Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

238 A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. táju államoktól félek, hanem a kis valutáin államoktól, mert ők értéktelen papírért fognak értékes kereskedelmet és ipari üzemeket fellendülő mezőgazdaságot teremteni«. De mit csináltak ehedyett*? Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi milliárd hitel van a bankoknál. Azt hiszem, hogy 600 milliárdon felül van az az összeg, amelyért a mostani állapotban évi 18% — nem kosztpénzt — kamatot fizetnek a bankok az államnak. Ha már odaadták ezeket a milliárdokat, lelkük rajta, ők tudják, hogy miért tették — hiszen majd rátérek, hogy mit csináltak a bankok ezzel a 600 milliárddal, — ha már annyira szerették a Hitelbankot és a Kereskedelmi bankot, hogy teletömték trezorjaikat valorizáíatlan, kedvezményes hitelekkel, akkor legalább azt követelte volna a józan logika, hogy — hiszen agrárállam vagyunk — a gazdákat és a kisiparosokat is annyira megerősítsék, hogy a jövendő hétszükesztendőben is ki tudják állani a versenyt. Ez az, amire most ki akarok térni, hogy mi vári a kisgazdákra, a mi agrikulturánkra akkor, ha majd a magyar búzára vonatkozó konjunktúra nem lesz olyan, mint a mai. Egyik képviselőtársunk a túloldalról azt mondotta nekem: nem törődöm vele, hogy egy főbiztos vagy más — akárhogy hívják is —, idejön és felemeli akár ötszörösére is az én földadómat, mert akkor nem Bud János minister ni —- szórói-szóra idézem — fogja eladni az en gabonámat, hanem én fogom eladni és nem fogják az árát hivatalosan megállapítani, > hanem annyit kérek érte, amennyit, kaphatok. Ez az, mélyen t. Nemzetgyűlés. Itt van a kisgazdatársadalom halálos, katasztrofális tévedése. Ő a mából indul ki és elfelejti, hogy mi .lőhet holnap. Ne felejtsék el uraim, hogy itt egy egész világégés volt, hogy uj országhatárok nyíltak meg és emelkedtek ki, ne felejtsék el, hogy Ukraina ma szabadország, amely eddig a maga gabonafeleslegét Oroszországnak adta és ezentúl szabadon rendelkezhetik vele; ne felejtsék el, hogy Lengyelország ma már önálló állam, amely a maga termésfeleslegét oda fogja irányítani, ahova az ő érdeke kivánja és nem Oroszország fogja azt dirigálni. Jön az orosz búza, mélyen t. Nemzetgyűlés és jön majd a bácskai és bánáti búza is. Hogy miért nem jöhet most, arra is rá fogok térni. Ki fogom mutatni, hogy miért nem jöhet, Nem jöhet azért, inert a szerbek tulkapzsiak voltak, túlsókat akartak habzsolni, felosztották az egész Bácskát és Bánátot és úgyannyira túllőttek a célon, hogy a »Balkán«, egy agrárérdekeket védő lap a következőket Írja a Vojvodina gazdasági állapotairól. (Olvassa): »A civilizáció és az emberiség kultúrája érdekében az agrár-ministeriumot be kellene zárni. Az agrárreform-ministerium állásait, mint szükségtelent és károsat, be kellene szüntetni és a jelenlegi agrárreform-ministert, de kiváltképen valamennyi közegét és főbb hivatalnokait ugy Belgrádban, mint a vidéken, a nemzetvédelmi törvény alapján bíróság elé kellene állítani. (Lendvai István: Más helyen is meg kellene tenni némely ministerrel!) Ez a ministerium tö'bb kárt tett az egyesülés óta a. lefolyt három év alatt, mint összes belső és külső ellenségeink együttvéve. Többet ártott, inint^ a kommunisták, anarhisták, szeparatisíák és a többi féktelen f elemek együttvéve, ezeknek sötét tevékenysége semmi az agrárreform-ministerium barbár munkásságához képest. Egyik