Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-228
À nemzetgyűlés 228. ülése 1924. lyestes a bal- és a szélsőbaloldalon. — Reischl tóiehard : Helyes !) De itt egy konkrét állitás foglaltatik Lendvai képviselő ur beszédében ; az az állitás, hogy amit Kecskeméten Héj j as Iván elkövetett, ami bírósági itélet és Drozdy kollegám adatai alapján megállapit L atott, azt Héjjas Iván az akkori fővezér felhatalmazása alapján követte el. (Kuna P. András : Meggondolatlan kijelentés volt !) Az én érzésem szerint az ország érdekében sürgős kötelesség, súlyos kötelesség ennek a kérdésnek tisztázása. Ebben az állitásban az foglaltatik, hogy a diktatúra bnkása utáni gyilkosságok értelmi szerzője az akkori fővezér volt. Ezt az ország érdekében nem lehet eltűrni, ez tisztázandó. {Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — liakovszky István : Ugy van ! — Drozdy Győző : Ugy van ! Közben a fajvédők mindig tapsolnak, ha Horthy nevét hallják.) Mert én nem habozom a magam részéről kijelenteni, hogy ha az, amit Lendvai képviselő ur itt állit (Mándy Sámuel : Ne higyjen Lendvainsak !) és ami egész hihetetlenül hangzik, bebizonyosodnék, én volnék az első, aki azt mondanám : a volt fővezér ur pedig Isten nevében hagyja el helyét, mert oda akkor nem volna méltó. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez tehát tisztázandó, t. Nemzetgyűlés. (Reisinger Ferenc : Ha nem. igaz. tessék eljárni a hazugok ellen ! — Mándy Sámuel : Lendvainak nem muszáj mindent elhhitni !) Ezt tisztázni kell. Ennek az országnak becsülete követeli a tisztázást. Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem Peidl képviselő urat. szíveskedjék beszédét folytatni. Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Peidl Gyula : Ugyancsak a közéleti morál rovatába tartozik az n bizonyos insryen-részvémy-ügy, amely néhány hónappal ezelőtt itt szó tárgya volt és amelyet semmiképen sem tekintek elintézettnek, különösen azért, mert ebben a kérdésben az ig*az ságügy minister ur felfogásával találkozom, azt osztom és azt tartom, hogy a közéleti morállal, a közéleti etikával a mai állapot nem egyeztethető össze. Emlékeztetni kívánom a nemzetgyűlést, hogy az ingyen-részvények kérdésében az igazságügynünister ur memorandumot dolgozott ki, amelyből csak egyes részleteket fogok ismertetni, azokat, amelyek a dolog érdemére vonatkoznak. Azt mondja többek között az igazságügyminister ur (olvassa) : »Már ebből az egúsz anyagból teljes és tiszta tényállás tárult elém, hogy néhány újságírótól, és egy-két igazán nem jelleg-zetes esettől eltekintve az a tényállás, hog-y nemcsak hogry a bankok nem keresték azt, hogy egTes előkelőbb köztisztviselőknek és képviselőknek ilyen részvényeket juttassanak, hanem erősen, túlnyomó részben magúik az illető érdekeltek kérték azt, még pedig a legtöbbször cifránál cifrább protekciók igénybevételével, hogy ezen un kibocsátású részvényekben részesüljenek. Általam végtelenül tisztelt, abszolat puritánnak tartott és évtizedek óta nagyrabecsült előkelő emberek leveleit, vizitkártyáit, élő szóval előadott és jegyzeteken megrögzített kívánságait láttam, akik mind azt kérték, évi január hó 24-én, ösütörtökon. 401 néha majdnem könyörögve, — hogy ezen uj kibocsátású részvényekből kaphassanak. Olyan nagy tömegben vannak az általam személyesen átnézett ily értelmű levelek, hogy valósággal meg kell azt állapitanom. (Lendvai István: Ministerileg hitelesített korkép !) hogy a bankok egyenesen valóságos ostromnak voltak kitéve a tekintetben, hogy ilyen első kibocsátású részvényeket adjanak ; és ezek között az ostromlók között találtam sok előkelő állású tisztviselőt, és képviselőt, teljesen pártkülönbség nélkül.« (EH enni ondó sok a szélsőbaloldalon.) A mi egyenes provokálásunkra az igazságügyminister ur ugyanakkor kijelentette, hogy ezt még sem állithatja egészen pártállásra való tekintet nélkül, mert szociáldemokrata párti képviselő ezek között nem volt. (Zaj. — Patacsi Dénes : Általánosságban ne gyanúsítsanak ! Tessék előállani a nevekkel !) Ilyen természetű összeköttetéseink nekünk nincsenek, nem is kellenek, de talán nem kételkedik a képviselő ur benne, hogy ha ilyen természetű összeköttetéseket hajszolnánk, talán nem volna lehetetlen, hogy találjunk. (Szabó István (sokorópátkai) : Ebben igaza van !) Azt mondja továbbá az igazságügyminister ur (olvassa) : »Mindent összegezve megkell tehát állapitanom, hogy a bankok részéről megvesztegetési szándék nem foroghatott fenn, ilyennek igazán nyomát sem láttam, egyezően a vizsgálóbíró ur felfogásával. De épugy meg kell azt is állapitanom, hogy igenis az ilyen piacra hozandó részvények megvételének sedvezményes, protekciós módja, amely az iratokból elém tárult, nem fér össze a közhivatalnoki és képviselői állás erkölcsi és anyagi függetlenségéről táplált magasabb felfogással, amin legfeljebb bizonyos mértékben csak az a körülmény módosíthat, ha az illető közhivatalnok vagy képviselő régi fele a banknak, de a teljes függetlenség szempontjából ehhez is szó fér. Ebben az egész eljárásban kétségkívül rejlik egy momentuma az ajándékozásnak, az anyagi jellegű előzékenységnek, ami abban áll, hogy valaki sülyedő értékű koronáján nem a tőzsdén már felvert értékpapírt kénytelen venni, hanem vehet papirt a tőzsdére bevezetés előtt olcsó elindulási áron, olyan nagybank kezéből, ahol majdnem minden g-arancia megvan arra, hogy az újszülött csecsemő nagy pénzügyi pályát fog befutni. Nem kénytelen tehénért nagy pénzt fizetni, hanem protekcióból vehet egy egynapos borjut is, de olyan borjut, amelyet nem kell etetni, hanem magútól lesz belőle göböly nagyon hamar.« Végül a következőket mondja (olvassa) : »Ha tehát jogilag oda is kellett konkludálnom, hogy a vizsgálóbírói megszüntető végzésben megnyugszom, azt mégis meg kell állapitanom, hogy ez az egész nagyon beteg dolog s feltétlenül szabályozni kell azt a kérdést, hogy képviselő és felelős állásban lévő közhivatalnok ilyenféle kedvezéseket nem fogadhat el olyan üzleti intézményektől, amelyekkel szemben a közérdek okából a legteljesebb anyagi és erkölcsi függetlenségben kellene lennie.« T. Nemzetgyűlés! Amint emiitettem, teljesen c-yetértek az igaziságügyminis.ier urnák itt kifejtett felfogásával. Azt kérdezem azonban ismételten: elegendőnek tartja-e az igazságügyminister ur ennek az etikai vagy morális elvnek a leszögezését'? Ha ezzel szemben a tényállás az, hogy Itt n
