Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. évi január hó 18-án, péntekén. 275 Gyalázat!) A másik oldalra álljon minden tisztes­séges ember, mert itt az élet megmentéséről van szó, arról, hogy ne legyünk hitvány orgyilkosok áldozatai.« Kéthly Anna beszédje közben pedig közbeszólásban ezt mondta (olvassa) : »A gyilkos véres kezével tisztességes ember nem foghat kezet. Vázsonyi Vilmos közbeszólt: Csak az Ébredő Magyarok elnöksége. Peyer Károly: Esetleg még magasabb helyen is.« Kérdem, t. Nemzetgyűlés, t. túloldal és t. kormány, mi ez, ha nem a leg­gyalázatosabb kormányzósértés?! És kérdem a t. kormányt, tett-e ebben az irányban valamit! (Bogya János: Gyalázat!) Kérdem, az igazságügyminister urat és az ügyészséget, eljárt-e ezzel a gyalázatos kormányzó­sertéssel szemben azzal az eréllyel, amellyel ve­lünk szemben el szokott járni, a mi újságíróink­kal szemben mindenféle apró-cseprő dologban ! Ilyen eljárás nem történt. (Erődi-Harrach Tiha­mér : Miért nem tett feljelentést az ügyészségen? — Bogya János: Az ügyészségnek magától kellett volna az eljárást megindítania !) Az ügyészség; nek jó szeme van, amikor a keresztény sa.itó munkásait kell perbe fognia, a kormánynak is jó szeme van akkor, amikor a saját személyes sérel­meiért kell elégtételt követelni és venni. Becsü­letes, tisztességes, munkás magyar tisztviselőket, a legérdemesebbeket, csak azért, mert esetleg része­sek valamely minister ur ellen elkövetett sére­lemben, ha ugyan részesek, perbe fognak, fel­függesztenek és ugyanakkor ilyen gyalázatos kor­mányzósértéssel szemben nem történik semmi. (Erődi-Harrach Tihamér: Ha én olvastam volna, feljelentettem volna az ügyészségen!) Ezt én itt akartam elmondani, mert rá akar­tam mutatni arra, hogyan kezeli a kormány a konszolidációt és a tekintélyek védelmét. Ez példája annak, milyen veszedelmekre, milyen perverz helyzetre vezet az, ha ilyen óriási nagy országfelfordulás, világfelfordulás közepette nem alapvető világnézeti alapon indulnak ki a párt­keretek. Ezeknek az uraknak kedvéért kellett nekünk kilépnünk az egységespártból, ezeknek az uraknak kedvéért lett a pártban lehetetlenné a mi ottlétünk és működésünk. Elhiszik a t. kép­viselő urak ott a túloldalon, hogy meg fognak tudni eg3"ezni és együtt fognak tudni politikát csinálni mi ellenünk ezekkel? (Bogya János : Ha a kormányzósórtéseket is elnézik, ugy talán igen!) Ha a ministerelnök és a minister urak tudják, mikor sértik meg őket, miért nem tudják, amikor a kormányzót sértik meg? Az ügyészség nagy r on jól tudja, mikor egyik-másik kisebb uj­ságiró, nem tudom micsoda apró kis kisiklást követ el és erről nem tud sem a kormány, sem senki az egész nagy kormánypártban semmit! (Zsirkay János: Ezeknek nem jut detektív!) Ez az a konszolidáció, amelyre büszkék az urak ? A ministerelnök ur többször mondta, hogy egy esztendő óta nagyon messze haladtunk a konszolidációban. Ez az a haladás? (Rothenstein Mór: Maga azt szeretné, ha az egész szociál­demokrata pártot lefognák!) Elképzelik az urak, hogy ez megtörtént volna, ha a kormány nem tért volna le arról a politikáról, amelyet még egy esztendővel ezelőtt is hirdetett és követett. Soha nem történt volna meg. Az alapvető világ­nézeti különbségek és egy r ezések rovására nagy balratolódás történt és ennek szerves következ­ménye ez. Én és barátaim ezt előre láttuk, csak önök nem látták. De majd meg fogják még látni az urak, hova vezet ez az ut, hogy egymástól elkülönitve, egymás ellen élet-halálharcot foly­tatva állnak szembe egymással olyanok, akik tulaj donképen egyet akarnak, akiknek szivében egy a vezérlőgondolat és akiknek egy a világ­nézetük a vallástól kezdve le a