Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

À nemzetgyűlés 227. illése 1924. Az ország és annak közgazdasága nem kísérleti nyúl! Ha hibázott, ha tévedett, vonja le a konzekvenciákat, adja át helyét akárkinek, aki hajlandó más pénzügyi politikát csinálni. (Temesváry Imre: Teljesen téves ^beállitás!) T. képviselőtársam, ezek tények! Én ezeket a magyar közgazdasági szaklapok hivatalos statisztikai adatai alapján állítottam össze és állapítottam meg, én nem fűzök hozzájuk semmit, csak levonom belőlük a konzekvenciát. (Temesváry Imre: Azok rosszak!) A konzekvencia pedig az, hogy ez a pénzügyi politika teljesen csődöt mondott. (Ugy van! balfelől.) Önök sem tudják igazolni ezt; nincs önök között egy ember sem, aki meg tudja magyarázni,^ hogyan lehet eltüntetni a deficitet pl. 250 millió korona külföldi kölcsönnel. Magyarázzák meg, hogyan tudják ezt eltüntetni. Ez lehetetlenség. Azért lehetetlenség, mert amint megmagyaráztam, ezen adók, a kincstári haszonrészesedések és vámok következtében állandóan emelkednek a javak árai, a drágulás fokozottan nő, sok ujabb teher jön hozzá, amelyek még jobban növelik a drágaságot, tehát mind több és több lesz az állam kiadása és az állam deficitje. Ellenkező hatást fogunk tehát elérni, a drágaságot pedig nem tudjuk megállítani, holott a külföldi kölcsön egyetlen létjogosultsága az, hogy a drágaságot stabilizálja. (Patacsi Dénes: Állandósítja?) Gátolja meg, hogy tovább emelkedjék! Hiszen méltóztatnak látni,,hogy napról-napra tovább emelkedik! (Patacsi Dénes: Ez egy ujabb elmélet !) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után rátérjek arra, hogy miért kényszerült a magyar ministerelnök külföldre menni külföldi kölcsönért. Az igen tisztelt ministerelnök ur itt a nemzetgyűlésen, amikor megindokolta a külföldi kölcsön szükségességét, azt mondotta: az országelment a teherviselőképesség legmesszebbmenő határáig, tovább nem tud menni, összeroppanás nélkül, ezért kell a külföldi kölcsön. Én a ministerelnök úrral szemben azt mondom, hogy az országnak csak egy része ment el az áldozatkészség legmesszebbmenő határáig ; elmentek a szellemi, a fizikai munkások milliói, elmentek a kisiparosok, a kiskereskedők, a kisbirtokosok tömegei, azonban a nagytőke, a nagy kapitalista üzemek, vállalatok és a nagybirtok nem ment el. Ha az igen tisztelt ministerelnök ur elhatározta volna magát arra, hogy ezeknek az óriási üzemeknek, vállalatoknak és birtokoknak az állami terhekhez való hozzájárulását legalább is oly megközelítő mértékben megcsinálja, amint viseli a kisemberek tömege, akkor külföldi kölesönre ebben az országban szükség nem lett volna. Méltóztassék megengedni, hogy igazoljam is állításaimat. Mindjárt rátérek erre. Ismertettem azokat az adónemeket, azokat a kincstári haszonrészesedéseket, amelyek a kisemberek életét, a javakat drágítják meg, amelyek tehát a fogyasztókat terhelik. ^ Most itt van a földadó kérdése. A földadót, méltóztatnak tudni, a kataszter alapján csináljak, a hozadékot adóztatja meg az állam. Ez nem helyes dolog. Amikor behozták ezt a törvényt 1868-ban, majd 1875-ben korrigálták, akkor nem az volt az intenció és a cél, hogy az viselje a földadót, aki megeszi a búzát, a tehenet, a disznót vagy micsodát, hanem a cél az volt, hogy az viselje a földadót, akié a föld. Azért földadó. Ha 1875-ben olyan parlamentünk lett volna, melyben ezt a kérdést szabadon bírálhatták volna és tehették volna kritika tárgyává, bizonyára nem a hozadéki katasztert állították volna fel, hanem felállították volna a földérték-katasztert, ugy, hogy a kis- és nagybirtokos egyformán adózzék, ne évi január hó 23-án, szerdán. 