Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

3Ô4 À nemzetgyűlés 226. ülése 192 pározás, betegápolás, táborozás és játék. A mozgalom védnöke a király. Angliában ma úgyszólván minden ember sportol és nagyon jellemző, Inogy pl. a főisko­lák milyen nagy súlyt helyeznek a sportolásra. Azoktól a tanároktól, akik valamely egyeiemi katedrára pályáznak, megkövetelik, hogy is­mertetést közöljenek az ifjúsági idejükből való sportszereplésükre vonatkozólag s feltétlenül azoknak a jelölteknek van előnyük, akik fel áldják mutatni, hogy valamilyen sportban ki­váló eredményt értek el. Franciaországban ugy az iskolai, mint az iskolán kivüli testnevelés ügye negyven esz­tendő óta a hadügyministerium vezetése alatt főleg katonai irányú kiképzésben nyilvánult. Az ifjúsági egyesületek tizenkétéves kortól kezdve vették fel a tagokat; helyiségről, gya­korlótérről, játéktérről, lőtérről, fegyverről, töltényről, oktatásukról az állam gondosko­dott. A katonai kiképző egyesületek 17—20 esz­tendős ifjakat vettek fel tagokul és hetenkint négyszer-ötször gyakorlatoztak, meneteltek, lövögyakorlatókat és katonai gyakorlatokat végeztek. A költségeket az állam fedette. Hogy az ifjúság katonai kiképzése milyen mérveket öltött Franciaországban, az legjob­ban kitűnik a következőkből. A francia had­ügyminister kezdeményezésére 1913. év nyarán Parisban egy bizottság ült össze, amely a francia ifjúság hadiszolgálatra való előkészí­tésére törvénytervezetet alkotott és azt két hónappal később, 1913. év őszén a törvényhozás elé vitte; a törvényhozás azt teljes egészében elfogadta. A tervezet a 16—20 éves ifjaknál a hadiszolgálatban szükséges testi és szellemi képességek fejlesztésére helyezi a fősúlyt. A speciális fegyvernemek kiegészítésére szüksé­ges ifjak megfelelő technikai kiképzésben ré­szesülnek. A tizenhat éven aluliak csak katonai szolgálatra való előkészítésben részesülnek. A további részleteket elhagyva, felemli­tendőnek tartom még, hogy az ifjúság katonai kiképzésénél is annyira fontosnak tartották a harctéri szolgálat előkészítését, hogy Francia­országban, ebben a demokratikusnak mondott államban, ahol hemzsegnek a kitüntetésekkel ellátott emberek... (Peidl Gyula Főtanácsos azért talán kevesebb van, mint nálunk!) Sok­kal több ... Franciaországban külön kitünte­téseket alapítottak, egyenesen arra a célra, hogy a sportolás előmozdítása körül szerzett érdemeket jutalmazzák. Ezeken az évenkint átlagban megállapított kitüntetéseken kívül évente tizet a becsületrend lovagjává avatnak, kettőnek pedig a tiszti keresztet adományoz­zák azok közül, akik a testnevelés terén vala­milyen kiváló szolgálatot végeztek. Tisztelt. Nemzetgyűlés! Ezt azért tartottam érdemesnek felemlíteni, mert akkor, amikor a németeket és bennünket azzal vádoltak meg, hogy mi voltunk a világháborúnak előidézői, nagyon érdekes tudni azt, hogy 1913-ban már egész Franciaország mennyire fel volt készülve a háborúra. Olaszországban a háború előtt leginkább csak az iskolások kiképzésével fog­lalkoztak, de itt is katonai alapon. Az utóbbi években ugy az iskolai, mint az iskolán kivüli testnevelés ügyét erősebben felkarolják: az ifjúságból külön csapatokat toboroznak s eze- • ket képezik ki. A későbbi politikai fordulatok­nak előzményeit ezeknél a csapatoknál kell keresnünk. Dániában minden falunak van játéktere, tornacsarnoka; általában elmondható, hogy az egész világon — valamennyi kulturnemzetet L évi január hó 22-én, kedden. beleszámítva — senki sem tett annyit a kultú­ráért, mint Dánia és Svédország. Svédor­szágra különben az is jellemző, hogy egyetlen­egy olyan embere sincs, aki ne tudna irni­olvasni. Az iskolán kivüli fiatalság testi és lelki gondozása körül a különböző államok között mégis a nagy német birodalom tette a legtöb­bet. A németeknél már évtizedekkel ezelőtt voltak jól szervezett egyesületek, legényegye­sületek, sportegyesületek, tornaegyesületek, amelyek az iskolán kivüli fiatalságot foglal­koztatták és tovább képezték. A franciák olt­hatatlan reváns-szomja. által életre hivott egyesületek és katonai előkészületek arra bír­ták a németeket, akik éles szemmel figyelték, hogy mit csinál Franciaország, hogy megmoz­dítsák az egész német társadalmat s az általá­nos testnevelés ügyére felhivják a figyelmet. Minden faluban bizottságokat alakítottak; a bizottságoknak kötelességévé tették, hogy álta­lános gyűjtést rendeljenek el, amelynek ered­ménye a testnevelés ügyének fejlesztésére szolgál. Általában kiváló gondot fordítottak a testnevelés kiképzésére. 1911. év augusztusá­ban a német császár megengedte, hogy a Jung-Deutschland-Bund megalakiíitassék és annak élére von der Goltz tábornagyot nevezte ki. Két esztendővel később már a Berlinben értekező elnökség hivatalosan jelentette, hogy másfélmillió alkalmazásban levő 14-től 20 évig terjedő korú ifjú nyert testgyakorlatban ki­képzést. A jelzett időpontban magában Porosz­országban 18.724 felnőtt vezető volt a sport­egyesületekben, ezek közül 4447 a hadseregből, 2267 a Jugend Deutsche Turnerschaftból, a többiek az egyes egyesületek tagjaiból rekru­tálódtak. Németországban a tornászok és sportolók száma felül van a 3 millión az 1913. évi sta­tisztika szerint. Ebből 3 millió szervezetbe tar­tozik, és több mint négymillió olyan tornász­sportoló van, akik nem tartoznak szerveze­tekbe. A Deutsche Turnerschaftban 10.265 egyesület van 1,228.930 taggal. Ezek mind sportolnak. A football-szövetségnek 82.275 mű­ködő tagja van, az atlétikai szövetségnek 56.294 tagja foglalkozik atlétikával, 375.228 tagja turistáskoclik, 125.000 evezőse és 55.000 csupán téli sporttal foglalkozó sportolója volt 1913-ban a német sportoló-egyesületeknek. Eze­ken kivül 3204 katolikus ifjúsági szövetség működött 298.228 taggal, 1200 legény egyesület 70.000 taggal és 350.000 sportoló nőtagot mutat­tak ki a legényegyesületek. Az állam minden elképzelhető kedvezményt nyújtott a sportolók támogatására. Ezek a kedvezmények különösen a vasúti utazási kedvezmények, katonai ható­ságok kedvezményei, katonai épületekbe való beszállásolás, étkezés, térképek, ruházatok és felszerelések adása tekintetében. A munka ko­molyságát mutatja az is, hogy 1911-ben kü­lönböző időben és helyen magában Poroszor­szágban 366 tanfolyamot rendeztek azok ré­szére, akik arra legyenek hivatva, hogy a test­nevelés ügyét az egész ország területén tanít­sák. A Jung-Deutschland-Bund munkája a katonai előkészítés jegyében folyt, azonban korántsem volt kimondottan katonai test­nevelés. Tiltották a katonai gyakorlatokat, a drillt, a fegyverfogásokat, ellenben nagy súlyt helyeztek a menetelésre, futásra, az akadályok leküzdésére, a terep megismerésére. Nagy gon­dot fordítottak arra, hogy az ifjúság a terep­ben megtanuljon mindent látni, mindent észre­venni s semmit le ne kicsinyeljen. Különösen

Next

/
Oldalképek
Tartalom