Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

39Ô A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. a demokratikus átalakulás biztosításánál, akkor ennek nem a szociáldemokrata párt, nem a szervezett munkásság- az oka, hanem oka az az elzárkózó politika, amelyet itt évtizedeken, évszázadokon keresztül folytattak. (U.QJJ van! Ugy van! a baloldalon.) Én emlékeztetek arra, t. Nemzetgyűlés, hogy Kun Béláék az első tömeggyüléseiket nem a szakszervezetekben, nem a szociáldemokrata pártban, — ahol őket be sem fogadták, — hanem az úgynevezett gólyavárban tartották, (Ugy van! Ugy van: balfelől!) hol nem a munkásság szokott összegyülekezni, hanem egész más rétegek, azok a rétegek, amelyek október 31~ike hatása alatt nem tudom honnan, a minden forradalommai feldobott (Horváth Zoltán: Szemét!) szemétből gyülekeztek ott. (Zaj a jobboldalon.) Tehát ismétlem, hogy m ig mi egyrészt vállaltuk és vállaljuk a felelősségnek ránk eső részét, addig nyugodt lelkiismerettel elhárítjuk e felelősségnek túlnyomó részét, mert az bennünket nem illet. Tehát ez a nyugodt megfontoltság vezetett bennünket arra a reménységre, hogy mindezeket a sötétségeket, a múltból származó elzárkózottságot, az osztályuralomhoz való ragaszkodást, a vádaskodást az eseményekért, sikerülni fog valamelyest enyhítenünk és talán nem lesz tökéletesen eredménytelen a mi itteni munkálkodásunk. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nagyon gyakran találkozunk itt a Házban és a sajtóban azzal a kifogással, hogy mi sokat beszélünk, hogy mi a Ház idejét túlzottan igénybe vesszük. Hát t. Nemzetgyűlés, ez az állítás megfelel a valóságnak. (Meskó Zoltán: Majd némajátékot rendezünk ezentúl !)Ennek az oka azonban az, hogy nekünk igenis nagyon sok mondanivalónk van ós azt itt kell elmondani. A mi elmondanivalóink azt célozzák, hogy ebben az országban valóságos rend és konszolidáció, valóságos polgári rend és konszolidáció következzék be. A mi sok mondanivalóink azt célozzák, hogy utat törjünk ebben a szerencsétlen országban egy olyan politikának, amely komolyan és becsületesen haladást és demokráciát jelent, mert az a meggyőződésünk, hogy enélkül az országot tarpraállitani akár külföldi kölcsönnel, akár külföldi kölcsön nélkül nem lehetséges. Egy olyan politikának kívánunk utat törni, amely számot vet a dolgozó emberek nagy tömegeivel, a munkásokkal, a tisztviselőkkel, az ipari és mezőgazdasági munkásokkal, a kereskedelmi alkalmazottakkal, a magán- és köztisztviselőkkel (Meskó Zoltán: És a törpebirtokosokkal. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a dolgozó nagy rétegeknek érdekeit figyelembe kell vennie egy igazán demokratikus politikának, mert ez lehet csak alapja az ország igazi, komoly újjáépítésének. (Meskó Zoltán: De önök a túloldalon csak a munkásságot kívánják feltámasztani. — Propper Sándor: Ha még az volna! Még annál is rosszabb! — Zaj balfelől.) Mi egy olyan politika részére kívánunk utat törni, amely nem elégszik meg avval, hogy a munkanélküliség kérdésében tanácsot ad a nagytőkének. Mi látunk magunk előtt Európaszerte példákat arra, hogy a munkanélküliséget nem tanácsokkal kell s nem is lehet tanácsokkal megoldani, de lehet komoly cselekedetekkel, ha ezek a cselekedetek nem egyoldalúan a birtokososztály érdekében folytattatnak. (Propper Sándor: Itt szeretik a tanácsrendszert!) Mi végeredményében tehát egy olyan polies« január hó 24-én, csütörtökön. likának kívánunk a segítségére lenni, amely megakadályoz egy esetleges ujabb veszedelmet, egy ujabb szerencsétlenséget. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy 1919 március 21-ikénefe főoka az évtizedes népellenes poiitika volt. (Propper Sándor: Ugy van!) T. Nemzetgyűlés, azonos okok, azonos okozatokat szülnek és én nagyon ajánlanám a t. Nemzetgyűlésnek és a t. kormánynak a figyelmébe, hogy fontolják meg nagyon alaposan a dolgot, fontolja meg a Ház minden tagja és akkor rá kell jönnie arra, hogy a nagy szociális problémát nem lehet az u. n. erélyes kézzel, engesztelhetetlenséggel, rendőrséggel és börtönnel elintézni. (Meskó Zoltán: ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Ki akarja?) Ez történik, nem tudom, ki akarja. És ha azt kérdezik, hogy ki akarja és én erre nem tudok válaszolni, azt kell mondanom, hogy azok akarják, akik cselekszik; a kormány és a háta mögött ülő párt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Legyünk tárgyilagosak, nagyon tárgyilagosak! — Kuna P. András: Nagyítás! — Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Miben nem vagyunk tárgyilagosak! — Szomjas Gusztáv: Azt mondják, hogy üldözzük a munkást, hogy elvesszük előle a munkát! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Amit tehát mi akarunk, az lényegében az, hogy ezt az országot békés utón vigyük a fejlődés lehetőségei elé és ezzel kerüljük el az itjabb kirobbanás, a forradalom és egyéb szerencsétlenségek ujabb bekövetkezését. Nem mi rajtunk fog múlni, ha ezt nem kerülhetjük el. (Erdélyi Aladár: Hajtunk sem! — Meskó Zoltán: Én itt maradtam, én nem mentem Svájcba! — Zaj.) És t. Nemzetgyűlés, ha nekünk itt a Házban is és Esztergomban is ministeri ajkakról több szerénységet tanácsolnak, akkor mi ezt egész nyugodtan tudomásul vesszük, (Propper Sándor: Halljuk a szerénységet !) de épen ilyen határozottsággal kijelentjük, hogy köszönjük szépen: tanácsokkal el vagyunk látva. (Propper Sándor: Ugy van!) A mi felfogásunk szerint senki nem lehet szerényebb, mint amilyen szerények mi vagyunk egyéni szempontokból. Mi egyszerűen nem kívánunk magunknak egyénileg umntit. Azt hiszem, a szerénységnek ez a non plus ultrája. (Propper Sándor: Még kormányfőtanácsosságot sem!) Nem kívánunk se címet, se rangot, se vagyont, se kitüntetést, (Propper Sándor: Ingyen-részvényt se!) se kinevezést, se hatalmat. Az a meggyőződésem tehát, hogy egyénileg annyira szerények vagyunk, hogy ennél szerényebb az ember nem is lehet. Ha ellenben ez a tanács a mi közkötelességünk teljesítésére vonatkozik, akkor kijelenteni, hogy a jövőben sem leszünk szerényebbek, mint eddig voltunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert a kötelesség teljesítésében nem lehet, nem szabad szerénységet ismernünk. Ez a mi helyzetünkben fényűzés volna, és ha ez a fényűzés ha még nem esnék is megadóztatás alá, azért mi nem engedhetjük meg ezt magunknak, mert annyira el van hanyagolva ennek az országnak dolgozó népe, hogy itt a szociáldemokrata, a munkásképviselők nem lehetnek szerények a kötelességteljesités terén. (Propper Sándor: Sőt!) Mi tehát e tekintetben a jövőben sem leszünk szerények. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt nem is kívánta senki! Egészen másról van szó!) Ezen a mi kijelentésünkön azután nem változtat semmit a házszabályrevizióval való fénye-