Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 192 zetgyülés és a kormány elé tárni az összes erre vonatkozó adatokat, hogy amennyiben a kor­mánynak nem volt eddig módjában megtudnia, hog-y tulaj donképeii kik azok, akik veszélyezte­tik az ország' békéjét, most megtudhassa. A csongrádi bombamerénylet után kiadott a kor­mány egy statáriális rendeletet, melyben be­csületbeli kötelességévé teszi a rendőrfőkapitány a székesfőváros polgárainak, hogy akik fegy­vereknek, bombáknak rejtegetéséről tudnak, azt jelentsék be és becsületbeli kötelességévé leszi minden polgárnak, hog-y f a kormánnyal együttműködjék a konszolidáció érdekében. Nos, nekem módomban van az egész alföldi bri­gád szervezetét a kormány elé terjeszteni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalou! ) módom­ban van megnevezni mindazokat az egyéneket, kik mind a mai napig' sem állíttattak a bíróság elé, elkövetett szörnyűséges tetteik miatt, és módomban van megnevezni azokat, akik ma is az alföldi brigád szervezetéhez tartoznak és kisebb-nagyobb mennyiségű fegyvert rejteget­nek. (Horváth Zoltán : Ezt még- nem tudja a bel iigymiiiister ur!) Hogy az alföldi brigád mai működését, mai szereplését megértsük és hogy lássuk azt a ször­nyűséges veszedelmet, amelyet az jelent, kény­telen vagyok visszatérni arra a borzalmas nagy, 1919 őszén történt kecskeméti bűnügyre, melynek kideritése a mai napig sem történt meg. Kecskeméten, a katholikus egyház bérházá­ban a második emeleten, a színházra néző olda­lon lakik Szabó Antal m. kir. állampénztári ta­nácsos. Itt van neki kétszobás lakása, ^ melyet már régen »bagolyvárnak« hívnak az érdekel­lek. Ez a Szabó Antal 55—60 év körüli férfin, akit józanon nagyon ritkán látnak Kecskemé­ten. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Már a román megszállás alatt is az ő lakásába, az úgyneve­zett bagolyvárba jártak össze titkos konventi­kulumokra az Ébredők tagjai, különösen pedig azok vezetői. Ott, abban a lakásban azután sör, bor, pálinka és dorbézolások mellett, duhajko­dások közben született meg az a gondolatuk, hogy bosszút kell állni a zsidóságon. Még a ro­mánok benléte alkalmával összeállítottak, ille­tőleg csináltak egy fekete listát s e fekete lista tagjaira kimondották a bagolyvárban, hogy őket a románok segítségével össze fogják fog­dosni, így is történt. Akiket a listára felvettek, azokat a románok segítségével összefogdosták és a törvényszék börtönébe zárták. Egy különít­ményt szerveztek annak végrehajtására, hogy velük végezzen. Ez a különítmény az úgyneve­zett Héjjas-különitmény, amely 1919 november 15-én, azon a napon akcióba lépett. Héjjas Iván kiadta a rendeletet, hogy november 15-éről 16-ára virradó éjszakán senkinek sem szabad lakását elhagynia és akit az ÉME jelvénye nél­kül meglátnak Kecskemét utcáin, azt az ő jár­őrei bátran lelőhetik. (Pikler Emil: Hallatlan! — Mozgás a baloldalon.) A románok kivonulásával csakugyan a Héjjas-különitmény vette át a rendfentartás munkáját és azzal kezdte, hogy már délelőtt le­részegitette, leitatta csapatait; így készültek az esti munkára. A bagolyvár ez este volt a leg­hangosabb. Megjelentek ott azok, akik kieszel­ték a nagy orgoványi és a kecskeméti gyilkos­ságokat, melyeknek sorozata azután egy hóna­pon keresztül állandó volt Kecskeméten. Ezeken a tanácskozásokon meg-jelentek, te­hát mint értelmi szerzők indokoltan gyanúsít­hatok — és legalább is annyit megkövetelhe­tünk, hogy a biróság elé álljanak és kihallgas­NAPLÓ XIX. 4. évi január hó 22-én, kedden. 