legapróbb dologig NAPLÓ XIX. és egy az alapvető programmjuk. Mert mondják meg az urak, hogy a mi és az önök programmja között lényegében mi a különbség! És az önök kormánya ellenünk mégis élet­halálharcot folytat és elhanyagolja azokat, akik a nemzetnek ellenségei. Megengedik, hogy r azt a férfiút, aki a magyar nemzetnek hivatott vezére, ily T en gyalázatos módon megtámadják... (Putnoky Sándor: Dehogy engedik meg ! Önök politikát csi­nálnak belőle! — Lendvay István: Rendszeresen le akarja járatni a kormányzót! Tisztában va­gyunk vele!) Vártunk három ^hétig. f Alkalmat adtunk a t. kormánynak és a képviselő uraknak, hogy ebben az ügyben eljárjanak. (Zsirkay János: Zilahi-Kiss Jenőt egy plakát aláírásáért 24 óra alatt felfüggesztették jogtalanul. — Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! (Bozsik Pál: A kor­mányzó mindenkié az országban.) Zsilinszky Endre: Azért lessék mindenkinek védelmezni már csak lovagiasságból is egy olyan férfit, aki itt nem védelmezheti magát!— (Kabók Lajos: Miről tudja, hogy kormányzósértés! — Rothenstein Mór: Magasabb hely nem a kor­mányzó!) Nem magasabb helyről van itt szó, hanem egészen világosan a kormányzó szemé­lyéről Határozottan állítom, hogy ez a kor­mányzó személyére vonatkozik. (Rothenstein Mór: Ezt maguk akarják erőszakkai belemagya­rázni! Denunciálnak ! Üszitanak!) Nem igaz. Nagyon jól értettem, itt arról van szó; —olvassa — »aki ezt a sajtót látogatásával megtisztelte«. Visszaemlékezhetnek a t. képviselő urak, milyen lármát csináltak a dologból az egész baloldalon, amikor a kormányzó ur őfőméltósága vette magá­nak a bátorságot és egy keresztény vállalatot meglátogatott. Nem a keresztény sajtót, hanem egy keresztény vállalatot, egy keresztény nyomdát. (Farkas István: Rossz prókátor!) Az nem kétsé­ges, hogy kormány T zósértés történt-e, vagy sem. (Rothenstein Mór: Ezt maguk szeretnék! Der Wunsch ist der Grund des Gedankens!) Kijelen­tem, hogy ezt a beszédet én abban az időben nem olvastam, magam is csak pár nappal ezelőtt kap­tam kézhez. A karácsonyi ünnepeket nem töltöt­tem itthon, akkor újságot nem olvastam, csak jóval később értesültem a dologról. De a kormány­nak meg vannak a maga emberei, ott van a sajtófőnökség, amely T minden apró kérdésről referál, és ott van az ügyészség, amelynek kutya­kötelessége erre is ügyelni. (Lendvai István: Hetényi ur ne Döhmelnek szerezzen bundát! — Gr. Hoyos Miksa: Megtörténtek a lépések!) Azt hiszem, a t. képviselő ur se hiszi el, hogy lépés történt volna ilyen irányban. (Gróf Hoyos Miksa: Én hiszem, hogy megtörténtek a szüksé­ges lépések!) Kérem, ha megtörténtek is, akkor is mindenesetre valami visszhangjának kellett volna támadnia ilyen gyalázatos, alávaló kor­mányzósértésnek. Ily r en visszhang nem volt, tehát nem hiszem, hogy történt volna bármiféle lépés is. Az a nézetem, hogy r az egyik példája, egyik bizonyitéka annak, hogy el kell következnie ebben a nemzetgyűlésben, vagy ha nem is ebben, akkor egy másik törvényhozásban az új rétegeződésnek. Mert teljesen lehetetlen állapot, tisztán taktikai alapon hozni össze egy többséget és az ellenzéki­séget és tisztán taktikai alapon rendezni. Ez ta­lán normális viszonyok között megtörténhetnék, de napjainkban nem. Ilyen óriási kataklizma után, mindenütt az egész világon, ahol a kataklizma után uj élet következik, mindig a legszigorúbban elhatárolt világnézleti alapon alakulnak ki a pár­tok, a kormánypárt épen ugy, mint az ellenzék. Ez itt nem történt meg, illetőleg ezen a téren visszafejlődés volt és ennek a világos, szerves következménye a mai helyzet. Azt hiszem, hogy teljesen pártkülönbségre 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom