Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 1924. Szabó Endre 1909 óta van a Máv. szolgálatában, négy gyermek atyja, órabére 318 korona. Ezek az egyének voltak azzal vádolva, hogy ők a mozdonyvezetői bérmozgalomban tevékeny részt vettek és azt előkészítették. Ezek a vádak azonban csupán feltevésekre voltak alapitva. Azt mondja a vizsgálat (olvassa): »A vizsgálat során minden kétséget kizáróan nem volt bebizonyítható, hogy az összinunkásságnak a sztrájkban való részvétele kizárólag nevezettek felbujtására, illetőleg az ő irányításukra történt volna, de ennék dacára, a múltból következtetve ellenük el kellett járni«. Azzal voltak vádolva, hogy engedély nélkül tagsági díjakat szedtek. Ez is bűn volt. Betiltott sajtótermékeket terjesztettek, ami szintén bűn volt; továbbá, hogy fegyelmi szempontból aggályok merültek fel ellenük, ezért kellett őket elbocsátani. Ezt a vizsgálatot a Voge szombathelyi csoportjának elnöke folytatta le, annak a Voge-nak az elnöke, amely ezt a sztrájkot tulajdonképen előkészítette. Ezek szervezték a sztrájkot heteken keresztül és úgyszólván haragudtak a mi embereinkre, mert nem akartak a sztrájkban résztvenni. Ezt mutatja az a körülmény, hogy Grenzer Mihály ur, a Voge-nak az elnöke, aki megszervezte a vasutassztrájkot, ugyanezt az elnököt, ezt a Grenzer Mihályt, bizta meg a kereskedelemügyi ministerium, hogy ezt a vizsgálatot lefolytassa. Mi sem természetesebb, minthogy ez a Voge embere ugy folytatta le a vizsgálatot, hogy ne az ő emberei kerüljenek bajba, hanem azok az egyének, akik nem hozzájuk tartoznak. Hogy ez igy történt, ezt fényesen igazolják azok a körülmények, amelyek mellett ezeket a vizsgálatokat annakidején lefolytatták. Rá akarok még mutatni arra, hogy az a Grenzer Mihály, aki a vizsgálatot tulajdonképen vezette, irányította és folytatta a sztrájk kitörése előtt, úgyszólván összeveszett a mi embereinkkel azért, mert a sztrájkmozgaloinban nem akartak résztvenni és azt mondta, hogy a kedvező alkalmat nem használják ki, amikor az összes szombathelyi dolgokat elintézhetik a sztrájkmozgalommal kapcsolatban. Ez a Grenzer Mihály, aki a vizsgálatot lefolytatta, természetesen nem a Voge. embereire bizonyította rá, hogy ők hibásak és szervezték a sztrájkot, hanem azokra az emberekre, akik velük ellentétben voltak, akik Grenzer ur dolgainak nem dűltek be. Hogy mennyire pártos volt a vizsgálat, erre nézve bátor vagyok utalni arra, amit fel is akarok olvasni, az északi főműhely főnökének nyilatkozatára, amelyett a vizsgálóbizottság előtt tett. Az északi főműhely főnökének nyilatkozata a következőkép szól (olvassa) : »Ezt az embert semmi szín alatt a műhely területére visszavenni nem szabad. Ha ez az ember visszakerül, őt egy nimbusz veszi körül. Ez az ember oly okosan végezte a dolgát, hogy ellene paragrafusokat alkalmazni soha nem lehetett. Ez az ember a keresztény és nemzeti munkásmozgalom fejlődése elé súlyos akadályokat. gördített a munkások között. A nehezen helyreállított jó viszonyt mindenkor megbontani igyekezett, amit mutat az is, hogy az eddig oly szépen felszaporodott tagok száma egyre csökkent«. Ez az indító ok, amelyért a Máv. szolgálatából elbocsátották és nem mintha a sztrájkmozgalomban részt vett volna. Ez a műhely főnök ur kereszténynek és nemzetinek adja ki magát, pedig valamikor nem is volt keresztény, mert nem mint a többi keresztényeket, hanem állva keresztelték meg 1919-ben és most felcsapott nagy antiszemitának. Ilyen a Máv.