Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
354 A nemzetgyűlés 227. ülése 192l évi január hó 23-án, szerdán. Igaza van önnek, képviselőtársam, de mije van, mije emelkedik a munkásnak és a > köztisztviselőknek f (Ugy r van ! a középeit és jobbfelől.) Annak egyedüli értéke a munkája, a lelke, az esze, annak nem emelkedett annyival sem az értéke, mint egy négyszögöl földé ! Legyünk csak igazságosak és tárgyilagosak. (Nánássy Andor : A föld értékemelkedését nem adhatom , oda !) Igaz, de mégsem veszitett a képviselő ur; én csak ezt magyarázom. A munkás munkaereje azonban nem emelkedett, ellenkezőleg, az évek folyamán csökkent. Fizetése, bére leszállt a békebeli nivó 50—60 százalékáig. (Zsirkay János: Ezen csak nem lehet veszekedni!) Azt hiszem, ez nem is lehet vita tárgya. (Nánássy Andor: Akkor minek beszél róla?) Azéri; fejtegetem ezt itt, mert látom, hogy a képviselő ur részére is szükség van erre. (Derültség balfelöl.) Fájdalom, nem foglalkoztak ezen a nemzetgyülésen sem — és nem különösen a magyar kormány — a jövedelemmegoszlás problémájával; csak azért tettem ezt szóvá, különben nem beszélnék róla. (Klárik Ferenc: Agyonsújtják az adók a munkást!) Méltóztassék megengedni, hogy most csak néhány szemelvényt ismertethessek. 1914-ben 100-zal véve a jelzőszámot, ha összehasonlítjuk az akkori és mostani fizetéseket, látjuk, hogy a köztisztviselők fizetése ma, legfeljebb 36—40 jelzőszámmal illethető, tehát cirka 55—60 százalékkal áll a békeszinvonal alatt, (Zaj.) Ismerek kiváló, derék embereket 7—8 gyermekkel, egy tanárembert, aki itt tanít a Lónyay-utcai gimnáziumban, de ismerek más köztisztviselőt is, aki havi 6—700.000 korona fizetést kap. Hát — bocsánatot kérek — hogy tudjon ebből mesrélni 1 Ez lehetetlenség ! (Vau van ! jobbfelől.) És, t. Nemzetgyűlés, nem lehet menteni a kormány felelősségét ennél a kérdésnél, mert ha ez a kormány, vagy csak egy ember is a kormány tagjai közül felállna és azt mondaná : vegyük szemügyre, hogy ez a nemzeti jövdelem, amelynek ma már a statisztikája is megvan, miképen oszlik meg, akkor okvetlenül rá kellene jönniök az uraknak arra. hogy itt valami mérhetetlen igazságtalanság történik. Pedig adva van a tudomány eszköze is arra, hogy a kormány belenyúljon ebbe egy kissé és szabályozza a dolgot, hogy végre az a szellemi, az a fizikai munkás is legalább annyit kapjon a nemzeti jövedelemből, hogy éhezésnek ne legyen kitéve. (Renczes János : A nemzet jövedelme a tőzsdén van ! Ott forog Î) Kifejtettem már, igaza van a képviselő urnák, a tőzsdén van. De kérdem, miért nem intézkedik ez a kormány, hogy itt csináljon valamit ? (Renczes János : Egyenesen be kell zárni !) Azt akarom mondani a képviselő urnák, hogy lehetetlen dolog az. hogy az önök pénzügyministere Ullmann ibárót, Krausz Simont, Kornfeldet és a nagybankok reprezentánsait hivja be, valahányszor pénzügyi kérdésről van szó ebben az országban, legyen az külföldi kölcsön, vagy más dolog, önöket pedig, akik fizetnek, akik dolgoznak és akik derék, becsületes, jóravaló munkásai ennek az országnak, meg sem hallgatja. A képviselő urak pedig itt ferde helyzetben vannak. Most mindig azt mondják nekünk, hogy mi van a tőzsdével. Igazuk van. Hiszen mi támog*atjuk önöket ebben, méltóztassanak felállani az egységespárt baloldalán és jelentsék ki, hogv nem tűrik többé ezt a pénzügyi politikát. Szivvel-lélekkel csatlakozunk hozzájuk. (Nánássy Andor : Szóval kormányt akar bukidejüleg a spekulációs nagytőke részére óriási jövedelmet biztosit. (ügy van! a középen.) T. Nemzetgyűlés! Nem kell egyébre rámutatnom, bár igen hálás téma volna, mint az árués értéktőzsdei spekulánsok tüueményes meggazdagodására. Ennek részletes r taglalása azonban túlterjedne e beszéd keretén s ezért csak arra szorítkozom, hogy felhivjam a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a tőzsdebizományos üzletek és bankok, különösen a legutóbbi esztendőben gombamódra elszaporodtak, nemcsak a fővárosban, hanem mindenfelé az országban. Tehát csak azok a vállalatok szaporodhatnak, amelyeknek pompás konjunktúrájuk van, amelyek sokat keresnek, úgyannyira, hogy ez már a törvényhozás beavatkozását is szükségessé tette. Ugyancsak rámutatok arra, hogy a nagytőke áru felhalmozása és spekulációja révén olyan méreteket öltöttek a visszaélések, hogy a törvényhozásnak e téren szintén be kellet avatkoznia. T. Nemzetgyűlés ! Megállapítható abból a spekulációból, amely ezen a téren folyik, hogy a föld és a nagytőke nemcsak a rendes földjáradékot és tőkekamatot teszik zsebre, hanem ezenfelül egy óriási spekulációs pluszt is. Méltóztattak látni, hogy a föld term elvényei, valamint értékei az aranyparitással lépést tartottak. Legyen szabad ezzel szemben rámutatnom, hogy miként alakultak a munkabérek és fizetések. A fizetések és jövedelmek jelzőszámai ijesztő képét tárják elénk annak, hogy a fixfizetésiieknek a nemzeti jövedelemből való különben is csekély részesedése mint zsugorodik az évek folyamán összébb és összébb. 1913—14-ben a legtöbb foglalkozási ágban — ha a jelző számot százzal vesszük — azt látjuk, hogy 1914 végén ez a jelzőszám már redukálódott 82-re. Az 1915. év végén 58, 1916. végén 45, 1917. végén 36, 1918. végén 32, 1919. végén 18, 1920. végén pedig" 20 volt az a jelzőszám. Némi javulás állott be 1920. óta, mesterséges utón. A tényleges helyzet most az, t. Nemzetgyűlés, hogy a fizikai munkásság — a földmunkásságról nem beszéllek, mert annak nincsen keresete, annak keresete a semmivel egyenlő — az a munkásság, amely önök szerint is keres, ma békebeli jövedelmének körülbelül 55—60%-át keresi meg, a jó szakmunkás pedig átlag 45— 50%-nál tart akkor, amidőn láttuk, hogy a föld és a tőke produktumai, valamint a spekuláció aranyparitáson áll. Méltóztatnak tehát látni, hogy a nemzeti jövedelem milyen aránytalanul, milyen igazságtalanul oszlik meg a tőke, a föld, valamint a fizikai munkásság között. Ez az óriási eltolódás 1921—1922-ben és még inkább a legutóbbi 1923-as esztendőben borzasztó mértékben fokozódott. Igazságtalanok volnánk azonban, ha nem emlitenők meg a magyar köztisztviselők helyzetét is és azt, hogy a. tisztviselők miként veszik ki részüket a nemzeti jövedelemből, szemben a nagytőkével és a földbirtokkal. (Renczes János : A búza ára még sohasem volt eddig aranyparitáson !) T. képviselőtársam, a búza ára — méltóztassék a grafikont megnézni, amelyet a hivatalos kimutatások mutatnak — hol felülemelkedett, hol lejjebb sülyedt, de nagyjában az aranyparitás grafikonját igenis nyomon követte. (Renczes János : Még most sincs aranyparitáson !) Nem mondom, hogy elérte az aranyparitást, de ha termékeivel nem érte is azt el, elérte a föld értékemelkedésével a másik oldalon. (Nánássy Andor : Abból nem lehet megélni, ha a föld értéke növekszik !)
