hogv azután néhány hónap múlva kevesebb értékű pénzt kapjon vissza, elkerülte-e a figyelmét az a tény, hogv az ő kormányzása alatt az állam ilyen bolond hitelező. A jegyintézeti hitelnyújtás jelenlegi rendszere jelent tehát munkanélkül, tisztán spekulációval szerzett, körülbelül akkora haszonértéket, amennyi a múlt éri termésérték, jelenti a korona rontását, jelent óriási bankhatalmat, mert hiszen a hitelmonopólium révén a bankok szinte korlátlan hatalomra teltek szert (Eckhardt Tibor; Kisajátították az eírész keresztény közgazdaságot !) az ország közgazdasági életének irányitásában, mert tisztán tőlük i'üsrg, hoey mely vállalatok kapnak hitelt, melyek boldogulhatnak s melj'ek vannak arra ítélve, hogy lemaradjanak a gazdasági versenyben. De még jelent valamit a iegvintézeti hitelnyújtás jelenlegi rendszere. Jelenti azt, hogy mig az egyik oldalon értékes, becsületes, nehéz munkát vésrző társadalmi osztályok nyomorognak, addig a másik oldalon a paoirosból aranyat csinálok kasztja, ugyanaz a kaszt, amely már akkor is temérdek vagyont gyűjtött magának, amikor a nemzet szine-java vérét, vagyonát-életét áldozta, orgiákat ül, tobzódik a jólétben, ruházatával, mulatozásaival, (fözsöléseivel szítja az elkeseredés füzét, fokozza az elégedetlenséget, mely, bár nem kívánom, de szinte csodálom, hogy még ki nem robbant, Ha meggondolom, hogy a rengeteg milliárd, amely az urak zsebébe vándorolt, voltakép a dolgozó társadalomé. Teljesen ^egyetértek ebben a kérdésben fajvédő t. képviselőtársammal, teljesen egyetértek deklarációjuk ama passzusával, amelyben ők leszögezik, hogy a nagybankok hálójában vergődik ma a magyar nemzet és állam. Igenis, a bankok hálójában vergődik a. magyar nemzet és a magyar állam. Ezt maga a pénzügy minister ur is igazolta t és elismerte, amikor ama groteszk és nevetséges 'nyilatkozatában — szemben kollégájával, az igazságügyminister úrral, — a korona romlását ama elkeseredett és sértő hangnak tulajdonította, mely a nagybankok ellen irányult, amikor ezen nyilatkozatában még azt is leszögezte, hogy 4. évi január hó 9-én, szerdán. csupán a megrágalmazott bankok csatornáján juthat el segitség az Ínséges Magyarországra. Ez típusa a bankokráciának, ez a legtipikusabb bankokracia, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország nem hitelképes, csak a nagy bankjai. Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor látom, hogv a penzugyminister ur ilyen keztyüs kézzel kezeli a nagybankokat, eszembe jut Heine egyik útleírása, Heine »Die Bäder von Lucca« cimü útleírásában egy tyúkszem operatőrt szerepeltet, valami Hirschl Jácintot, aki a londoni báró Rothschild Náthán tyúkszemén gyakorolta művészetét. Ez a Hirschl Jácint benyomásait a következő módon festi le. (Olvassa): »Ama megtiszteltetésben részesültem, hogy báró Rothschild tyúkszeméhez nyúlhattam. A báró zöld pamlagon ült, mint valami trónuson s körülötte álltak a futárok, akiket különféle királyokhoz küldött. Mialatt ő a futároknak osztogatta parancsait, efféle gondolatokkal foglalkoztam; »íme, most kezedben van annak a férfiúnak a lába, aki az egész világot tartja a kezeben. Azért e pillanatban én is fontos ember vagyok, mert ha egy kicsit mélyebben vágok a nagy ur tyúkszemébe lent, (Derültség) dühös lesz a nagy ur és még jobban vágja mes a királyokat fent!« (Derültséff.) r Ugy látszik, Kállay penzugyminister ur azért nem mer a bankokracia tvukszemé*re lépni, mert fél tőlük, fél boszujoktól, ez pedig mindenesetre szomorú szimptorna, hogy Magyarország péneügyministerének a nagybankok boszujától félnie kell. Tisztelettel kérek öt perc szünetet. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Griger képviselő urat kérem, szíveskedjék beszédét folytatni. Griger Miklós: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ugv Gömbös Gyula, mint Sándor Pál igen tiszteli képviselőtársaim foglalkoztak felszólalásukban a zsidó-kérdéssel. Én is foglalkozni kívánok röviden ezzel a kérdéssel, még pedig tárgyilagosan, sem a vádlónak, sem a védőnek animozitásával. Sándor Pál igen t. képviselőtársam megjegyezte, hogy a kereszténység a zsidóságnak hálával tartozik abból a szempontból, hogy belőle, a zsidó vallásból sarjadzott ki a keresztény vallás. Én ebben igazat adok neki. A kereszténység ebből a szempontból a zsidóságnak sokat köszönhet. Neki köszönheti az Ószövetséget, amelynek nag*yszerü próféciarendszere a kereszténység tanait megerősíti. Neki köszöni származására nézve magát a Megváltót és az apostolokat. Mégis nagy, áthidalhatatlan elvi- ellentét van a zsidóság és a kereszténység között, amelynek főoka Krisztus személye, akit a zsidók halálra üldöztek, halálra szántak, keresztre feszitettek s akinek küldetését hallgatagon most is visszautasítják. Ez az elvi ellenét századok folyamán sokféleképen nyilvánult meg, ma azonban kétségtelen, hogy nem ez az elvi ellenét oka a súrlódásoknak és nem emiatt folyik bizonyos háborúskodás a kereszt és a zsinagóga között. A zsidókérdés, amely ma Európa legtöbb államában s nálunk is, vagy talán főleg nálunk aktuális, nem vallási, hanem ethnikai, kulturális, szociális és gazdasági vonatkozású kérdés. (Ugy van! half elől. — Eckhardt Tibor: Nem lehet vallási térre áthelyezni!) így például tény, hogy nálunk a zsidóság tisztán a számbeli növekedés terén olyan rekordot ért el, amely páratlanul áll a nemzetek történeté-