Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. A kettő között is van eltérés! Ök se egyformán ismerik!) Nem tudom, mi akadálya van annak, hogy mi is meghonosítsunk egy egyszerű, összesített adózási rendszert. Franciaországban például az adófizető polgár — ugy, mint ahogy a postaértékeknek is van egy tabellája — előveszi noteszéből azt a kis tabellát, ahol az adótételek meg vannak határozva, megnézi, mennyi jövedelme volt ebben az esztendőben s ott van a kulcs, hogy ez után mennyit kell fizetnie, elmegy, nem is adóhivatalba, hanem az adófizető intézetbe, lefizeti adóját és nem érzi megcsalva magát. Mindenki kiszámíthatja, bogy mennyi az adója. Nálunk nincsen senki, aki adójával tisztában volna. Ezenkívül igazságtalanságok vannak. Például tapasztaljuk nagyon sokan, talán valamennyien, bogy a mezőgazdasági kisbérlök a kisebb bérelt terület után súlyosabb adót fizetnek, mint a tulajdonos a, saját földje után. Ezen a végtelen nehézkes és bonyodalmas adózási rendszeren is valahogyan változtatni kellene. Végtére a pénzügyminister urnák volna feladata, hogy egy egyszerű, összesitett adózási rendszert kifundáljon és errevonatkozó javaslatát a Ház elé terjessze. Neki én csak az inciativára akarok buzdítást adni, mikor beterjesztem ezt a határozati javaslatonfat {olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy a mai bonyolult adózási rendszer helyett a progresszivitás elvén alapuló egyszerű összesitett adózás meghonosítására, a létminimum biztosításával terjesszen elő három hónapon belül törvényjavaslatot.« Társadalmunknak és közönségünknek rendkivül nagy nyavalyája a pereskedés is, (Igaz ! Ugy van !) Az emberek igazán csekély okok miatt összekülönböznek, és egymás nyakába pert zuditanak. Szomszédok, vagy barátok, akik rőzsét .szállítanak és valami vita támad közöttük, vagy egy szekér kukoricacsutka miatt összekülönböznek, szóval mindenféle ürügy alatt pert akasztanak egymás nyakába, és amikor már egyszer a pert megindították, nem nyugszanak, amíg a végső jogsegélyt kínáló fórum ítélkezését is ki nem merítették. A szertelen pereskedés nagyon sok időbe kerül, amellett nagyon költséges mulatság is. mert a jogszolgáltatás nem^ igyenes, rengeteg sok bélyegbe, utánjárásba, utazásba, ügyvédi költségbe és mindenbe kerül. Azt hiszem, nekünk meg kellene találnunk a módját annak, hogy ezeknek a pereknek igen jelentékeny részét egyszerű falusi békebirák elé utasítsuk, ugy, amint a külföldi modern államokban azt már régen meghonosították, különösen Franciaországban és Angliában, a békebiróság klasszikus hazájában. Költséget se okozna ez az országnak, mert azok a felek, akik a békebiró kompetenciája elé kivánkoznak, a békebirónak akár az egyeztetésért, akár pedig az Ítéletért bizonyos minimális díjat volnának kötelesek fizetni és ebből a békebirósági hivatal költségeit fedezni lehetne. Rendkívül sok olyan dolog van, amelyet egy méltányos szellemiig ember a felek egyszerű egyeztetésével, rábeszéléssel, felvilágosítással — hogy pl. kérem, kigyelmeclnek nincs igaza, vagy amannak igaza van — el tudna intézni és akkor nem keletkeznének ezek a bíróságokat ilyen végtelenül, veszedelmesen túlterhelő peresomók és peres akták. Az igazságügy minister ur egyike a legnagyobb munkaerőknek Magyarországon. Sokszor megmutatta, hogy szinte órák alatt tud uj törvényjavaslatokat készíteni. Szíves figyelmébe ajánlom neki, hogyha igazán maradandó és értékes alkotást akar hátrahagyni maga után, amiről meg fogják emlegetni az emberek az egész országban, akkor ne ui bűntényeket kodifikáljon, ne iparkodjék gondoskodni, hogy szállitévi január hó 18-án, pénteken. 