Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
216 A nemzetgyűlés 223. ülése' W24. osztály, ahol a kisententének két szavazata van, a bennünket pártoló angol és olasz kiküldötteknek pedig együttesen négy szavazata, természetes, hogy magáévá tette a Népszövetség Genfben hozott határozatát és azt a jóvátételi bizottságnak elfogadására ajánlotta. 1923 október 17-én összeült a jóvátételi bizottság. Ezen a tanácskozáson Magyarország már nem lehetett jelen. Itt, mint már mondottam, mellettünk két hatalom volt, ellenünk pedig három, és igy az elnök szavazatával döntötték el, hogy vájjon a genfi elvi határozatokat elfogadják-e vagy sem. És a jóvátételi bizottság nem fogadta el változatlanul a Genfben ülésező Népszövetség elvi határozatait, hanem súlyosbitotta, mégpedig a következő hozzáadást fűzte a genfi elvi határozatokhoz: A kölcsön-terv nem zárhatjaki annak lehetőségét, hogy egy későbbi kölcsön eredményét egészben vagy részben jóvátételi fizetésekre lehessen fordítani. Ott az mondatott ki, hogy a jóvátétel elimináltatik. Itt azonban már a jóvátételi bizottság, tehát az illetékes hatóság, ismét belevonta a tárgyalásokba a jóvátételt. Most kénytelen vagyok utalni Benes külügyminister urnák a cseh parlamentben mondott beszámolójára. Ebben a beszámolóban olyan tények állíttatnak, amelyekkel szemben az igen tisztelt ministerelnök ur egyszerűen a negáció álláspontjára helyezkedik. Benes külügyminister ur a cseh parlamentben október 30-án, amikor beszámol a magyar kérdésről, azt mondja, hogy nem kivan Magyarország belügyeibe avatkozni, de egyben a következőket jelenti ki (olvassa) : »Hangsúlyozzuk ezúttal, anélkül, hogy Magyarország belügyeibe avatkoznánk, hogy Magyarországon # meg kell érteni, hogy a szomszédokhoz való jó viszonyt azzal lehet biztositani, ha otthon a demokratikus ellenzéket is érvényesülni engedik, különösen az emigrációt. (Derültség jobbfelöl és a középen. — Bogya János : Szóval, nem akar beleavatkozni az ország belügyeibe, ez azt mutatja!) Ha erre figyelmeztetünk, ugy ez csak a közöttünk és Magyarország közötti végleges jó viszony érdekében történik. (Bogya János : Nem kérünk belőle !) Benes külügy minister ur tehát azt mondja, hogy ezzel a tanácsával nem óhajt beleavatkozni Magyarország belügyeibe. (Bogya János : Igen ügyes diplomata Î) Ez lehet egyéni felfogás ; magyarázhatja minden párt a maga mentalitása szerint, hogy ez beavatkozás-e a magyar belügyekbe, vagy sem. (Bogya János : Belpolitikai feltételeket szab ! Ez csak beavatkozás 1 !) Bogya képviselőtársam szerint ez beavatkozás, ellenben gróf Bethlen István ministerelnök ur szerint, — aki többször kijelentette, hogy a legszigorúbban és legridebbeu visszautasítaná, ha a kisentent a magyar belügyekbe beavatkozni próbálna, — ez nem beavatkozás ; mert közvetlenül Benesnek e beszámolója után megkérdezték a ministerelnök urat épen erre a kitételre vonatkozólag és azt mondta a ministerelnök ur (olvassa) : »Sajnálattal azonban, hogy Benes külügy minister, habár ujjolag hangsúlyozza, hogy nem akar Magyarország ügyeibe avatkozni, amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszautasítani, mégis szükségesnek tartotta fa magyar politikát, nevezetesen a belpolitikai pártkérdést érinteni.« A ministerelnök ur szerint is tehát ez tulaj donképen nem beavatkozás a magyar belpolitikába. De akár beavatkozás, akár nem beavatkozás Benes külügyminister urnák tanácsadása, mindenesetre olyan valami, amivel érdemes foglalkozni. Én azt hiszem, — bár a kormány nem igyekezett a közönséget, a nyilvánosságot a legapróbb részév? január hó 16-án, szerdán. letekig felvilágosítani a külföldi kölcsön minden egyes fázisáról. így tehát nincs módunkban azokat a tanácskozásokat, azoknak a tanácskozásoknak a tárgyait kritika tárgyává tenni és megbírálni, amelyek köztük lefolytak, mégis ezekből a kiütköző adatokból, ezekből a kirivó dolgokból logikusan azt kell következtetnem, hogy ott sok minden egyébről volt szó és tárgyalás, mint amit a nyilvánosság elé hoztak. Nekünk, mint felelős törvényhozóknak, bármiképen is tudomásunkra kellett volna adni a ministerelnöknek, hogy hát mik voltak azok a dolgok, (Kuna P. András: Majd eljön az ideje!), mik azok az akadályok, mik azok a személyi és tárgyi kívánságok, amelyek felmerültek. (Kuna P. András: Majd a Ház elé kerül, megtudja!) T. képviselőtársam, amikor már a Ház elé kerül, akkor ez már elintézett akta. Önnek t. képviselőtársam akkor már nem lesz más szerepe, minthogy szavazni fog. (Zaj. Ellenmondások jobbfelől. — Rothenstein Mór: Kérem! Parancsra! — Berki Gyula: Nyolc órán keresztül drága beszéd ez! — Dénes István: Ha el tudjuk érni vele, hogy levegyék a kölcsönt a napirendről, akkor nem drága!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Állandó zaj.) Horváth Zoltán: T. főtanácsos képviselőtársam, nem méltóztatik azt tudni, hogy Magyarországnak azokra a külföldi utazásokra, amelyek ami felfogásunk szerint teljesen céltalanok, (Berki Gyula: Nagyon szellemes! Csak provokáljon, akkor majd adok egy főtanácsot a képviselő urnák! — Derültség jobbfelöl. — Rothenstein Mor: Adjon Bethlennek. — Berki Gyula: Ő nem szorul rá! — Rupert Rezső: Mióta méltóságos urak lettek, könnyen megsértődnek. Ezért nem szabad képviselőnek elfogadni méltóságot. — Állandó zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek képviselő urak. (Berki Gyula: A képviselő ur is nagyon törekedett fehér államtitkárságra annakidején. Emlékezzék csak vissza! — Rupert Rezső: Kicsoda! Csak lehettem volna, de én nem fogadtam el. — Barthos Andor: Biztos az? — Csenget.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak privát dolgaikat künn elvégezni és a szónokot folytonos közbeszólásaikkal nem zavarni! Horváth Zoltán : T. képviselőtársaim, én nagyon meg fogom köszönni, hogyha nekem főtanácsot méltóztatik adni. Én nagyon szívesen hajlok az okos szóra és nagy örömmel fogadom, hogyha az a főtanács olyan lesz, hogy azt követhetem. (Berki Gyula: Kérem egy főtanáccsal szolgálhatok: Fejezze be beszédét!— Élénk derültség jobbfelől. Elnök csenget. — Rothenstein Mór: Ezt is ugy súgták önnek ! — Nagy derültség balfelől.) Azt hiszem t. képviselőtársam, hogy az egyáltalán nem dehonesztáló, hogyha valakinek azt mondják, hogy főtanácsos, különösen hogyha tényleg az is ! (Egy hang balfelől: De igen! — Rupert Rezső : El kell viselni ! Akit kineveztek, viselje szépen azt a címet. — Kuna P. András: ügy van! Nem kell irigykedni érte! — Nagy zaj. — Berki Gyula: Teljesen komolytalan az egész kabaré! Az országnak nagy szüksége van erre! — Elnök csenget.) Ha sértő volna az, hogy valakinek azt mondják főtanácsos, ön van annyira önérzetes, hogy ne fogadja el a főtanácsosságot (Nagy zaj. Egy hang jobbfelől: Pártelnök nem lehet, hát legalább főtanácsos'. — Berki Gyula: Ugyan kérem, nem parlamentbe való ez a tréfa!) Nagyon szomorú dolog, hogy a külföldi kölcsönt az igen t. túloldal kabarénak nevezi. (Berki Gyula: Nem azt tartjuk kabarénak, hanem a főtanácsosság emlegetését. — Csontos Imre: Látszik, hogy ügyvéd, mindig elcsavarja a dolgokat!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat.
