Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. pellálni s ha ma újból felszólalok, ezt nem azéri teszem, mintha a minister ur, akihez szavaimat intéztem, nem felelt volna meg teljes mértékben a várakozásnak. Örömmel és — azt hiszem, mindannyiunk nevében — hálával állapítom meg, hogy az, igazságügy minister wc ezúttal is azzal a férfias bátorsággal és erkölcsig felelősségérzettel felelt meg nehéz hivatásának, amelyet tőle ebben a kérdésben ezúttal is valamennyien joggal elvárunk. (Ugy van!) Felszólalásomnak indoka az, hogy a sajtó igen nagy része nem követte a minister urat ezen a dicséretes utón, (Lendvai István: Sibersajtó!) és pedig elsősorban a sajtónak azt a részét kell kifogásolnom, amelyet ma a kormány szócsöve gyanánt használ. Eendkivül visszatetsző jelenség az, hogv akkor, amikor az igazságügyminister ur nehéz küzdelmet viv egv nemzetrontó fekéllvel szemben, a kormányzat hivatalos sajtója úgyszólván hátbatámadja az igazságügyminister urat és a koronarontók mellett perfid, tudatos és —• nyíltan kimondom — megfizetett propagandát folytat. Két alapon folyt a sajtóban ez a propaganda. Az egyik alap az voll, hogy nem bűnügyről vau szó; ez gazdasági kérdés, méltóztassanak kiegyezni és az állam érdekeit megvédeni oly módon, hogy amennyi pénzébe az államnak belekerülhetett volna a koronarontás, azt fizessék meg az államnak és a kérdés el van intézve. (Szabó István (sókorapáikat): El van kenve!) A másik érv, amelyet a koronarontók érdekében felhoztak, az volt, hogy igaz ugyan, hogy ez mérhetetlen nagy bűn és merénylet a nemzet érdeke ellen, de ha megfelelő szigorral járnak el velük szemben, akkor ebből a nemzetre még nagyobb kár háramlik, mert a tőzsdén tönkremennek az értékek, stb. (Zaj.) Sőt volt olyan sajtóorgánum is, amely nyiltan azt mondta, hogy az igazságügyminister ur felfogása körülbelül azt a latin közmondást fejezi ki, hogy: fiat justitia, pereat mundus. — legyen igazság, ha el is vész a világ. A sajtóorgánum azt a megjegyzést fűzte ehhez az igazsághoz, hogy mirevaló az igazság, ha elvész Magyarország ! (Zaj.) Elhiszem, hogy annak a néhány ezer vagy legfeljebb tízezer embernek, aki a tőzsdén sibolásból él, az érdekeit átmenetileg érintheti is az igazságnak merev érvényesítése, (Lendvai István: Pusztuljanak mindannyian!) de a még ma meglevő csonka Magyarországot sem lehet ezzel a siberhaddal azonosítani és lehetetlenség, frivolitás, megszégyenítő erkölcstelenség az, hogy a magyar sajtóorgánumok ezen a hangon merészelnek erről a kérdésről írni. (Lendvai István: Nem magyarok azok, hanem zsidók!) Én azzal a felfogással szemben, hogy itt egy gazdasági kérdésről van szó, egyezzünk ki és legyen megint békesség, — bátor vagyok rámutatni arra a körülményre, hogy a bűncselekmény folytán előálló nyereségek amúgy is elkobzás tárgyát képezik, az álam anyagi érdekeit, tehát a bíróság amúgy is hivatva van megvédeni. De különösnek kell tartanom a jogrendnek azt a speciális értelmezését, amely például a numerus clausus megsértésében a jogrend érvényesülését, a koronarontók megbüntetésében ellenben a jogrend sérelmét véli felfedezni. Az orosz szovjet köztársaság elmúlt dolgainak tanulmányozása rendjén találtam csak idevonatkozó analógiát. A szovjetben, főleg az idők elején, az ítéleteket a forraévi január hó 23-án, szerdán. 