Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. évi január hó 17-én, csütörtökön. 251 aki akkor jelen volt, bocsánatot nem kér, 24 óra alatt ki kell végezni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ez nem történt meg^ nem történhetett meg. Nem a vérszopó pribékeken múlt, hanem az isteni Gondviselés akaratán, hogy ez a gazság nem történhetett meg és Bársony János, magyar vérünk, az orvostudományi karnak örök büszkesége és dicsősége él, dolgozik és segíti a szülő magyar anyákat nj életet adni a jövőnek és uj Ígéretet adni a magyarságnak. Ez a tanár, aki ezt átélte, hát gondolkozhatik másképen, mint ugy, hogy ne engedjük megismétlődni ezeket az eseményeket ? Lehet elképzelni azt, hogy egy ember, aki ezt a borzalmas igazságtalanságot a saját bőrén, saját életén keresztül élte át, más következtetésre jusson, mint hogy : halt, megállj, itt a hegemóniát egyedül és kizárólag a magyarságnak a kezébe kell adni, mert akkor megélt és boldogult a tót, a román, a zsidó, minthogy akkor volt egyensúly, igazság, boldogulás, tejjel-mézzel folyó Kánaán és egész integer haza. A boldogság földje volt ez, de mikor jöttek a zsidó pribékek, — egy zsidótól idézek, mélyen tisztelt fajvédő képviselőtársaim a baloldalon, ezt egy zsidó mondotta — akkor azt, amit a magyarság ezer éven keresztül megtartott, egypár jött-ment galiciai zsidó tönkretette. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) — (Pikler Emil : És a Tüz szerkesztősége Szegeden !) Mélyen tisztelt fajvédő képviselő ur

5 nem szeretek ezzel az üggyel személyes kérdés alakjában foglalkozni. Itt van egy idézés. Az önök azon lapjai ellen, amelyek a »Tüz« elleni támadást közölték. — mert önök ellen nem indithatom meg az eljárást — megindítottam a sajtó eljárást és már ki van tűzve a tárgyalás. Állok elébe; ha én kommunista lettem volna, akkor volna bennem elég bátorság azt mondani: Uraim, engem félrevezettek, beláttam, t hogy tévedtem, vezessen más útra a magyar jövő, s én erre az útra jöttem és itt keresem nemzetem boldogságát. (Rothenstein Mór: Maga nem volt kommunista, hanem konjunktúra ember! — Zaj.) Tessék csak várni, Rothenstein fajvédő képviselő ur. (Derültség a jobboldalon.) Ha ön komolyan hiszi azt, hogy én egy percig is kommunista voltam, ismételje meg a lapjában, be fogom perelni és állok elébe. Itt csak azt mondom: a Tüz nem az én lapom volt, hanem a területvédők lapja volt. A Tüz az egyetlen lap volt Szegeden, amelyet a forradalom napján önök betiltottak. (Lendvai István: Bár a Tüz égetett volna meg minden zsidót — Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) Én nem lehettem kommunista, már csak azért sem, mert önök nem engedték, hiszen két hónapig ültem és Gömbös Gyuláék szabaditottak ki, amikor Szegedre jöttek, ha tehát akartam volna, akkor sem lehettem volna kommunista. De én nem akarok személyes kérdéssel foglalkozni, de ki kell jelentenem, hogy ez frázis, hazugság, önök legjobban tudják, hogy ez nem igaz, csak élni akarnak ebből, mert »Jedes Tierchen hat sein Plaisirchen«. (Rothenstein Mór: Én nem irtani az Ember-be! - Zaj.) Csak gyönyörködjenek ebben a hazugságban; kiváncsi vagyok, hogy meddig élnek belőle. (Nagy zaj.) Elmondottam Bársony János egyetemi tanárról a véleményemet; elmondottam, hogy mi hozta őt arra. .. (Farkas István: Miért nem mondja el Orgoványt, Siófokot? Azt megtorolták, ezt nem torolták meg ma sem! Most is százával vannak szabadon a gyilkosok! — Nagy zaj. Elnök csenget. — Beszéljen Orgoványról, Siófokról! Ezt nem meri elmondani! Gyáva az, aki ezt nem meri elmondani! Ha objektivitást akar, ezt is mondja el! