Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

m A nemzetgyűlés 226. ülése 1924. évi január hó 22-én, liedden. munka vezérli őket és ez teszi őket idő előtt tönkre. Mindezeknek a bajoknak kútforrása az, hogy a kormányzatok idáig nem fordítottak kellő gondot erre a nagyon fontos ágra. A szellemi túlterhelés káros következményeit már az iskoláztatás első éveiben tapasztalhatjuk. A sok ideges, könnyen betegségre hajló, étvágytalanságban szenvedő, vérszegény, rövidlátó, görbült hátgerincü, szűk és beesett mellű, a tüdő vész csiráit magában hordozó gyermek jórésze rossz nevelési rendszerünk áldozata. Épen ellenkezőleg járunk el, mint ahogy a természet követelné, mert a természet azt köveleli, hogy először erős szervezetet neveljünk és ha az már megvan, ebbe az egészséges szellem belenevelése sokkal könnyebb. A nagyobb fokú szellemi munka, az ülő életmóddal járó különféle szervi bajok, káros hatások, gerincoszlopferdülés, vérszegénység, tüdő- és ideggyöngeség ellensúlyozására alig nyújt érdemesebb módot és alkalmat a középiskolai testnevelés. A lehető legrövidebben ismertettem a középiskolai testnevelést. Lássuk, mi történik az iskolán kivüli fiatalság érdekében? Ha egy, a sport' iránt érdeklődő laikustól megkérdeznők, hogy milyen Magyarország sportja, testnevelése, elragadtatva nyilatkoznék és azt mondaná: kiváló, elsőrangú. A napilapok ma már hasábokat írnak a magyar sporteseményekről. A football iránt pl. szokatlanul nagy az érdeklődés, egy-egy híresebb csapat mérkőzését' vasárnapon és ünnepnapon körülbelül 30—40.000 ember szokta végignézni. Általában az ilyen fooíballmérkőzéseken mint néző, résztvesz Budapest egyötödrésze, pedig a belépődíjak egészen tekintélyes összegre rúgnak és megállapítható, hogy egyes sportmérkőzéseken pl. egy i'ribünpáholy ára ép olyan nagy, ép olyan drága, ép olyan költséges, mint egy színház páholyainak ára. Az atlétikának már jóval kisebb a publikuma, bár itt is ezren meg ezren gyönyörködének atlétáink gyönyörű szép erőfeszítéseiben. Általában nagyon szívesen nézi mindenki a különféle sportteljesítményeket. De az nem általános testnevelés, hogy 20—22 ember munkáját 40.000 ember nézi. Az én felfogásom szerint az volna az általános testnevelés, ha fordítva történnék, ha 20—22 olyan ember volna, aki valamely betegségből,, vagy szervi bajból kifolyólag nem képes a rendes, racionális testnevelésre és irigyen nézné, hogyan gyakorolja magát friss levegőn az a 40—50.000 testgyakorló. Ez volna az általános testnevelés. A világháború előtt is kellett küzdenie az embernek a megélhetés különféle akadályaival. De micsoda volt az a világháború borzalmaihoz és az azokat követő nagy megpróbáltatásokhoz képest. A sok szenvedés és a sok nélkülözés az egyébként is gyöngének született és a koplaláshoz hozzászokott fiatalságot még gyöngébbé telte, teljesen letörte, küzdőképességét teljesen aláásta. Azok a gyermekek, akik a háború borzalmai és a nélkülözések közepette nevelődtek fel, nem leszaiek később hivatottak a fajvédelemre. Ez a fajvédelem, amelyet én hirdetek, mindenesetre sokkal nemesebb, mint. bármilyen más olyan fajvédelem, amelynek politikai háttere van. A betegségek gyógyítására mindig ejég szépen áldozott a magyar kormányzat, de a betegségek megelőzésével alig törődtek. Ha egészséges, erős, edzett a