Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-225
282 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924, nak felerészben, felerészben pedig- a leggyalázatosabb spekulációra. Mert micsoda pénzből zsebelték azok a részben Bécsben, részben pedig itt székelő gazemberek azt az 50 milliárdot! Nem a jegyintézet pénzéből, nem a magyar társadalomtól, a magyar államtól ellopott pénzekből? (Zsirkay János: Kétszáz millióval megmenekültek az akasztófától! — Szabó Sándor: Visszavesszük tőlük adóban!) Ismerjük ezt az adópolitikát, de nem bizunk benne! (Szabó József: Épen ők fognak kibújni az adózás alól! — Kiss Menyhért: őket nem lehet megfogni adóval ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! A józan ész diktálja, hogy mihelyt a normális hitelek szubvenciókká alakultak át, abban a percben gondoskodni kellett volna a jegyintézet törvényének és alapszabályainak a megváltoztatásáról, amely jegyintézet ostoba módon lemásolta az Osztrák-Magyar Bank alapszabályait. Gondoskodni kellett volna arról, hogy necsak a közönséges bankbonitás szerint adják ezeket a hiteleket, mert ezek nem hitelek, hanem szubvenciók, de adják ezt nemzeti és gazdasági megbizhatóság szerint, adják elsősorban azoknak az elemeknek, amelyek azokra a legjobban rászorulnak: a magyar kisgazdasági exisztenciáknak. A szociáldemokrata képviselő uraknak is ezt kellett volna követelniük saját népük, ipari munkásságuk érdekében és javáfa. Ezt soha nem tet;ék szóvá. Soha a magyar kapitalizmusnak gyalázatosságai és visszaélései ellen onnan azokról a padokról el nem hangzik semmi. (Saly Endre : Ez rágalom! — Zsirkay János : Dicséretreméltó faji szolidaritás a nagytőkével, mikor zsidókézben van ! — Kabók Lajos : Kézzelfogható valótlanság ! Tessék a Naplót elolvasni !) Tényleg történt egyszer olyan felszólalás Klárik képviselő ur részéről, amelyet mi is örömmel hallottunk, de ez kivétel volt, mert önök tulaj donképen a zsidó kapitalizmust képviselő szélső radikálisok szellemi terrorja alatt állanak. (Kabók Lajos : A bombavetők terrorja alatt !) Nincs a világon munkásmozgalom, mely az igazi munkásmozgalomtól oly távol lenne, mint az önöké. (Saly Endre: Ezt nem maga állapitia meg ! — Klárik Ferenc : Nem ért maga ehhez, öcsém ! — Zaj.) és amely oly könnyen megférne egy padban a szélső kapitalizmus képviselőivel, mini az önöké. (Saly Endre : Ez rágalom !) Ott üln^k együtt Sándor Pállal és Vázsonyival ! (K^ók Lajos : A bomba vetőket ön képviseli ! - Zaj.) Flnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsilinszkv Fndre : Erre nem is reflektálok, mert ön tudja legjobban, mennyire nem igaz. f TTabnk Lajos: Ön tudja, hosr miért nem reflektál rá ! — Bâtiez Gyula : Legalább a parlamentben illenék igazságot mondani, nem valótlanságot ! — Szijj Bálint : Ez igaz !) Flnök : Csendet kérek ! (Roth^nstem Mór : Mi nem kanunk szubvenciót a kormánytól !) Zsilinszky Fndre : Mi sem ! Elnök : Rothenstein kénviselő urat kérem, 1!M j]f/r,fnssék csendben maradni ! Zsilinszkv Endre : A kormánynak a Jegyintézet mellett gondoskodnia kelleit volna OH'.TI független és érdektelen szervről, amely ebeknek a szubvencióknak, ezeknek a nemzeti ajándékoknak odaítélése vagy oda nem Ítélése tekintetében határoz. (Kabók Lajos : k Stadium ! 