Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. be a mi helyzetünkbe vallási szempontból, de az állam egysége szempontjából sem. À nemzeti ünnepen, a múltban, ezer eszten­dőn keresztül mindig a katholikus templomban jelentünk meg és elment oda mindenki vallás­különbség nélkül, anélkül hogy bárki is meg­sértődött volna vallási meggyőződésében. Ez a megjelenés képezte az egységet: amint az a szent koronában megkonstruáltatott. Ezt annak bizony­ságául hozom fel, hogy milyen megforditqttját cselekedték és cselekszik annak, amit tulaj don­képen cselekedni kell. Fogjunk össze a munkában, de engedjük, hogy minden vallásos ember éljen a maga meggyőződésének. (Helyeslés^ jobbfelől.) Viszont a római pápa őszentségének ez az ország sokkal tartozik, s azért jogait a magyar kath. egyházban minden tekintetben és minden faktornak respektálni, tiszteletben tartani kell. (Zaj jobbfelől.) Mindjárt befejezem. Csak a kegy­úri jogok kezeléséről akarok pár szót mondani. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Strausz István: Azt olvasom az egyik lapban, a. Magyarságban, hogy a pécsi püspök ur őméltó­sága, gróf Zichy Gyula, kalocsai apostoli adminisz­trátorrá történt kinevezése után felhivást kapott a kormányzó úrtól arra, jelenjék meg előtte a hűség­eskü kivétele végett. Nem hiszem, hogy ez meg­történt volna. Nem történhetett meg azért sem, mert a kegyúri jogot a kormányzó nem gyako­rolhatja, hiszen erre törvény van, az 1920 : 1. te. De az apostoli cím a régebbi időben is megtévesztette a katholikusokat. (Zaj a jobboldalon. — Nagy Emil igazságügyminister: Ne rontsd el beszéded hatását!) A hirt szó tárgyává kellett tennem, mert a katholikus közvéleményt máris irritálta. Ezt meg kell cáfolni. Apostoli adminisztrátortól még Ferenc József apostoli királyunk sem vett ki esküt, nem is vehetett. Épen ezért meg vagyok győződve róla, hogy ebben a kérdésben cáfolatot fogunk kapni. Még csak Csernoch őeminenciájának állás­pontjára utalok. Ö, a mi egyházi fejedelmünk szükségesnek látta az összetartásra való buzdítást. Az egyik szabadelvű lapban, Az Újság, karácsonyi számában nyilatkozott sebben idézi gróf Apponyi Albert beszédét, melyet Zita királynéhoz intézett, mikor a koronázás alkalmából bemutatta neki a magyar nőket; méltóztassék csak ezt elolvasni és szivükre tenni azoknak a kezüket, akik itt fele­kezeti békétlenséget szitának. (Zsirkay János: Cionista lapot nem szoktunk olvasni !) Magyar­ország bibornok hercegprímás irta, őeminenciája. (Zsirkay János: Cionista lapot nem olvasunk!) Abban nincs semmi egyéb, mint egy fenséges lé­lek intelme az apostolok nyelvén : egymás megbe­csülésére és a magyar testvériség ápolására. Kö­vessük mindenben az ő tanácsát. Hogy módja legyen az igazságügy minister urnák gratulálni, befejezem a beszédemet. (Élénk derültség. Taps.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Strausz István: A zárószavakat a nuncius ur Őemineneiájától veszem. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Strausz István: Ő azt mondotta a múlt év októberében tartott katholikus nagygyűlésen: dol­gozzunk ugy, hogy a jövő Magyarországa méltó legyen az elmúlt Magyarországhoz. (Élénk he­lyeslés.) Most szeretném levonni beszédem konzekven­ciáit. (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Strausz István: Látják azt a küzdelmet, ame­lyet magamban vivők abban a tekintetben, hogy milyen álláspontra helyezkedjem ennek az indem­nitási törvényjavaslat megszavazásának kérdé­évi .január hó 25-én, pénteken. 