Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

À nemzetgyűlés 223. ülése 1924. nein Csak gazdasági, hanem fegyveres konvenció is jött létre. Természetes, hogy ezek után Olaszország szimpátiájára mi tovább nem számithatunk. (Bogya János : Az olaszok máskép mondják ezt ! — Rassay Károly : Máskép cselekednek, az a baj ! A tények mást mondanak !) Mint mondottam, nekem a külföldi kölcsönnel kapcsolatban az a felfogásom, hogy a kormány helytelen utón indult el, az a felfogásom, hogy ez a kormány a külfölddel való érintkezés felvételére nem alkalmas, hogy ez a kormány kifelé kompromittálva van, ennélfogva, bármit is akar elérni külföldön, azt csak súlyos áldozatokkal érheti el, ezeket a súlyos áldozatokat pedig a nemzet viseli. (Zaj a jobboldalon.) Azt hiszik az igen tisztelt képviselő urak, hogy a külföld nincs tájékozva az itteni viszonyokról ? Azt hiszik, hogy a ministerelnök urnák különböző időben mondott beszédeit a külföld nem vette ad notant? Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy amikor a ministerelnök ur 1922 november 19-én lent járt Hódmezővásárhelyen, ott olyan beszédet mondott, mely homlokegyenst ellenkezik jelenlegi eljárásával. Hogyan képzeli el a t. többség és a t. kormány, hogy amikor a külföld ilyen beszédet hall, higyjen neki. Hiszen az adóssal szemben minden hitelező hitetlen, hát még az olyan adóssal szemben, aki okot is adott rá, hogy^ hitetlenek legyenek vele szemben. Méltóztassék meghallgatni most utólag a hódmezővásárhelyi beszédet ebben a világításban; és megítélni, hogy miképen egyeztethető össze a ministerelnök ur mostani felfogásával. (Rupert Rezső : Az esztergomi beszéd is !) A következőket mondta a ministerelnök ur Hódmezővásárhelyen (olvassa) : »A kormány célja, hogy visszaállítsa a békebeli állapotokat...« Tárgyilagos vagyok, t. többség, és mindent felolvasok. (Barthos Andor : Helyes ! Ma is az a célja ! Tessék tovább olvasni ! — Rupert Rezső: De meddig lesz ez a célja ? Négy esztendeig í Célból nem élünk meg ! — Farkas István : Bevallották, hogy a brigádokat is a kormány csinálta meg ! Mit fognak még bevallani ? —Egy hang a jobboldalon : Sajnos, szükség volt rá ! — Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Szükség volt ráf) »... a szabadságjogok és a gazdasági szabadság terén egyaránt, de olyan ütemben, ahogyan; azt a viszonyok megengedik. Lemondunk a kivételes hatalomról.« Még ugyan nem látjuk, hogy erről lemondtunk volna. (Továbbolvassa): »A kormány kötelezte magát, hogy törvényes utón rendezi azt, amit a kivételes hatalomból meg akar tartani. A külkereskedelem terén nem szüntethetjük meg a kötött gazdálkodást, rekvirálás és maximálás azonban nem lesz többé.« Itt azt mondták a ministerelnök urnák és a pénzügyminister urnák, hogy államháztartásunknak ELZ cl főbaja, hogy kötött külkereskedelmünk „volt és a pénzügyminister urnák az volt az első intézkedése, hogy ezt a kötött külkereskedelmet kell most megszüntetni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Barthos Andor: Nem szüntette meg ! Ne tessék már ilyeneket mondani !) A pénzügyminister ur legalább is igéri. Ugyebár, mégis csak kell a kormánynak valamilyen felfogást vallania a kereskedelmet illetőleg, hogy kötött vagy szabad külkereskedelmet folytat-e. A ministerelnök ur és természetesen a vele szolidáris pénzügyminister ur akkor a kötött külkereskedelem mellett tört lándzsát, (Dénes István: Leszögezték magukat a protekcionizmus mellett és most muszáj az évi 'január hó 16-án, szerdán. 22í ellenkezőjét csinálni!) De menjünk tovább. (Továbbolvassa) : »Jóvátételt nem fizethetünk. Az a kormány, amely könnyelműen repará^ ciós fizetéseket vállalt, az országot belehajtja abba a sülyedésbe, amelyben most Ausztria van. (Neubauer Ferenc: Ezt mondja mosi is! — Rupert Rezső: Ugyanakkor azonban már szállította az állatokat! — Barthos Andor: 1922-be!t mást nem mondhatott semmilyen kormány! — Rassay Károly: A »könnyelműen« szón van a hangsúly! Ö nem könnyelműen vállalja!) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán (továbbolvassa) : »A trianoni szerződés csak annyit mond, hogy Magyarország felelős azokért a károkért, amelyeket a háború folyamán más nemzeteknek okozott. Minket csakis azokért a károkért tehetnek felelőssé, amelyeket csonka Magyarország lakossága okozott. Legyünk tisztában azzal, hogy valutánk sorsa a reparációs bizottság kezében van. Ha reparációt állapítanak meg a mi terhünkre, akkor a magyar korona romlását feltartóztatni nem ieiiet.« (Bartüos Andor: Mit tetszik ebből most megcáfolni'< — Halljuk!) A ministerelnök ur expressis verbis kijelentette, hogy reparációt nem fizetünk, mert egy ország, amelynek területének kétharmad részét elvették, nem képes reparációt űzetni és már azáltal, hogy területileg megcsonkították, eleget tett mindenféle reparációs fizetésének. Mégis mit látunk most í Azt látjuk, hogy a ministerelnök ur, aki Hódmezővásárhelyen ezért a kijelentéséért tapsokat aratott, most kimegy külföldre és ott tárgyal a jóvátételről. (Zaj a jobboldalon.) Vagyis elfogadja a jóvátétel eszméjét, sőt annyira elfogadja, hogy csak az összeg ellen tesz kifogást, amint ezt Titulescu román külügyminister nyilatkozatából látom, aki nyilatkozatában ez,ú mondja (olvassa) : »A jóvátétel összegére nézve van köztünk differencia. Gróf Bethlen a 10 milliót sokalja, én pedig keveslem.« Gróf Bethlen István tehát igenis megbarátkozott a jóvátétel gondolatával. (Zaj a jobboldalon. — Bíró Pál : Ezt nevezi a képviselő ur jóhiszemű beállításnak ? — Rassay Károly : A tényeken nyugszik, amit elmond ! — Rupert Rezső : Ezt bizony nem valami kellemes dolog hallgatni kormánypárti lélekkel ! — Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán: Én azt hiszem, hogy a külföldi kölcsön politikailag abszurd, lehetetlen dolog, amelyet ugy, ahogy elénk terjesztették, lelkiismeretes törvényhozó el nem fogadhat. Ami pedig annak gazdasági részét illed, t, többség, várom, hogy az. önök soraiból felálljon valamelyik pénzügyi kapacitás, és megnyugtatja az ellenzéket és az országot abban a tekintetben, hogy a kölcsön pénzügyileg valóban az ország érdekében álló, elsőrendű akvizíció. (Rupert Rezső: Majd a pártériekezleten!) Én csak politikailag mondok bírálatot a kormány eljárásáról, és megállapítom, hogy most bosszulja meg magát Bethlen István külpolitikája. (Rupert Rezső: Meg a belpolLákája is!) Most kell a nemzetnek azt a számlát fizetni, amit a sok mulasztás és az a sok helytelen cselekedet, amelyet ez a kormány elkövetett... (Barthos Andor: Károlyi Mihály csinálta! — Rupert Rezső: Nem lehet négy esztendőn keresztül ebből élni !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! (Rassay Károly : Azok hazafiasabbak voltak, mint a Bethlen-kormány ! Azok nem fogadták el a Vix-jegyzéket, azok kezéhez