Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
384 A nemzetgyűlés 227. illése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. rontás volt az, amely állandó impulzust adott a külföldi tőzsdéknek arra néz ve, hogy a magyar koronát egyre lejjeb és leiiebb jegyezzék. Itt olya]) súlyos bűn cselekményről van szó, numlynek gyökeréig* kell hatolni, és most, mikor az ig"azságügyminister urat személyesen van szerencsém aposztrofálni, csak azt a kérést intézem hozzá, hogy ugyanazzal az eréllyel, kemény, férfias elhatározottsággal, amelyet már eddig is tapasztaltunk tőle, nyúljon bele az egrész kérdésbe, hatoljon le a kérdés gyökeréig és pusztítsa ki azt a fekélyt, amelynél csúfabb és ártalmasabb fekély ennek a nemzetnek n testén még soha nem rágódott. A következő interpellációt vagyok bátor a mini sterel nők urboz, illetve helyetteséhez intézni (Olvassa): 1. »Hajlandó-e a ministereluök ur a koronarontókat védelmező sajtóval minden kapcsolatot haladéktalanul megszakítani és a bűnpártolásban ^ vétkes sajtó megrendszabálvozása iránt intézkedni? 2. Hajlandó-e az igazságügyminister ur a koronarontás valamennvi tettesét letartóztatni és ellenük az 1922 : XXVI. te. alánján haladéktalanul eljárni?« (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Az igazságügyminister ur kíván nyilatkozni. Nagy Emil igazságügy minister: A magam részéről Eckhardt Tibor kénviselő ur interpellációjára kimerítően szándékoztam válaszolni és ezt az egész koronarontási tényállást teljesen megismertetni. Nem tudom, kegyeskednek-e megengedni, hogy rátériek erre, (Lendvai István: Erre van időnk éifélutánig is, ez a nemzetet érdekli! — Halljuk! Halljuk! a balközéven.) Igazán zavarban vagyok, hogy most, fél 11-kor belekezdjek-e egy ilyen fontos témába, (Lendvai István: Tessék nyugodtan, minister ur!) Kegyeskedjenek megengedni, de a kérdés annyira komoly és oly elevenen vág bele az ország pénzügyi szempontjaiba és amellett a kellő nyugodtsággal és körültekinléssel sem rendelkezem, amellyel ilyen kérdést tárgyalni szeretnék, hogy kérnem kell szíves engedélvüket arra, hogy holnap este fél 8-kor adhassak kimerítő választ az interpellációra. Addig is legyen szabad csak ideiglenesen annyit mondanom t. képviselőtársamnak, hogy nálam ma délután 2—4-ig' az összes szakértők bevonásával kimeritő konferenciát tartottunk, amelyen a szakértők és az ügyészek teljesen egyértelmű és egyhangú megállapodásra jutottak a bűncselekmény minősítését illetőleg. Mindazok a hirek, amelyek az újságokban ellenkező irányban elhangzottak, csakis azt a bizonyos néhány órai időspáciumot tarthatták szem előtt, amikor tényleg ma reggel differenciák voltak a minősités körül az egyes szakéi-tők és ügyészek között. Éppen ezért tartottam kötelességemnek közbelénni és 2—4-ig ezt a kérdést teljességgel elintéztük. Egyhangúlag megállapodtunk abban, hogy amennyiben az illető ténvállást a nyomozás valónak mutatja, az 1922: XXVI. t.c 5. §-ába ütköző bűntettről van szó. (Helyeslés.) Legyen szabad ma ezt a A-álaszt csak ideiglenesen adnom, ellenben a kérdést annyira komolynak tartom, hogy kérnem kell, keg-yeskedjenek megengedni, hogy az egész dolgot holnap este teljesen kimerítően ismertethessem meg a t. Nemzetgyűléssel. Nem szeretek ugyan függőben levő bűnügyekről a nemzetgyűlésen nyilatkozni, de ennek a kérdésnek annyi különféle pénzügyi és közmorálba ütköző háttere van, hogy szükségesnek vélem vele itt foglalkozni. Azért kérek engedélyt a 1. Háztól, hogy ezt holnap este tehessem meg. (Helyeslés jobbfelől és balközépen.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a Ház tudomásul veszi, hogy az igazság'ügyminister ur holnap este fél 8-kor fog válaszolni Eckhardt Tibor képviselő ur interpellációjára. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok a dolog sürgősségére való tekintettel még a mai napon második interpellációmat is elmondani. Interpellációm az ÉME két tisztviselőjével szemben folyamatba tett internálás! eljárásra vonatkozik. Ugyanabban az időben, amikor a rendőrség a koronarontókat szabadonbocsátotta és az ügy már-már az elkenés stádiumába jutott, megindult egy másik nyomozás is a budapesti magyar királyi államrendőrség részéről, amely nem elkenésre irányult, hanem mértéktelen felfuvásra, és az ügynek szerintem teljesen felesleges, az országérdekeit súlyosan sértő, túlzó modorban való sajtóbeli és egyéb ismertetésére vezetett. Nem tudom, mi értelme és mi értéke van annak a nemzet szemoontjából, ha teljesen jelentéktelen semmiségeket, vagy pláne a bűncselekmény legkisebb ismérvét is nélkülöző eseteket hivatalos részről állandóan ua°vdobra vernek, s ezzel épen az ország konszolidációját tüntetik fel olyan kedvezőtlen szinben, mint amilyen soha ebben az országban tényleg nem volt. Bátor vagyok rámutatni, igen tisztelt Nemzetgyűlés, arra, hogy napokon keresztül irta a sajtó, hogy az Erzsébetvárosi Kört levegőbe akarták röpíteni: hogy hihetetlen mennyiségű fegyvereket és robbanó anyagokat fedeztek fel; hogy ismét egy széleskörű bűncselekménynek jutott a rendőrség nyomára és a végén — parturiunt montes, nascetur ridiculus mus — én magam vagyok a koronatanú arra, hogy mi történt, mi az események valódi, tényleges bázisa, s bátor leszek, mint iskolapéldát ezt az eseményt fel is hozni azért, hogy ezeket a neríid és az ország* érdekét és becsületét is siílyosan sértő eseteket itt, a npmzetgyülésen végre kiderítsük. (Zaj jobbfelől. — Lendvai István: Ug*y van!) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Az a nagy politikai háttérrel rendelkező puccs és fegyvergyűjtés vagy fegyverrejtegetés, röviden a következőkből áll. (Halljuk! Halljuk!) Mikor az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökségét átvettem, az ügyek átvétele rendjén jelentést tett nekem az ügyvezető-igazgató, Turcsányi Egon, töb'bek között arról is, hogy az egyesületben néhány darab fegyver még mindig van; ezek a fegyverek az októberi királypuccs idejéből származtak, hivatalosan adattak át az egyesületnek, a rendőrség tudomásával őriztettek az Ébredő Magyarok Egyesületének helyiségeiben és a rendőrség személyesen szerzett róla tudomást, hogy ezek a fegyverek, igenis ott vannak az egyesület helyiségében. Nekem, t. Nemzetgyűlés, mikor megtudtam, hogy fegyverek, még pedig a rendőrség tudomásával ott elhelyezett fegyverek vannak az egyesületnél, ez a dolog sehogyan sem tetszett. Eszembe jutott a Csocsóbácsi-féle eset, amelyről a belügyminister ur annak idején, mint súlyos államellenes cselekményről beszélt, a biróság pedig megállapította, hogy bűncselekmény hiányában szabadlábra helyezi a vádlottakat; eszeirJbe jutott a francia követség ellen elkövetett merénylet, amikor ugyancsak hivatalos inspirációra na-