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget); Csendet kérek ! Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Farkas István: Kilencvenhétezer embert fogtak le és büntettek meg! — Lendvai István: Azok rablógyilkosok voltak ! — Nagy zaj.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Farkas István: Orgoványban is gyilkosság volt, csúnya, utálatos, piszkos!) Farkas képviselő urat ismételten kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Farkas István: A Somogyi-gyilkosság is gyáva, piszkos dolog volt ! — Nagy zaj.) Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Szabó József képviselő urat is kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Nagy zaj.) Lendvai István képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni ! (Farkas István: Minden gyilkosság utálatos! Miért nem ítéli el^ azt is! — Nagy zaj.) Csendet kérek ! Zsirkay János: A túloldali fajvédő képviselőtársaim (Élénk derültség a jobboldalon.) elfelejtik- (Farkas István: Különb keresztény vagyok, mint maga! Maga konjunktúra keresztény ! Sohasem voltam konjunktúra ember! — Lendvai István: Maga is volt konjunktúra ember! Most is az! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsirkay János:. . . elfelejtik, hogy a zsidókérdés nem csak magyar kérdés. Hivatkozni fogok ennek a kérdésnek leghivatottabb szakértőjére Herezel Tódorra, a cionizmus világhirü prófétájára. Mit mond ez a Herezel Tódor? (Olvassa): »A zsidókérdés valóban ferma!, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) semmi célja sem volna ezt letagadni. A zsidókérdés mindenütt meg van, ahol a zsidóság észrevehetőleg jelen van és ha valahol nem is került volna még szóba, maguk a zsidók fogják azt rövidesen napirendre tűzni, mert hiszen mi (Zaj. — Pikler Emil: Az antiszemitizmus a hülyék vallása!) természetszerűleg odahúzódunk, ahol nem üldöznek bennünket. Csakhogy az üldözésnek épen a mi megjelenésünk az előidéző oka és a szerencsétlen zsidóság most Angliából kezdi importálni az antiszemitizmust Amerikába.« Tehát Amerikában és Angliában is antiszemita mozgalmat észlel Herezel Tódor, aki nem keresztény, hanem zsidó és a zsidó cionizmusnak leghivatottabb képviselője és azt mondja, hogy mindenütt antiszemitizmus van, ahova egy zsidó beteszi a lábát. Önmagukon hordják — mondja egy másik zsidó — mint ahogy az arcuk hordja, a zsidó jelleget, nem lehet ellene »tenni.« (Pikler Emil: Miért választott London zsidót főpolgármesterének?) Mert nem kérdezték meg, hogy micsoda. (Zaj.) Tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, mindannyian hallottunk az amerikai Ku-Kux-Klan-mozgalomról, amely a nagy Lincoln felszabadító polgárháborúja után tört ki, amely kezdetben a négerek elnyomására irányult, a benszülött amerikai fehérbőrüek részéről és amely ma direkt antiszemita mozgalom, mert a néger veszély már nem veszély többé. Ez az eredetileg nem a zsidók ellen irányult mozgalom, tekintettel arra, hogy az amerikai benszülöttek most már veszélyeztetve látják a maguk fajiságát, ma már nem a négerek, hanem a zsidók ellen irányul. És tudja-e kedves Pikler képviselőtársam . . . (Pikler Emil: Miért épen én?) Azért, mert az egyik póluson ön van, a másikon én. (Pikler Emil: Hála Istennek, hogy nem vagyunk együtt! — Derültség és zaj.) Tudják önök, képviselőtársaim, hogy hogyan dolgoznak ezek Amerikában? Hihetetlenül kegyetlenül, ugy, ahogy mi sohasem tudunk és ahogy sohasem akarunk dolgozni. Ott azt a zsidót aki