5) Az is megérdemli ugy, mint Ullmaun bankjának akármelyik vállalata ! (Kiss Menyhért : Nem is adnak a Stádiumnak, csak a zsidó bankoknak ! — "Rothenstein Mór : Jó kis nyomda az ! — Kiss Menyhért : Az összes liberális lapok kapnak szubvenciót és papirkedévi január hó 18-án, pénteken. vezményt ! — Saly Endre : Legtöbbet a Putura kap ; az szállítja a papirt !) A Jegyintézet erről nem tehet, mert ő a jegy intézeti szabályok szerint kénytelen eljárni. Ott van mellette a tanács, amely elsősorban érdekeltekből áll, holott érdektelenekből kellene állania, és ez dönt afelett, hogy TJ11mann Adolf mennyi hitelt kap, és hogy kap-e valamely keresztény vállalat is hitelt. A valóság az, hogy a nagybankok a maguk kontingenseit mindig megkapják ma is, de a kontingensen kivül azok a keresztény magyar vállalatok, amelyek bankokba beszervezve nincsenek, melyek bankkapcsolatokkal nem rendelkeznek, közvetlen jegyintézeti, tehát olcsó hitelt nem kapnak. Elsősorban nem kap ilyet a magyar mezőgazdaság. Micsoda agrárpolitika és micsoda agrár kormányzópárt az, amely három esztendőn keresztül nem tudta kisürgetni, hogy legalább párhuzamosan, a bankokrácia mellett a magyar föld is megkapja a magáét. Még ma is huzzák-halasztják az uj kamarák mellett szervezett kerületi hitelszövetkezetek hiteleinek kiadását és azt a minimálisra szorították. önök pedig hallgatnak, ahelyett, hogy teljes erővel követelnék ezt és kényszerítenek a kormányt arra, hogy ebben az országban végre agrárpolitikát csináljon. (Szijj Bálint : Ez igaz, de egy évvel ezelőtt, mikor még itt volt, ön se mondta ezt !) Én a párton belül megmondtam. (Szijj Bálint : Mi is megmondjuk !) Épen azért léptem ki, mert nem történt semmi ebben az irányban. Ez volt egyik főoka kilépésemnek. (Barthos Andor: Az a baj. hogy mindig ugratni akarnak ! — Kiss Menyhért : Senki se akar ugratni ! — Szabó József : Ezek szomorú igazságok !) A valutasiberek esete mutatja, hogy milyen pénzügyi politika folyik ebben az országban és mit ér egyáltalán ez a konszolidáció. Ha konszolidációról beszélünk, elsősorban ott van a hiba, hogy törvénykönyvünket nem tudtuk a megváltozott^ viszonyokhoz képest kibővíteni és azokra az uj bűncselekményekre, amelyek a jó Csemegi óta az összeomlás következtében felburjánzottak ebben az országban, nem tudtunk gyógyszert találni. Nem szégyen és gyalázat-e, hogy amikor követeljük ezeknek a gazembereknek, a valutacsalóknak szigorú megbüntetését, azt mondják, hogy nincs rá paragrafus, és erre mindenki leül — nem akarom megmondani hová. Ezzel el van intézve a dolog 1 Hát nem lehetett volna ivar egy. két vagy három esztendő óta leeralább egy egyszakaszos törvényben gondoskodnunk arról, bogy ezeket a gazembereket megfog-hassnk? (Lendvai István ; Ezekre kell a statárium !) Hiszen a konszolidációnak alarjvető követelménye az. hogy az élet és a jogrend egymással harmóniában legvenek ! De hát harmónia az, amikor a kiskofát meg tudom fogni és a nagy gazembert nem ? És amikor a nag*y gazember kimentésére összeáll az egész baloldal — a szocialisták se szólnak ellene egy szót sem fRot^ensteïn M*": Olvassa *d n Napl^k^tn — összefognak a liberális sajtóval, a tőzsdével, még a rendőrséggel is és leminősítik az p^észet egyszerű vétséggé. (Saly Endre : Hazudik !) Elnök : Saly képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani. (Szijj Bálint : Ez mindennapi ott ! Ez bent van a szótárukban ! — Zaj balfelől.) Csendet kérek! (Kabók La^os : Bombákkal keresi a konszolidációt! — Kiss Menyhért: E z is bomba, pénzügyi bomba, amely még rettenetesebb ')