299 sák őket arra vonatkozólag, hogy csakugyan részesek-e az élelmiszerzés bűnében? — a követ­kezők (olvassa) : »Szabó Antal állampénztári főtanácsos, kinek lakásán, a katholikus bérház­ban, az úgynevezett bagolyvárban Jöttek össze; dr. Kéry János, törvényszéki bíró, Budapest, I., Győri-ut 2/C — szintén lejárt a gyűlésekre, Kecskemétre; dr. Zana Ferenc ügyvéd, Kecske­mét, volt ÉME elnök; dr. Magyar József ügy­véd; dr. Jeney Pál, az ÉME helyettes elnöke: dr. Kiss Endre ügyvéd, a Kecskeméti Közlöny szerkesztője; dr. Kiss József, volt árvaszéki ül­nök; Révész István, pápai prelátus; (Zaj hal­felpl) Kuminergruber Emil, kegyesrendi tanár; Héjjas Aurél — Iván bátyja; Héjjas András — Iván öccse; Héjjas Tibor Iván öccse; Höhhin­ger Miklós, gimnáziumi tanár; Kiss Ferenc, ny. táblabíró, volt kormánybiztos, főispánhelyettes a román idő alatt; Ráad Árpád, közgazdasági egyetemi hallgató, volt tanitó, tartalékos had­nagy; Nagy Bertalan, tartalékos hadnagy, az Ergonnál; Schmiedt Rezső, hadnagy, Budapest, I. vadászzászlóalj; Schmiedt Nándor degradált őrmester, jelenleg Temesváron van; Berta Ist­ván; Balog Jenő, tartalékos hadnagy, Buda­pest; Balog Ferenc, tartalékos hadapród jel ölt őrmester; Szűcs Rezső, tartalékos hadnagy, Amerikában van; dr. Farkas Béla, gyógy­szerész; SárkÖzy Béla, kisgazda; Barna Tibor, állami rendőrfelügyelő; Demcsák József, fogal­mazó; Dávid Nándor, százados; Kerekes Dezső, városi intéző; dr. Damó Zoltán; dr. Szabó Győző; dr. Dömötör István; Dragollovics Gyula és Muraközi Ferenc:. Majtényi polgár­mester is ott volt néha, és természetesen Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály is (Zaj.) Tehát Héjjas, mint városparancsnok ki­adta a rendeletet, hogy akit az Érne jelvénye nélkül meglátnak az utcán, azt haladéktalanul lőjjék le és kiadta a másik rendeletet is, hogy abban a csendben, amikor a városban senki megmukkanni sem mer, amikor az utcákon senki sem jár, akkor végezzék el azt a munkát, amelyet a fekete lista tagjaira vonatkozólag előzetesen kiterveztek. (Zaj.) Este tiz órakor, a kiosztott szerep szerint, csakugyan meg is kezdték a Szent-Bertalan­éjszakát. A városháztéren gyűltek össze s in­nen részint kocsikon, részint gyalog vonultak el a törvényiszék palotája elé, amelyet ellen­állás nélkül nyomban üteg-szálltak és amelynek zárkáiból kivezették a fekete listának már előre oda bevitt tagjait. (Pakots József: A kecskeméti B-lista !) Ezeket azután, kocsira rakták, szájukat betömték, szalmakötegekkel is átkötötték, hogy a tömés ki ne essék (Hor­váth Zoltán: Rémes! — Rothenstein Mór: Ke­resztény és nemzeti munka! — Meskó Zoltán: Ennek semmi köze a kereszténységhez!) s ki­vitték őket a város szélére, ahol részint meg­fojtották, részint felakasztották, részint pedig különféle szerszámokkal addig verték agyba­főbe őket, amig* el nem pusztultak. (Pikler Emil : Mi volt ehhez képest Szamuelli ! — Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ilyet már mégsem lehet mondani! Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Egyformák! — Elnök csenget.) Az elpusztítottak névsora a következő (olvassa) : »Neumann Imre, dr. Stern Zsig­mond,. Czigány János. Lajos László, Vincze Lajos, Simon István, Kosa László. Szahovics György, Hajma József. Vércse Gábor, Bende József, Egyeki Mózes. P. Kovács István, Hor­váth Döme, Kuruez József, dr. Buday Dezső, Gubinyi Mihály, Turell László, Lugosy István, Polónyi Gyula, Kau fer Arthur, Pataki István, LazarovUs Károly, Farkas Sándor, Szegedi 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom