Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
358 A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. 4%-os földtehermentesitési kölcsön, amelyből a Magyarországra eső rész 104,195.080 aranykorona. A magyarországi városoknak kiadott 4%%-kal kamatozó kötvények 33,010.700 aranykorona, A 4%-os magyar aranyjáradékkölesön 59,421.905 aranykorona. 150 millió márka névértékű állami pénztárjegyek 38,653.003 aranykorona. 250 millió korona névértékű állami pénztárjegyek 84,698.000 aranykorona, 4%-os Tisza- és szegedi nyereménykölesön 46,040.000 aranykorona. 3%%-os koronájára dékkölcsön 21,425.000 korona. 1910. évi 4%-os járadékkölcsön 88,731.360.000 arairykorona. (Patacsi Dénes: Nagyon hosszú lesz a beszéd, ha mindezt felolvassa !) Szükség van rá, mert ha az egységespárt tudott volna ezekről az összegekről, akkor nem járult volna hozzá ehhez a külföldi kölcsönhöz. (Patacsi Dénes: Ne tessék < a beszédét olvasni, azt el kell mondani ! — Zaj a széUöbaloldalon. — Klárik Ferenc: Ön tudja ezt mind fejből? — Zaj.) 1913. évi 4 és %%-os járadékkölcsön 72,934.640 korona. 1914. évi 4 és 7*°/<>-os törlesztéses járadékkölcsön 109,944.060 korona. Tiszavidéki vasút megváltása folytán elvállalt adósság (Zaj.) 11.264.069 aranykorona, . .. (Zaj. — Patacsi Dénes: Azt akarjuk, hogy egységes legyen a gondolatunk, azért megyünk ki. Nem fontos, hogy bent vannakje vagy nem...) Elnök: Méltóztassék a beszédét folytatni, képviselő ur. Ne méltóztassék reflektálni minden közbeszólásra. Dénes Isván: Ezt nem közbeszólásra mondom, mert hiszen nincs, aki közbeszóljon odaátról. Kénytelen vagyok a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak és az újságíróknak beszélni, de úgyis ez a fontosabb és lényegesebb. (Klárik Ferenc : Csak a közvéleménynek kell beszélni!) — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ott sem sokan ülnek. Ott sem sokan hallgatják, még a szocialisták sem. — (Peidl Gyula: De akik itt vannak, azok legalább hallgatják. A túloldalon még azok sem hallgatják, akik itt vannak!) Az Első Magyar Gácsországi Vasút magyarországi vonalának megváltása folytán elvállalt adósság 154.380 korona, 4 százalékos Budapestpécsi vasúti kölcsön 16,563.600 korona, OsztrákMagyar Államvasút Társ. magyarországi vonalainak megváltása folytán elvállalt adósság 67,829.255 K, 1870. évi sorsolási kölcsön 16,760.000 K. Összesen kitesz 1.378.821.552 millió arany K-t az eddigi külföldi kölcsöntartozásunk. Ha az igen tisztelt ministerelnök ur, mielőtt a külföldi kölesönnel idejött a magyar nemzetgyűlés elé, először felolvasta volna az eddigi külföldi kölcsöntartozásainkat és felolvasta volna azt, hogy 0*10 centime-os korona mellett ezeknek csak évi kamata több miut 52 milliárdot tesz ki, — méltóztassék kiszámítani, hogy a mai koronakurzus mellett mennyi ennek csak az évi kamata - nem hiszem, hogy ebben a nemzetgyűlésben akadna ember, aki a magyar kölcsönhöz csak elvileg is hozzájárult volna. Kérek öt perc szünetet! Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Dénes István képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Már most azt is tudjuk, hogy a külföldi kölcsönnel a magyar kormány azt a célt akarja elérni, hogy a költségvetésünkben mutatkozó deficitet kiküszöbölje. Ez is egy téves álláspontja a magyar kormánynak. Téves felfogása pedig azért, mert a deficitet nem 250 millió aranykoronával, de még 450 millió aranykoronával se tudná kiküszöbölni, nem pediglen azért t. Nemzetgyűlés, mert Magyar- . országon olyan adórendszer van, hogy e mellett lehetetlenség kiküszöbölni az államháztartás deficitjét. A magyarországi adórendszer a fogyasztási adókon, a közvetett adókon és a forgalmi adókon épül fel. Ezeknek pedig a természete az, hogv állandóan növelik a drágaságot és meggyőződésem az, hogy mindaddig, inig ez az adórendszer Magyarországon fennáll, ebben az országban a drágaság megszűnni nem fog. Márpedig az egész külföldi kölcsönnek az volna a célja, hogy a deficitet és a drágaságot megszüntesse. Hiszen minden pénzügyi törvénynek és rendszernek az volna a célja nemhogy megszüntesse, de stabilizálja a drágaságot. A ministerelnök ur Ausztria külföldi kölesönére hivatkozik és azt mondja, hogy az Ausztriában felvett külföldi kölcsön ime milyen eredményeket idézett ott elő. Nagyon téved a ministerelnök ur. Ausztria nem 250 millió aranykoronát kapott, hanem 640 millió aranykoronát. A sokkal kisebb Ausztria 640 millió aranykorona kölcsön mellett el tudta érni, hogy 1925-re a deficitet kiküszöbölje, de nem tudta elérni azt a célt, amelyért felvette ezt a borzalmas kölcsönt, hogy t. i, megállitsa a drágaságot. Az osztrák kormány által felvett kölcsönnek, fájdalom, az lett a következménye, hogy az osztrák kormány kénytelen volt a kölcsön kamatainak törleszthetése céljából olyan adókat bevezetni, amelyeket a magyar kormány is bevezetett Magyarországon. Bevezette a forgalmi adót, de uem 3°/o-ban mint Magyarországon, hanem l 0 /?-ban. Bevezette a fogyasztási adók emelését is. És mi lett ennek a következménye 1 ? Az, hogy ma már a 640 millió aranykorona külföldi kölcsön mellett a drágaság fokozatosan és gyönyörűen emelkedik, úgyhogy a deficitet kiküszöbölte ugyan az államháztartás költségvetéséből, de megmaradt a folyton fokozódó drágaság. Az angol, az amerikai és a francia tudósok ott állnak Ausztria pénzügyi bölcsője mellett tehetetlenül és nem tudják, mi tevők legyenek a drágasággal szemben. Kénytelenek beismerni, hogy a kölcsön nem vezetett arra az eredményre, amelyre kéretett, nem vezetett a drágaság stabiilletőleg annak megszüntetésére. Tehát az osztrák példa, amelyre a magyar ministerelnök hivatkozik, ime cáfolja a kölcsön létjogosultságát. De a múltban felvett külföldi kölcsöneink is azt bizonyitják, hogy a magyar kormányok mindig akkor szorultak a külföldi kölcsönre, mikor rosszul gazdálkodtak. A Magyar közgazdasági tudósaink is megállapitják tudományos könyveikben, többek között Bálás Károly is, azt hogy igenis az a kormány, amelyik kölcsönökkel akar operálni olyan mint gazda, aki nem jól gazdálkodik, hanem ahelyett, hogy megfogná az ekeszarvát, megfogná a kapát és kaszát, elmegy segítségért a szomszédba uzsorakölcsönért uzsorakamatra. (Patacsi Dénes közbeszól.) Talán jobban tenné a képviselő ur, ha ezt csinálná odahaza. (Patacsi Désen : Ausztria jobban tette volna, ha önt kérte volna kölcsön. — Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy ismertessem azt a pénzügyi politikát, amely végeredményében a külföldi kölcsönhöz vezette ezt az országot (olvassa): »Ezerszer állitottuk, — irja Dalnoki Kovács — azt hisszük ma is, hogy nem lesz addig vége a drágaságnak, amig nemzeti ajándékokat osztogatunk boldog-boldogtalannak, amig ismét erénnyé nem tesszük a takarékosságot, hasznos és becsületes munkát, amig igazságossá nem tesszük a jövedelemmegosziást, lehetővé nem tesszük a vagyon konzerválását a ma egyedüli konzerváló hely: a tőzsde kockázata . nélkül, amig a drágaságon az árak mesterséges