legtermékenyebb kerületünket, évi január hó 17-én, csütörtökön. ami g-yönyörü Vojvodinánkat, amelyet idegen uralom alatt — a magyar uralmat érti — földjének termékenysége és gazdasága alapján Európa gabonakamrájának neveztek el, ez a ministerium barbár módon eszközölt agrárreformjával száz évvel vetette vissza és lerontotta rajta a civilizáció munkájának minden eredményét, ezzel a káros agrárreformmal aláásta államunk tekintélyét a vojvodinában és annak lakosaiban megrendítette a civilizáció munkájába vetett összes bizodalmat.« Itt van még egy hivatalos kimutatás arról, hogy a hidrotechnikai munkálatok elhanyagolása által a Titel—pancsovai ármentesitő társulat körletébe tartozó földedből mintegy hétszázezer katasztrális hold jutott a terméketlenség posványába. Ezek az anomáliák azok, amelyek miatt egyelőre még nem termelhetnek és igy a magyar gabonának sanszait nem rontják. De olvasván amerikai lapokat, ne felejtsük el, hogy a farmerek sirnak, nem tudnak piacot találni, mert drága a hajóférőhely s a szén; Jávában zsákostól a tengerbe öntik a kávét, inert nem tudják elhelyezni. (Zaj és derültség a .jobboldalon. — Perlaky György: Ezt elhiszi!) Legalább amerikai lapokból olvasom, hogy nem tudják elhelyezni. Ez a végeredmény. (Zaj a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Hát a hagymát hányszor ássák el! — Felkiáltások jobbfelől: Az egészen más! — Perlaki György: Más a kávé és más a hagyma! A kávét el lehet tenni! —- Zaj. Elnök csenget. —Perlaki György: Hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nagyokat mondjanak!) Hiszen 1914-től még nem olyan messze vagyunk. Hát nem tudják, hogy mi izzott ott a szerb szivekben? Nem tudják, hogy a szerb harcivágynak főoka a gazdasági megélhetés lehetetlensége volt! Nem tudják már, hogy Szerbiában negyven krajcárért sem tudtak egy malacot eladni? Hiszen aki Szerbiában járt, az nagyon jól tudja, hogy akár egész évi produktum árán sem lehetett egy ködmönrevalót szerezni. Hát ezt már mind elfelejtették? Most, a százhuszezerkoronás gabonaárak deliriumában elfelejtjük, hogy mi jöhet holnapi Épen azért, mert a nemzetfentartó gazdatársadalomnak érdeke él a lelkemben, most félreverem a harangot és figyelmeztetem azt a gazdatársadalmat, amely azt mondja, hogy jöjjön ide az a külföldi kölcsön. (Zaj és derültség jobbfelől. — Lendvai István: Könnyű az uraknak \űccelni az ország dolgáról!) jöjjön az a külföldi revizor, vagy akárhogy "hívják, szabályozza a vámokat, ahogy akarja, mi nem törődünk vele, a mi gabonánknak meg lesz az ára és a piaca. Ne tessék elfelejteni, hogy azóta az osztrákmagyar monarchia mint ilyen megszűnt ; ne tessék elfelejteni, hogy akárhogyan is szidtuk Ausztriát, a mi gabonánknak megvolt a biztos piaca Ausztriában, és ne tessék elfelejteni, hogy akkor, amikor Ausztriában nem tudták megfizetni a magyar húst és Argentínából hoztak be bizonyos mennyiséget, mi volt itt a gazdatársadalom állásfoglalása, mennyire kiabált, hogy nem tudja értékesíteni a maga terményeit. (Zaj jobbfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ennyire rövidlátóknak nem szabad lennünk és nem szabad elvakittatni magunkat egy olyan számtól, amely most pillanatnyilag talán fascínálhat, amely pillanatnyilag talán lehetővé teszi, hogy a gazdatársadalom éljen és boldoguljon, — mint ahogy szívből kivánom, hogy éljen és virágozzék — de nekünk kötelességünk már most preventív intézkedéseket tennünk arra az időre,