3&> dalmi jogérzet alapján hozták. Van itt is egy faji jogérzet s a magyarnyelvű sajtónak egy igen jelentékeny része nem a törvény, nem a magyar tradíciók, nem a jogtisztelet, hanem egy bizonyos faji jogérzet alapján akar ennek a nemzetnek közvéleményt diktálni, ennek a faji jogórzetnek alapján próbál elevenek és holtak felett ítélkezni, gazembereket kiszabadítani a börtönből és ártatlanokat juttatni a helyükbe. Nem tenném ezt szóvá, ha kizárólag a magyar sajtónak egy bizonyos, speciális része esnék ebbe a hibába. Ezek részéről megszoktuk ezt, természetesnek tartjuk, ám védjék a maguk fajtáját, amint tudják és amint lehet. Hogy azonban ugyanez a sajtó, amelyik elől a vezércikkben Bethlen István gróf ministerelnök mellett csinál propagandát, viszont a közgazdasági rovatban Stux ur mellett csináljon reklámot, ez az erkölcsi inkompabilitásnak olyan foka, amelyre kénytelen vagyok itt teljes nyomatékkal felhívni a t. Ház figyelmét. (Egy hang a balközépen: Melyek azok a lapok?) A 8 Órai Újság és a Budapesti Hirlap. Kénytelen vagyok — sajnos — ezt az utóbbi orgánumot is ezek közé sorozni. (Lendvai István: 30 millió magyar lapja!) A kormány — tudjuk jól — igen jelentékeny összegekkel, papírral és egyéb támogatásokkal segiti ezt a sajtót. Azt hiszem, legkevesebb, amit a kormánynak ilyen esetben meg kell tenni, az, hogy ne engedje ezt a sajtót állampénzen megjelenni, a koronarontók védelméhez ne adjon oda az állampénzen beszerzett papirost, hanem szerezzék be ezek az urak a papirt abból a pénzből, amelyet ezekkel a cikkekkel maguknak szereznek, az állam pedig vonjon meg tőlük minden néven nevezendő támogatást. Ez a minimum, amit a kormánynak ezekkel a sajtóorgánumokkal szemben meg kel! tennie. A másik ok, amiért most felszólalok az, hogy az utóbbi napokban hosszadalmas és azt hiszem elég súlyos tárgyalások folytak az ügyészség és az igazságügyminister ur vezetése alatt működő különböző szervek között a tekintetben, hogy minek minősíttessék az elkövetett cselekmény, pénzügyi kihágássá degradáltassék-e, vagy pedig az 1922 : XXVI. te. értelmében bűntettnek minősíttessék. De felszólalok azért is, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az a hat egyén, aki eddig letartóztatásban van, a sajtóban, eddig megjelent összes egybevágó hírek szerint közel sem meriti ki a bűntettesek körét. Itt igen nagy, széleskörű, messze elágazó, magasra nyúló bűncselekményről, a bűntényeknek egy bizonyos rendszeréről és szisztémájáról van szó, amelyet nem véletlenül, izolálva és improvizálva egyszer követtek el, hanem, amely éveken keresztül tudatos rendszerességgel űzte a maga bűnös üzelmeit és károsította meg az országot. Én tehát arra kérem az igen tisztelt igazságügyminister urat, ne maradjon vizsgálatban ennek az egy bűnténynek a felderítésénél, hanem nyúljon bele az egész darázsfészekbe, hatoljon ennek a kérdésnek egészen a gyökeréig, keresse meg az igazi bűnösöket, és Pusztitsa ki azt a rendszert, amelyben kimutatta akkori miuisterelnökömnek, hogy állandóan a budapesti tőzsde értékeli legalácsonyabbra a magyar koronát, r hogy a magyar korona lerontása két-három évvel ezelőtt mindig Budapestről indult ki, s hogy ennek az országnak hivatalos értékmérője a budapesti tőzsde volt, mely az összes külföldi tőzsdéknél állandóan lejebb becsülte a magyar koronát. Kimutattam, hogy ez a tudatos korona-