Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

430 A nemzetgyűlés 229. illése 1924 Forgács Miklós jegyző: Straus© István! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Parlamenti szokás szerint könnyű volna nekem Bogya János t. barátom magas szinvonaln külpolitikai beszédébe belekapcsolódnom, mert hiszen annak nagyrészével teljesen egyetértek. Hogy beszédének a boncolgatásába még sem bocsátkozom bele, teszem ezt azért, mert szigorúbb mederbe kivanom beszédemet megtartani, nehogy az hosszú időre nyúljék. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban az indemnitási törvényjavaslattal kivánok foglalkozni, mert ilíő, hogy erről a törvényjavaslatról, amely tulaj donképen a tárgyalás anyaga, kritika hangozzék el. A törvényjavaslatnak r tulajdonképeni bázisa az 1. szakasz. ^ Szövegezése nagyon tetszetős és elfogadhatónak látszó. Ha azonban bírálja az ember és bonckés alá veszi, megállapíthatja, hogy ez tulaj donkép egy másik indemnitási törvényjavaslatnak a meghosszabbítását célozza, egy olyan törvényjavaslatnak, amelynek alapját nem egy letárgyalt, nem egy megvitatott és megszavazott költségvetés képezi. Talán az unalomig megy ez a megállapítás, de teszem ezt azért, mert ennek alkotmányjogi szempontból nagy hordereje, nagy fontossága van. -Lecsuszamlás, hanyatlás van az eddigi indemnitások láncolatával szembon ezen törvényjavaslatban, annyiban, amennyiben eddig a kormányzat, különösen a pénzügyi kormányzat lelkifurdalások között kijelentette, legalább is az indemnitási törvényjavaslat indokolásában, vagy pedig az előadó utján, hogy nem tudott az alkotmányjogban előirt alapra a fenforgó kényszerhelyzet miatt helyezkedni. Ezúttal ezt a kijelentést mellőzi, ugy hogy ha én fel nem szólalok, akkor a jövőre bármely kormány ezt az indemnitási törvényjavaslatot precedensnek vehetné. Ép azért leszögezem ezen törvényjavaslat alkotmányellenes voltát, hogy a precedensül vétel lehetőségét minden időre kizárjam. Teljes tárgyilagosság vezet akkor, amikor kijelentem, hogy ebben a törvényjavaslatban van mégis tökéletesedés, a megtisztulás felé törolvA^ő haladás. Ebben a törvényjavaslatban ugyanis szakit a kormány azzal, hogy az indemnitást megtömi mindenféle természetű rendelkezés ékkel. De mikor ezt teszi, a kormány felelőssége fenmarad az eddigi rendszerért, feninarad azért, hogy adóügyi, büntetőjogi, magánjogi, közigazgat ás jogi és minden egyéb más rendelkezéseket vett fel az eddigi indemnitásokba, amelyek miatt a törvények végrehajtása, a törvényes rendelkezések megismerése körül lehetetlen helyzetet teremtett a jogéletben. Külön kivánok még foglalkozui az első paragrafuson kivül a törvényjavaslatnak második és harmadik paragrafusával. Ezzel tulajdonképen ki is merül az indemnités anyaga. A második paragrafusban a pénzügyminister ur helyettese azt célozza, hogy a trianoni szerződésből kifolyólag némely készpénzbeli fizetést adóelengedések utján is lehessen törleszteni A pénzügyminister urnák lezt a szándékát minden tekintetben helyeselném, ha ő ebből nem kivárnia diszkrecionális jogot alkotni a maga részére. Nem határolja el a pénzügyminister ur helyettese azt, hogy tulaj donképen milyen esetek ezek. Tudom én azt, hogy az esetek felsorolása nem tartozhatik a törvénybe, de mégis szükséges lett volna az elvi körülírás. A diszkrecionális jogra való törekvés niégjiikább kitűnik, ha olvasom tovább a . évi jüMuár hó 25-én, pénteken. második paragrafust, amely szerint a pénzügyminister ur nem bocsátja az adóelengedésekat a zárszámadási jog érvényesitése alá, nem bocsátja előzetesen a legfőbb állami számvevőszék bírálata alá, hanem csak a mindenkori költség-vetési előirányzathoz fűz jelentést az ismertetett adóelengedésekről. Ez a felhatalmazás adott szövegében alkotmányellenes, mert korlátozza a költségvetési jog érvényesülését. A 3. §-ban foglaltakkal sem értek egyet, mert az a költségvetési jog szempontjából nem helytálló. A költségvetési jog szerint, ha bármelyik minister hitelt, fedezetet kivan bármely célra, azt köteles fixirozni, elhatárolni. Ebben a §-ban fedezetet kér a pénzügyminister ur minden számszerű meghatározás nélkül arra, hogy a Pénzintézeti Központ tőkéjét felemelhesse, még pedig a »B.« sorozatú üzletrészek vásárlása utján. A budgetjog szempontiából az lett volna a helyes, ha a pénzügyminister ur az erre szükséges fedezetet számszerűen megjelöli. Ennyit kívántam csak a most tárgyalás alatt levő indemnitási törvényjavaslatról kritikaképen elmondani. Ha az időm nem volna kimérve, hosszasabban beszélnék a budget-jog alkotmányjogi szempontból való nagy horderejéről ; most azonban csak azzal a megállapitással élek, hogy budget-jognnk fontossága a trianoni béke óta felfokozódott, sokkal nagyobb jelentőségűvé vált. Edulg ugyanis két sarkalatos joga volt az alkotmánynak, amellyel a nemzetgyűlés vagy ország-gyűlés a nép érdekeit védte: az ujoncmegajánlási és a költségvetési jog. Az ujonc-megajánlás a toborzott hadsereggel tulaj donképen megszűntnek látszik, de nem szűnt meg, csak egyesült a budget-joggal, mert a költség-vetés alapján a nemzetgyűlés a hadsereg ügyeibe teljes betekintést kivánhat és kell is kívánnia. Most azonban azt látjnk, hogy a hadsereg; ügyeibe a szuverén nemzetgyűlésnek betekintése abszolúte uincsen. A »Meine Armee«nak az az időszaka vette ismét kezdetét, amely ellen a magyar nemzet századokig védekezett és harcolt azért, hog-y a saját a nemzeti hadseregére befolyáa legyen, amely IV. Károly király alatt a háború tüzében éledezni látszott. Igen t. Nemzetgyűlés! Én nem akarok egyoldalú információ alapján a hadsereggel foglalkozni, de azt a megjegyzést mégis megengedi nekem az igen t. és jelenlevő honvédelmi minister ur, hogy a toborzott hadsereg gerince, ereje is a legénységen nyugszik. (Állandó zaj a báloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Strausz István : A tiszti létszám, különösen pedig a magasrangu tisztek létszámának aránytalan fejlesztése szerintem maroknyi hadseregünkbeír nem feltétlenül országos érdek. Én egyéb megjegyzést ehhez nem is fűzök, mert meg vagyok róla győződve, hogy ugy a kormány, de különösen az itt jelenlevő honvédelmi minister ur megérti törekvéseimet, amelyeket megjegyzéseimben kifejezésre juttatni bátor voltam. Igen t. Nemzetgyűlés ! Az a homályosság, az a titokzatosság és rejtélyesség, ameyet a budget-jognak az adott körülmények közt való szüneteltetése a hadsereg és az államháztartás körül okoz, a köztudatban él. Ennek a rendszernek firmáját képezik a titkos alapok;, A titkos alapok utján ki lehet venni az állam kasszájából kisebb-nagyobb összegeket, hogy felhasználják azokat ugy,'hogy senki hozzá