361 pedig a kisbirtok először magasabb értékben vétessék fel, azután sályosabban terheltessék meg földadóval, mint a nagybirtok. Tehát már itt van az eredendő liiba^ és eltérés. A másik óriási hiba ott van, hogy miután a hozadék kénytelen fizetni a földadót, ennek következtében azok, akik nem maguk művelik meg a földet, tehát azok a nagybirtokosok, akik nagybérletekként és egyéb bérletekként kiadják a földet, áthárítják a földadót a bérlőkre, ezek meg a fogyasztókra. Fájdalom, legutolsó törvényünk, az 1922. évi törvényünk is, amelyet ebben a tárgyban hoztunk, ezt megerősítette és nyitva hagyta, sőt egyenesen expressis verbis azt mondja az első javaslat, hogy a bérlő köteles az adót viselni és nem a földtulajdonos. Azután korrigálták, hogy csak kötelezték a bérlőket erre, tehát nem kell okvetlenül elvállalni azt; ha nem akarják elvállalni, kiléphetnek a bérletből. Ennek az 1922. évi földadótörvénynek 5. §-a azt célozza nyilván, hogy ajtót engedjen. Bebizonyitja, hogy itt nem a föld megadóztatása a cél — már pedig ez volna a földadó rendeltetése — hanem a hozadék megadóztatása. A hozadékot, a termeivényeket pedig a fogyasztók milliói eszik és fogyasztják s igy a földadót is tulajdonképen ők viselik. A földadónak igen nagy hátrányai vannak. A leghátrányosabb része az, hogy a földadókataszter igazságtalanul, a kisbirtok rovására van megalkotva, azonkívül a mai tényleges hozadék és a kataszterileg feltüntetett hozadék között több rendszeres differencia van. A mai földadó hozadéki adó,_ s mint ilyen, a termelést, a munka gyümölcsét sújtja, ami megbénítja a termelési kedvet is. A mai földadó, mint hozadéki adó, áthárító a fogyasztókra azáltal, hogy a gabona és általában a termeivény árába belekalkulálható. A mai földadó a. földet, illetőleg a földtulajdonosokat adómentesen hagyja. Folytathatnám a földadó hibáinak felsorolását. A magyar kormány helyesen akkor cselekednék, ha áttérne arra, amit célzott az eredeti törvény is: a földértékadó bevezetésére, ha felállítaná a földérték-katasztereket, hogy egyenlően adózzék a föld, nem pedig az, aki fogyasztja a föld hozadékát Ezeken az egészségtelen állapotokon máskép segíteni nem is lehet. Méltóztassék kiszámítani azt, hogy 22 millió magyar hold után a földértékadó mit jelentene? Ha csak 1%-os földértékadót vetnének ki és eltörölnék ezt a földadót, amely a kisbirtokot erősebben sújtja, mint a nagybirtokot, akkor szerény számitásom szerint több mint 1000 milliárd magyar korona évi bevétele volna a magyar államnak. A földértékadó, amint hangsúlyoztam már több izben a nemzetgyűlésen, nem hozadéki adó. A földérték után szedett adó a termelést a legkisebb mórtékben sem sújtaná, ellenben arra kényszerítené azokat a földtulajdonosokat, akik földjeiket nem művelik meg intenzive, hogy földjeiket eladják olyanoknak, akik hajlandók intenzive megmunkálni, vagy pedig ők maguk intenzive munkálják meg, mert különben nem tudnák fizetni a földértékadót az államnak. A földértékadó nem a munka, nem a befektetés gyümölcse, eredménye. A föld értékében nem is a termelés jutalma jut kifejezésre. A földérték pusztán monopólium, csere-értéket fejez ki. Ha a földtulajdonos egy kapaütést sem tesz földjében, annak az értéke a népesség szaporodásával még emelkedni fog. Nem újság a földértékadó. Dánia országgyűlése a múlt év novemberében vezette be. Ausztrália, Anglia törvényhozása is erre törekszik. Az angol munkáspárt programjának gerince a földértékadó bevezetése. Méltóztattak hallani, hogy a magyar szociáldemokrata párt