441 sóben. (Zaj. — H all juh! Halljuk!) Megcsináltam a mérleget (Halljuk! Halijuk!) és sajnálatomra, mint a számok embere, minthogy a. mérlegben a kormányra nézve még mindig sok tehertételt lá­tok, az indemnitási javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. Hosszantartó élénk derültség a Ház minden oldalán. A szóno­kot a Ház minden oldaláról sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: Tisztelt Nemzetgvülés! Nagyon kellemes helyzetben vagyok felszóla­lásom alkalmából, mikor a tegnapi és tegnap­előtti viták és izgalmas esték után két ilyen értékes beszéd után következem. (Zaj. ~~ Szabó József : Ilyen kedélyes !) Nem akarok a tegnapi nap vitájába be­kapcsolódni, ellenben kötelességemnek tartom, hogy a szocialista párt részéről az egész túl­oldalt es a mi pártunkat is ért néhánv táma­dást visszautasítsak. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Az indemni­tasnak immár hat hete húzódó vitája az orszá­got szegényebbé tette, bennünket pedig gazda­gabba tett egy tapasztalattal. Az országot sze­gényebbé tette abban a reménységében, hog'v a nemzetgyűlés a nemzet érdekében ebben a hat hétben valami eredményt el fog érni, hi­szen ha a pártok közötti nagyon feszült helyzet valamivel tisztult volna és bizonyos dolgok­ban megegyezésre jutottunk volna, akkor azt mondanám, hogy valami eredménvt mégis elértünk. Mi ellenben gazdagabbá lettünk az­zal a tapasztalattal, hogy ezt a nemzetgyűlést a ma fennálló házszabályokkal tovább már nem lehet kormányozni. (Farkas István: Tévé­dé«! — Mozgás.) Remélem, hogy az igazság­ügyminister urnák, ugy tudom, kész tervezete mihamarább idekerül a Ház elé és ilyen in­demnitási vitát többet a Ház produkálni nem fog. (G aal Gaston: De akkor költségvetést lás­sunk! — Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalol­dalon. — Zaj a jobboldalon.) Peidl képviselő ur tegnap a következőkéi mondotta beszédében (olvassa) : »Ugy látszik. szükség van arra, hogy megismételjem, amii mondottam, — tudniillik valamit közbekiáltot­tak a másik oldalról — én Propper kollégám­mal teljesen egyetértek abban, hogy még min­dig nincs különbség a kettő között — tudni­illik a proletárdiktatúra és a jelen uralom között, — a különbség csak az, hogy ma nem ön van Zalaegerszegen, nem önt dobják a Du­nába, nem önt internálják, nem önök az. el nyomottak, nem önöket üldözik és gyilkolják büntetlenül, megtorlatlanul, hanem minket.« (Zaj.) Bocsánatot kérek, ilyet a mai kormány­rendszerről csak elvakult ember mondhat, mert mi, a kormányt támogató és a kor­mányzó párt tagjai, egytől-egyig kijelent­jük és ünnepélyesen hangoztatjuk, hogy közöttünk egyetlenegy férfi sem akad, aki ezeket a visszaéléseket, gyilkosságokat, atrocitásokat, egyéni akciókat helyeselné. (Ugy van)! Ugy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Végre el kell érkeznie annak a pillanat­nak, amikor a nemzetgyűlés ezeket a dolgokat letárgyalja és minden ilyen vitánk után pon­tot tesz. (Szabó Imre: Onnan hallottuk, hogy azt mondták: Lesz még Orgovány!) Nem aka­rom azzal a váddal illetni egyik tagját sem a szocialista pártnak, hogy helyeselte a gyilkos­ságokat, amelyeket a kommunizmus idején el­követtek. Még azt sem akarom feltételezni, hogy jó szemmel nézték, de visszautasítok

Next

/
Oldalképek
Tartalom