263 son tij és uj anyagot a börtönöknek, ne a büntetőjog novelláját készítse el pillanatnyi politikai szempontok szerint, hanem egy ilyen, a nép természetének és a közszükségletnek megfelelő, a bíróságokat nagymértékben tehermentesítő békebirósági szervezet felállítására dolgozzon ki javaslatot. Ennélfogva erre vonatkozóan bátor vagyok beterjeszteni azt a határozati javaslatot (Olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés az igazságiigyminister urat, hogy a békebiróságok szervezéséről terjesszen elő sürgősen törvényjavaslatot/: Most a községi autonómiáról és arról szeretnék pár szót mondani, hogy miként kezelik ezt ma Magyarországon. Itt van egymás mellett két kiáltó példa, Az egyik Békés községben történt, ahol tavaly márciusban a községi alkalmazottak igazán végtelenül csekély fizetése annyira szembeötlővé vált — például a községi főjegyzőnek 16.000 korona fizetése volt havonta, a többieknek pedig még sokkal kevesebb, hét-nyolcezer korona, söt még ennél is kevesebb — hogy a községi képviselőtestület egyik közgyűlésén elhatározta, hogy pótlékot folyósít ezeknek a tisztviselőknek, Hogy pedig a képviselő testületnek ez a határozata azonnal végrehajtható legyen, az elöljáróság indítványára névszerinti szavazással egyhangúlag tökélték el a segély megadását és az erről szóló jegyzőkönyvet mindenki személyesen aláirta. Ez a községi törvény értelmében azt jelenti, hogy a határozatért és annak anyagi konzekvenciáiért a képviselőtestület jelen volt, a jegyzőkönyvet aláirt tagjai anyagilag is felelősek. Ha tehát bekövetkezett volna az a helyzet, hogy a felsőbb hatóság nem hagyta volna jóvá a községi képviselőtestületnek azt a határozatát, mellyel éhbérért dolgozó tisztviselőinek és alkalmazottainak pótlékot folyósított. — ami elképzelhetetlen, — akkor sem származott volna ebből hátrány senkire nézve sem, mert a képviselőtestületi tagok előre kifejezték abbeli szándékukat, abbeli eltökéltségüket, hogy ebben az esetben a kifizetett összegekért jótállnak és azokat a saját zsebükből megtérítik. Mi történt azonban? A képviselőtestület elrendelte, hogy a határozatot azonnal hajtsák végre és azoknak a szegény embereknek rögtön fizessék ki a segélyeket. Ezt a bíró és főjegyző teljesítette is. A határozatot jóváhagyás végett felterjesztették a felsőbb hatóságokhoz, a felsőbb hatóságok pedig, nevezetesen az alispán és a ministerium, jóváhagyták a községi képviselőtestület határozatát abban a tekintetben, hogy segélyt adhat és abban a tekintetben, hogy mekkora segélyt adhat — tehát ezt szankcionálták — ellenben a főjegyző ellen, azért, inert az elöljáróság határozata értelmében rögtön ki merte fizettetni a segélyt, fegyelmi eljárás indult meg. A biró ellen nem, csak a főjegyző ellen. Ez annyira méltánytalan és igazságtalan eljárás volt, hogy Békés község főjegyzője, egy jogvégzett, diplomás fiatalember (Meskó Zoltán: Kiváló ember, példás tisztviselő!), aki teljes ambícióval feküdt bele munkájába és arra törekedett, hogy mintaigazgatást honositson meg a községben, aki a politikában pártatlanul viselte magát, egyik párthoz sem csatlakozott, s akinek munkássága előtt mindenki kalapot emelt, mert reggeltől-estig mindig dolgozott, szóval mintaigazgatást honosított meg a községben: annyira szivére vette a dolgot és annyira felháborodott afelett az igazságtalanság felett, hogy leköszönt állásáról, illetőleg végelbánás alá vonását kérte. Ezt meg is kapta, a törvényszerű időre szabadságolták. Ekkor azonban az történt, hogy a tisztviselők összeférhetetlenségéről megalkotott törvény