Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-225
A nemzetgyűlés 225. illése 1924. tiszta fajvédelem. Eugenetika és prophylaxis a I jelen és a jövendők számára. Ez az ország nem lehet azoké, akik a fajiságunk iránt érzéketlenül csupán csak itt laknak, mert hogy itt a becsületes szerény magyar rovására gazdagodni lehet, hanem ez az ország ezerévek jogán csakis azon igazaké, akik együtt éreznek, együtt örülnek, együtt aggódnak, együtt búsulnak, s ha kell, együtt harcolnak is minden külső és belső elienséggel szemben, s akik becstelenségnek tekintik a hazátlan nemzetköziséget épen ugy, mint ha a magát magyarnak nevező bentlakó a reánk ellenséges idegenekhez járkál panaszkodni. Aki tehát a fajunk védelmét szolgáló numerus ciaususunkat csak érinteni meri. az a gyökerünkben támad meg bennünket, az lia magyar, ellensége a saját fajtájának, az hazaáruló, az a magyarok Istenétől kezdve le egészen az újszülött, a csecsemő magyarig, mindnyájunk engesztelhetetlen haragjára méltó. (Kiss Menyhért Ugy van ! Klebelsberg is !) Fiuk! Ha kívánjátok, ha komolyan akarjátok, hogy magatok, a fiatok, az unokátok a Kárpátoktól áz Adriáig a Duna-Tisza körül még egyszer megint otthon érezhesse magát, álljatok őrt! Igazságtalanul szétszaggattak minket, de ez nem maradhat igy, a mai állapotba józan ésszel belenyugodni teljesen lehetetlen. Bűnhődtünk, mulasztásainkért tulaj donképen meg is érdemeltük, de már t megbűnhődtünk s azért bízzunk, higyjünk és reméljünk. A kishitűség egy a gyávassággal ! Befejezéséül rektorvoltomnak egy citátummal búcsúzom tőletek. Ezen ünnepélyes alkalommal csak olyan valakire lehet vonatkoznom, akit mindnyájan -- és méltán — tisztelünk, szeretünk s akire hálás szivvel szoktunk emlékezni. Az irigységből fakadt, gonosz fondorlattal megszerkesztett, bekerítő háború élet-halálbirkózása közben Mackensen német katonáit e szavakkal küldte ki a frontra : »Bizzál Istenben és a saját erődben !« — Urak! Fiuk! Bízzatok az igazságos Istenben, a magyarok Istenében és bízzatok az ősi, az ősöktől öröüölt erényeitekben, a faj-, a hazaszeretetet acélozta saját erőtökben.« (Felkiáltások a balközépen: Éljen Bársony János!) Elnök: Két óra van. Kérem a képviselő urat, hogy beszédét megszakítani szíveskedjék. Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. Zsilinszky Endre képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Zsilinszky Endre: Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Szabó Sándor: A mentelmi bizottság is ülésezik! Hogy lehet ilyet csinálni? Nem lehet párhuzamosan tárgyalni!) Elnök : A Ház nem lévén tanácskozóképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Zsilinszky Endre képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A demokratapártban 1923 szeptember 29-én elkövetett gyalázatos kormányzósértésről az elmondottakhoz kiegészítőlég még egyetmást hozzá akarok tenni. Elsősorban konstatálni akarom azt, hogy ez a kormányzósértés egy szocialista képviselő részéről ugyan, de nem a szocialistapártban történt, hanem történt egy polgári radikális pártban, újból való bizonyítékául annak, ami különben nekem régi, ősi meggyőződésem, évi 'január hó 18-án, pénteken. 271 hogy minden igazi destrukció ebben az országban nem annyira a szocialista pártból indul ki, hanem a polgári radikalizmusból. Meggyőződésem volt, és meggyőződésem ma is, hogy a szociáldemokrata párt a múltban sohasem ment volna olyan szélsőségesen baloldalra akkor, ha a polgári társadalomnak kivetettjei, szemetjei, (Kiss Menyhért : A Jászi Oszkárok.) a Jászi Oszkárok, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) őket balra nem szorították volna és most is ez az ujabb destrukció abban a körben nyilvánul meg, amely ennek a polgári radikalizmusnak a főfészke. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy az eljárást nemcsak a kormányzósértést elkövetett képviselő ellen kívánom, hanem kivánom mindazok ellen, akik ott jelen voltak (Helyeslés a balközéven.) ezt a beszédet hallgatták, (Ugy van! a balközépen.) annak helyeseltek, vágj" tiltakozásuknak kifejezést nem adtak. Ha Komoróczy alispán urat eljárás alá lehetett helyezni azért, mert meghallgatott egy olyan beszédet, melyben egy minister ellen állítólag sértések történtek, akkor igenis el lehet várni azt, hogy mindazok ellen, akik hallgatásukkal helyeselték ezt a súlyos kormányzósértést, (Bogya János: Hangosan is!) amely nemcsak kormányzósértés, de megsértése a. nemzetnek is, a legsúl3 T osabb eljárás induljon meg és végre valahára a destrukciónak ez az eszköze egyszersmindenkorra megsemmisíttessék. (Helyeslés o bal középen.) Harmadsoiban meg akarom róni az^ egész keresztény sajtót, a magam lapját sem véve ki azért, (Helyeslés jobbfelöl.) hogy ezt az egész gyalázatosságot szó nélkül hagyta a füle mellett elhangozni. Meggyőződésem ugyan, hogy ezt nem céltudatosan tette, nem is tehette, de a hanyagságnak mindenesetre súlyos példáját adta vele. A keresztény társadalmat ugy összetartani^nem lehet, hogy ha épen a keresztény gondolat őrszemei, a keresztény sajtó munkásai ennyire hanyagul teljesitik a kötelességüket, és nem látják azt a destrukciót, amelyet az ügyész úrral az igazságügyminister úrral és a sajtófőnök úrral egyetemben elsősorban nekik lett volna hivatásuk észrevenni. (Zsirkay János: Hetényi-Hoíbauer jobban vigyázhatott volna, amellett, hogy Döhmelt felruházta! — Zaj a jobboldalon.) Délelőtt felolvastam Bársony János prorektor urnák beszédét, bizonyítékául annak, hogy abban semmiféle utasítás nincs, és hogy teljesen jogosulatlanul állította a magvar társadalomnak ezt a kiváló férfiát Sándor Pál képviselő ur ugy oda, ahogy odaállította. Ez a beszéd azért is fontos és azért is helyezek súlyt hogy megállapítsam, hogy itt semmiféle sérelem és semmiféle uszitás nem történt a zsidósággal szemben, mert Bársony János azonfelül, hogy kiváló professzor és kiváló tudós, a magyar ifjúság egyik vezére, (Helyeslés a középen.) és mint a magyar ifjúságnak egyik szellemi vezérét, nem engedjük, nem fogjuk engedni ilyen módon, ilyen valótlanul, ilyen jogosulatlanul és ilyen rágalmazólag befeketíteni. Visszatérve a zsidókérdésre, ismét Sándor Pál képviselő urat kell idéznem, hogy beigazoljam, nemcsak a gyűlölség óriási bennük minden gojjal szemben, de amellett olyan fokú önhittséggel rendelkeznek, amely egyetlenegy más fajtának sem sajátja — talán egy kicsit a németeknek, a germán fajnak, amely meg is adta ennek a borzalmas önhittségnek az árát. — Sándor Pál képviselő ur a következőket mondotta: »Az orvosi tudomány véletlenül a zsidótudományon alapul«. T. Nemzetgyűlés! Mi ez a zsidótudomány a Talmudon kivülf Melyikünk beszél itt katholikus, lutheránus vagy református tudományról, amikor egyáltalán tudományról van szó? Egyedül 39*