-nál a vasúti gazdálkodás az egész vonalon, amikor azt mondják, hogy takarékoskodni kell, hogy lerongyolt ország vagyunk és az országot talpra kell állítani, Az a gazdálkodás, évi január hó 22-én, kedden. 313 amely a Máv.-nál folyik, mindennek nevezhető, csak nem gazdálkodásnak. A Máv.-nál is keresztülvezették a létszámcsökkentést. A létszámcsökkentéssel kapcsolatban nem azokat az egyéneket bocsátották el, akik tulaj donképen fölöslegesek voltak, hanem azokat, akikre szükség volt. A Máv.-nál a hivatalokban sokkal több személyzet van; mint amennyire szükség volna, ellenben a forgalomnál jóval kevesebb személy van, mint amennyi szükségeltetnék. Ilyen gazdálkodás van a Máv.-nál akkor, amikor az állam ilyen súlyos helyzetben van. Ez az, ami ellen nekünk tiltakoznunk kell és arra kell kérnünk a kormányt, hogy ebben a tekintetben vesse latba minden erejét a minister urnái. Épen ezért van szerencséin ebben az irányban a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : Tekintettel arra, hogy a Magyar Államvasutat az eddig követett pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési és személyzeti politika és gazdálkodás csődbe juttatta, a nemzetgyűlés 11 tagú bizottságot küld ki a Máv. ügyeinek felülvizsgálására. A nemzetgyűlés felhatalmazza a kiküldött parlamenti bizottságot, hogy a Máv. ügymenetét, egész gazdálkodását, anyagbeszerzését, tarifapolitikáját, minden részletre kiterjedően megvizsgálja, a szükséges adatokat beszerezze, és tanácskozásaiban szakértőket meghallgasson, és azok meghallgatása után jelentését és_^ adatait záros határidőn belül terjessze a Ház elé.« Amilyen rossz és helytelen a gazdálkodás a Máv.-nál, époly rossz és helytelen a gazdálkodás a többi állami hivataloknál is. Nemcsak azon panaszkodunk, hogy ilyen a helyzet az állami hivataloknál, hanem itt a nemzetgyűlésben a felszólaló képviselő urak panaszolják azt is, hogy dacára annak, hogy sok az állami hivatalnok, mégis, ha bemegyünk egy-egy állami hivatalba, nem találunk senkit, nincs ott senki, akivel el lehetne az ügyeket intézni. Kifogásolták többen azt is, hogy nem olyan dolgokat végeznek a tisztviselők, amelyek tulaj donképen feladatuk körébe vágnak, hanem hivataluktól teljesen eltérő ügymenetet bonyolítanak le és hivatalukkal ellenkező dolgokkal foglalkoznak. Ilyen dolgot akarok én is most felemlíteni, annál is inkább, mert ebben az ügyben a pénzügy minister úrhoz ment már egy feljelentés, de a pénzügyminister ur ebben az ügyben nem intézkedett ; minden maradt ugy, ahogy volt. Nem lehetetlenség ugyan, hogy a pénzügyminister ur kezéhez nem ért el ez a feljelentés és megakadt valahol, talán a pénzügyminister ur nem is bir tudomással erről. Épen ezért leszek bátor ezt egynéhány szóval megemlíteni. Van ugyanis itt egy hivatal, t. Nemzetgyűlés, amelyet abból a célból állítottak fel, hogy az adókivetést ellenőrizze, illetőleg megállapítsa, hogy nem történt-e adócsalás. Ez az adóeltitkolást ellenőrző hivatal. Ennek a hivatalnak, amely Rudolf-rakpart 6. szám alatt van, dr. Szakács Nándor ministeri tanácsos az ig-azgatója. Ez a dr. Szakács Nándor ministeri tanácsos ur a hivatalos órák alatt, a hivatalos papiroson dolgozva, szerkeszti az Adóügyi Útmutató cimü lapot. Hogy ez a lap nem hivatalos lap, azt mindenki tudja, aki valaha a kezébe vette. Ebben a lapban vannak hirdetések is. Ebben a számban, amely a kezemben van, 34 hirdetés van, amelyek közül 18 bankhirdetés. Kérdem a t. Nemzetgyűléstől: Hogyan fogja ez a Szakács Nándor igazgató ur ellenőrizni ezeket a cégeket, bankokat, ha azok az ő lapjában hirdetnek? Hiszen ez összeférhetetlen dolog.