Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

448 A nemzetgyűlés 229. ülése 1924 sodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes minísterelnök: Tisztelt képviselőtársam, én emiitettem már és akkor nem méltóztattak kétségbe vonni, hogy semmiféle más demokraikus állam példáját nem szabad idehozni analógiaképen a mienkhez. Ezt bebizonyítottam. (Peyer Károly: Az eszmék nemzetköziségét méltóztatott elismerni!) Tehát, hogy az angol kormány elnöke ebből a szempontból mit vél helyesnek a saját államára, és mit állapit meg, az nagyon helyes lehet az övére, ellenben azt, hogy minálunk mi az állapot, nem ő illetékes megállapitani, hanem mi magunk. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) A demokrácia feltétlenül kizárja tehát egyrészt a kommunizmust, másrészt, ha a polgárság minden egyes erre alkalmas nagykorú egyede még nem emelkedett fel az önmeghatározásnak arra az etikai magaslatára, hogy résztvehessen laz iállam önmeghatározásának rendkivül fontos munkájában, akkor abban a korszakban, abban a momentumban kizárja az általános választójogot. (Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Ez a legelemibb emberi jog! — Egy hang jobbfelől: Csend legyen Tacitus Móric !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes minísterelnök: De tovább következik a demokrácia fogalmából az is, hogy épen azért, mert a saját talaján kell kifejlődnie nem lehet tehát egy előkészítetlen novum egy nemzet, egy állam életében, anteaktákból, előzményekből, történelemből, előző folyamatból, történelmi tényezők összefonódásából kell erednie a demokratikus berendezettségnek az állam életében (Pakots József: Van kossuthi demokrácia!) és amennyiben ezek a tényezők meg vannak és ezek a tényezők a mieink. aminő fokát indokolttá teszik a demokráciának, az a fok, az a méret az, amely helyes, megtartandó és feltétlenül megvédelmezendő adott pillanatban az állam és a nemzet életében. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből megint következik, hogy senki sem igazi demokrata, aki a nemzet múltjából elszakítva, elszakadva iparkodik most modern államéletet teremteni Magyar-országon; senki sem igazán demokrata, aki a nemzet történelmi múltjától, tradícióitól, egyéniségétől, a nemzet egyéniségét a múltban és jelenben formáló nagy törnénelmi és faji téj nyezőktől elszakadva, vagy azokat nem eléggé értékelve próbál itt egy nekünk idegen minta szerint demokratikus berendezkedést diktálni. (Helyeslés a jobboldalon. —- Peyer Károly: Akkor miért mentünk be a népszövetségbe!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes minísterelnök: Ha én azt nézem, hogy minő apró lépésekkel, szinte csak centiméterekkel mérhető méretekben haladt előre az emberiség nagy tömegeinek szellemi fejlődése évezredek folyamán és hogv minő óriási utat kell még befutnia az emberiségnek a fejlődés irányán, akkor azt kell mondanom: a demokráciának az az elvi posztulátuma, hogy az állami önmeghatározásban, az állam kereteiben élő minden nagykorú ember részt vegyen, valószínűleg sohasem lesz elérhető, de mivel a kérdésről szinte mint utópiáról le kell tennem, le kell mondanom, vissza kell térnem a jelenbe és azt kell mondanom, hogy kne tehát a szélsőségek között, amelyekkel jogtalanul megvá. évi január hó 25-én, pénteken. doltatik a demokrácia fogalma, az egyedül helyes talajon akkor állunk, ha azt állapítjuk meg, hogy- a demokrácia az állami önmeghatározás rendjében mindazon polgárok felvételében merül ki, akik ezen állami önmeghatározás magaslatára egyedileg is már felfejlődtek a fejlődés révén és hogy ilyen módon az állam egy adott pillanatban feltétlenül eleget tesz annak a történelmi demokratikus posztulátumnak, amely kimuzsikál, kiénekel az emberiség állami fejlődésének történetéből. Mert ne felejtsük el, hogy demokratikus irányban halad előre a nemzetek fejlődése és mindenki tévedésben van, aki azt hiszi, hogy bármikor is, bármilyen katasztrófa után vissza lehet fordítani a nemzetek államéleti fejlődését olyan régi fázisokba, amikor autokraták, egy — emberek törvény nélkül, véres kézzel tudtak a polgárok életéről, szabadságáról, vagyonáról autokrata módon határozni. Ezekre a fázisokra nem kerülhet többé sor, vagy csak akkor, ha elpusztulna az emberiségből az emberiség nagy részének elpusztulásával együtt a saját nagy múltjának, vivódásának, vergődésének, fejlődésének emlékezete. El kellett mondanom ezeket a fogalmi meghatározásokat és bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy ügyeimét igénybevettem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen), de ugy éreztem, hogy ezek nélkül, tehát a szabadság, a demokrácia, a kormányzati hatalom és ezek viszonyának meghatározása nélkül lehetetlenség a kormány politikájának fővonaláról beszélni olyan nemzetgyűlés szine előtt amely nemzetgyűlésben ezekről a kérdésekről és fogalmakról egymással tökéletesen ellentétes nézetek csapnak össze. Ha fejtegetem a demokrácia szavát és fogalmát, szinte asszonancia révén eszembe jut a szociális demokrácia fogalma, röviden a szociáldemokrácia fogalma. Gyönyörű gondolat. A demokráciát, amely tehát az előbb emiitett fogalom szerint az erre alkalmas polgárok jogrendi és pedig államjogrendi szabadságát jelenti, az erre alkalmas polgárok valamennyijének, a polgárok minél nagyobb tömegének szinte felkenetését arra, hogy az állani igazgatásában, vezetésében résztvegyenek, gyönyörű jelzővel látja el ez a »szociális«^ jelző. Szociáldemokrácia, társadalmi demokrácia, tehát körülbelül azt akarja mondani, ami a jogrendben, mint ennek a fogalomnak posztulátuma jelentkezik, hogy az állam önmeghatározásába az erre alkalmas polgárok minél nagyobb tömege állittassék be és kenettessék fel, hogy ez a gondolat szociális, tehát társadalmi értelemben vitessék át az egyének védelmére, az elnyomottak felemelésére, azoknak felsegítésére, akik a jogrend megváltozhatatlan vaskeretei között esetleg elnyomatnak, vagy mint gyengék valamiképen eltiportatnak. Mert törvény nem képes annyira kiterjeszteni figyelmét a társadalomnak minden egyes jelenségére, hogy segíteni tudjon, emberi erővel nem tudunk olvan törvényt hozni, amely egy adott államrendi helyzetben ki tudná elégíteni a társadalomnak annyira szétdifferenciált egész óriási testében az egymással sokszor öszszeesapó, súrlódó és ellentétben lévő érdekeket. A szociáldemokrácia kétféleképen tekinthető, mint gazdasági és mint politikai mozgalom. A tulajdonképeni alapja a szociáldemokrata mozgalomnak a szakszervezeti mozgalom. Amig a szociáldemokrata eszme könyvekben, röpiratokban többé-kevésbé fanatikus, kezdő emberek agyvelejében, lelkében, karbo-