Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

'A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán, _ 371 gitségével is megindítottuk és ezt a Mansz-ra, a r Maggyar Asszonyok Nemzeti Szövetségére (Élénk éljenzés és taps jobb felől a középen és a balközépen.) rábíztuk: valóban, tisztelt képviselőtársam, jóformán semmiből teremtetettt meg, különösen az a szövő-fonó háziipar, (Ugy van! Ugy van!) Méltóztatik a 15 millió koronát, gondolom, sokallni. Kérem, annál többet kaptak, mert a fővárosi inségakció ... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Azt kérdezte; mire fordították! — Felkiáltások jobbfelöl: Szövőszékekre! — Lendvai István: Nem sibolásra fordították! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Mondom, annál az összegnél többet kaptak, (Helyeslés jobb felől, a középen és a balközépen.) mert hiszen lehetetlenség lett volna az egész országot behálózni, hivatott szövő-háziipari tevékenységet 15 millió koronával lehetlen lett volna megindítani. Ennek következtében én is segélyeztem, én is adtam, nem tudom hány milliót, — ötöt-e, tizet-e, huszat-e, nem tudom — (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) én is adtam a fővárosi inségakció számlájának terhére és ennek volt eredménye az, — a számokra nem tudok pontosan emlékezni — hogy közel 5üt) szövőszék kattog az országban. (Zsirkay János: Éljen Torrn ay Cecil! — Peidl Gyula: Éljen a Tüz, meg a szabad szer elem! — Nagy zaj a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor: Mellékvágányra ne tereljük a dolgot!) Ennek eredménye az, hogy szövömesteri tanfolyamok lefolytatásával képzett munkaerőknek és az ezek által betanított és bevont más munkaerőknek tisztességes munkaalkalmat, tisztességes keresetet biztosítottunk, s olyan anyagút produkáltunk háziiparilag, amely anyag felveszi a versenyt a piacnak sokszor alsóbbrendű anyagaival és árban feltétlenül a legelsőrangu külföldi gyártmányokat is veri a piacon. Ennek eredménye az, hogy ezrével láttuk el ingyen vagy igen mérsékelt áron vászonnal azokat a szegény szülőanyákat és betegeket, akik rothadó szalmán feküdtek és akikre nem gondolt senki, ennek eredménye, hogy kórházaink betegeit lepedővel el tudtuk látni megfelelő módon. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Lendvai István : Ez a fajvédelem!) Meg vagyok arról győződve, hogy igen t. képviselő ur interpellációja, amelyből szinte ellenséges hang csendült ki, az ügy nemismeréséből ered. (Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Rosszhiszeműségből, irigységből!) Én nem merem feltételezni a rosszhiszeműségei, inkább azt mondoni, hogy t. képviselőtársam nem volt informálva ezekről a kérdésekről, ha informálva lett volna, kétségkívül más tónust ütött volna meg, ha egyáltalán meg tartotta volna interpellációját. Méltóztassanak még megengedni, hogy a főúri hölgyekre tett megjegyzésre is reflektáljak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Lendvai István: A siber hölgyekre még nem tettek megjegyzést! — Peyer Károly: Azokat magára bízzuk! — Eckhardt Tibor: Meg is tesszük! — Peyer Károly: Rendben van, akkor megosztjuk a munkát!) Tudjuk azt, hogy Magyarországon különösen a múltban felburjánzott társadalmi és szervezkedési tevékenység terére nagyon sok olyan úgynevezett erő vagy tekintély vonatott be a hölgyvilágból is, akik inkább a vignettát adták a palackra, de a palackban nem volt az a tokaji bor, amelyet a vignetta mutatott. Világosabban mondva, én magam is nagyon sokat foglalkoztam két évtizeden keresztül társadalmi mozgalmak vezetésével és sok tapasztalatom van arról, hogy tényleg sportnak, divatnak, vagy nem tudom NAPLÓ XIX, minek tekintették, különösen a régi időkben, az egyesületesdi játékot nagyon sokan a magasabb és középső körökből. Azonban egészen őszintén és a valóságnak megfelelően le kell tennem itt a koronabizonylatot, mint aki a szociál-karitativ egyesületek egyetemességét szinte a kezemben tartom vagy legalább is kívánom a kezembe összevonni az összes fonalakat, hogy azok a hölgyek, akik ebben a munkában részt vettek, akár főranguak — ilyenek kevesen vannak — akár pedig a középosztályból valók, akár egyszerű kendős asszonyok, valamennyien egytől-egyig olyan heroizmussal, olyan önfeláldozással, olyan erő-, energia-, idő- és pénzáJdozattal álltak helyükön azokban a roppant nehéz időkben, amely önfeláldozás és amely áldozatok minden elismerést megérdemelnek. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ennek következtében, tisztelt képviselőtársam, akárminő irányban kivánta vonatkoztatni a Horthy-akció és a fővárosi inségakció hölgyeire kijelentését, én kénytelen vagyok az igazság nevében ezt a kijelentést határozottan visszautasítani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez a kijelentés méltatlan ehhez a nemzetgyűléshez (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Várnai Dániel: Csak a gyilkosokat lehet glorifikálni! Az méltó a nemzetgyűléshez! — Kuna P. András: Demokrata udvariasság!), de méltatlan az igen t. képviselő úrhoz és méltatlan a t. képviselő ur szociális programmjához is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen). Mert akár kegyelmes asszonynak hivják az illetőt, akár »hallja kend«-nek — ezt épen az önök Programm ja is tanítja, — az mindegy, azért meg kell becsülni a köz érdekében végzett munkájáért. Én azt hiszem, hogy kimerítően volt alkalmam válaszolni a felvetetett kérdésekre, kérem tehát az interpellációra adott válaszom tudomásulvételét. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpellálló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Peyer Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam azt, hogy én azokról a hölgyekről semmiféle sértő vonatkozásban nem beszéltem, akik ebben az akcióban résztvettek. {Ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások: Már kezdődik a csavarás!) Én csak megállapítottam, hogy amenynyiben ezek a hölgyek, akik ebben az akcióban, ebben a szórakozásban résztvettek —inert ez csak szórakozás volt az ő részükről (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) — ezt saját pénzükből csinálhatták volna. (Patacsi Dénes: A maguk politikája is csak szórakozás : az emberek félrevezetése ! — — Héjj Imre: Vonja inkább vissza!) Én nem tudom, kik vettek részt benne, annak idején talán olvastam a lapokban. (Kuna P. András: Kisajátították a maguk részére a munkát! — Barabás Samu: Olvassa el Tormay Cecil »Bujdosó könyv«-ét!) Elnök: Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek ! (Lendvai István: Biztos, hogy nem a Weiszné, meg a Schwarzné vett részt ebben ! — Derültség.) Peyer Károly: Én régen elfelejtettem már, hogy kik vettek ebben részt. De méltóztassanak megengedni azt is, hogy ha szövőtanfolyamokról és szövőszékekről van szó, akkor én sokkal szivesebben látok ott iparfelügyelőket, szakképzett tanárokat (Héjj Imre: Vannak azok is!), hozzáértő technikusokat, akik azt szakszerűen meg is tudják magyarázni (Barabás Samu: Azokat is mind bevonták !), mint hogy nem tudom én, olyan módon kezeljék ezt a dolgot, mint ahogy Magyarországon megszokták már a jótékonyságot kezelni. (Kuna 51