szerveze,, akkor könnyebben bírja el a nélkülözéseket, könnyebben bírja el a különféle betegségeket. A beteg* ségek megelőzése annyit jelent, hogy a testet, a szervezetet erősítjük, ellenállóvá tesszük. Erre kérem az igen tisztelt Nemzetgyűlés minden tagjának segítségét és meg vagyok arról győződve, hogy akik valamit .törődnek az ifjúság* testi épségével, azok nekem ebben igazat fognak adni. Az ifjúság iskolánkivüli testnevelése kell hogy valamennyi foglalkozási ágra kiterjedjen. Például a földmives ifjúság testnevelésével egyáltalában senki sem törődött, pedig ezeknek az embereknek erős, nehéz munkája teljesen egyoldalú izomzatot képez s a többiek elsatnyulása következik be. Ezeknél mindenesetre megvan az az előny, hogy ezek a szabad levegőn végzik munkájukat. De ez néni testnevelés. Azokat az elsatnyult, ferdére nevelődött testrészeket, amelyek az egyoldalii munka káros következményei, nekünk racionális testneveléssel kell fejlesztenünk és egyenlőkké, arányosakká tennünk. Az ipari munkásság testneA^elése terén van a legtöbb kivánni való. A munkás napját ott tölti a műhelyben, a gyárban, teljesen egyoldalú, egyforma, úgyszólván mindig ugyanazt az izomzatot, ugyanazt az idegzetet foglalkoztató idegölő munkában, legtöbbször bűzös, rosszlevegőjü, gyakran mérges gázokkal telitett helyiségben. Este elfáradva, teljesen kimerülve megy haza zsúfolt lakásba; annyi ideje sincs, hogy tisztálkodhassak. Hogyan lenne még arra is kedve, hogy külön valami testneveléssel is foglalkozzék? Szabad idejének nagy részét a legtöbb ember természetesen ott tölti, ahol elbeszélgethet: kocsmában, füstös kávéházban. Ennek a munkásságnak meg kell szereznünk az egészséges, erősítő és az emberi életet meghosszabbító sportolást. Ezen a téren kormányzati intézkedésekre lesz szükség. Méltóztassanak elhinni, hogy igaza van annak a tudományos megállapításnak, amely azt mondja, hogy helyes sportolás mellett az emberi szervezet munkabírása 10—20 esztendővel meghosszabbítható. Az is régen ismert igazság, hogy a testben-lélekben edzett ember nagyobb munkakedvvel sokkal jobb munkaeredményt tud elérni, míg aki teljesen ki van fáradva, aki szinte elbutult az állati munkában, annak munkájában sem lélek nem lesz, sem semmi olyan komolyság, amelyet egy munkaadó értékesíteni tudna. Az az idő, amelyet a testnevelésre fordítunk, bőven megtérül a munkás munkakedvében és munkateljesítményében. A munkás-testnevelést nem szabad a munkás-sportegyesületek működésével azonos dolognak felfogni. Nem arra kell törekednünk, hogy még néhány tucat nmnkás-testedzőegyesület alakuljon párszáz versenyképes atlétával, hanem arra kell törekednünk, hogy a falu nagy tömegei részesüljenek a testnevelés áldásaiban. A munkás-testnevelésnek tehát az a célja, hogy minden munkást, ifjút és felnőttet egyaránt foglalkoztasson. A testedzésnek annyiféle ágazata van, hogy ott megtalálja mindenki a kedvére való testedzési ágazatot. A munkás-testnevelésnek tehát olyannak kell lennie, hogy abban minden munkás résztvehessen. A földmivesosztály és a munkások testnevelésének megszervezése nemcsak rendkívül jelentős nemzeti feladat, hanem egyszersmind olyan óriási munkát és áldozatot igényel, amely egyaránt igénybe fogja venni a munkásságot, a munkaadókat és magát az államot is. E munkához szükség lesz törvényhozási in-