Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
208 A nemzetgyűlés 223. ülése 19k akarja az ország" szekerét a kátyúból húzni, tehát ti ellenzéki vezérférfiak, ti hazafiak, legyetek elnézőek, tegyétek félre harci készségtekét és energiátokat és hallgassatok addig, aanig mi, Bethlen és Kállay, kinn járunk a külföldön, hogy a külföld jószándékát és jóakaratát az ország részére megnyerjük. Ez volt az a hires első treuga dei. (Dénes István: Es az ellenzék bedőlt. — Egy hang a jobboldalon: És a magyar nyomorúság semmi! — Dénes István: Az a 250 milliós kölcsön csak növeli a nyomorúságot! — Zaj.) A kormánypárt, ugyebár kötelességszerüleg hallgatott, mert hiszen, ha a kenyéradó gazdája azt parancsolja neki, akkor a kormánypártnak hallgatnia kell. (Erdélyi Aladár: Kár így beszélni! Inkább kenyeret ad magának, mint nekünk! Egészen nyugodt lehet! — östör József: És az ellenzék 1 ? — Erdélyi Aladár: Ez nem komoly dolog, ez demagógia! Az ellenzék pedig hazafias érzésétől vezettetve nem akarta a felelősséget magára venni, hogy Bethlen Istvánnak módot és alkalmat adjon arra, hogy isikertelenül jőve haza, azt mondhassa, hogy bukásának, sikertelenségének az ellenzék volt az oka. (Rassay Károly: A négyéves politikát likvidálja ő és nem mi! Tessék megmutatni, hogy mit tud! Nem is vagyok hajlandó máskép tenni, de ha eljön az elszámolás ideje, akkor ott leszek!) Mi az ellenzéki vezérférfiak Ígéretéhez képest, teljes lojalitással deferáltunk. A ministerelnök ur és a kormány nem panaszkodhatik, hogy mi az úgynevezett treuga deit megsértettük volna. Teljes referenciával viseltettünk az ő nagy vállalkozásával szemben. Nyugodtan, csendben az ország egyéb ügyeit tárgyaltuk és soha a külföldi kölcsön ügyét a vitába bele nem vontuk. Épen ezért a miniisterelnök urnák nem lesz joga azt állítani, ha expedíciója nem jár sikerrel, hogy annak az ellenzék az oka. Tessék ezt tudomásul venni, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Minden dicsőség az övé!) Többet egyetlen egy ellenzéki párttói sem kívánhatnak, mint amit ez az ellenzék nyújtott a kormánynak. (F. Szabó Géza: Nem is volt erről szó!) Mielőtt a külföldi kölcsönre további észrevételeimet megtenném, szükséges, hogy a külföldi kölcsön minden egyes fázisát ismertessem önök előtt.. Lehet, hogy sokan vannak t. képviselőtársaim közül, akik a külföldi kölcsönnek minden egyes fázisát ismerik, ugy vélem azonban, hogy mégsem cselekszem hiába, mégsem végzek meddő munkát, ha azokat a fázisokat, amelyeken a külföldi kölcsön a mai pillanatig- átment, itt, az ország színe előtt reprodukálom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csakis az összes fázisok, csakis az összes procedúrák és csakis az egész tényállás ismerete után lehet objektiv ember, tárgyilagos kritikus abban a helyzetben, hogy a, külföldi kölcsönről megfelelő kritikát mondhasson és cselekményének elhatározásánál azt zsinórmértékül fogadhassa el. (Erdélyi Aladár: Még be sincs fejezve! — Csontos Imre: Csupa pénzügyministernek való ember! — Rassay Károly: Csontos bácsi, maga. épen annak való! — Dénes István: Inkább, mint angol pénzügyministernek! — Csontos Imre: Be nagy igazsága van annak, aki igy tud hozzá! Mink örülünk a legjobban! — Zaj.) Amikor az első treuga dei bekövetkezett, gróf Bethlen István és suite-je igen szép számmal vonatra ült és 1923 május 2-án Parisba indult. (Rupert Rezső: De régóta tart ez a kis dolog!) Parisban a jóvátételi bizottság ülést tartott és : . évi január hó 16-án, szerdán. 1923 május 4-én terjesztette gróf Bethlen István a jóvátételi bizottság elé azt az expozéját, amely a külföldi akció alapját képezi. Egy hosszú eiaborátumot mutatott itt elő a jóvátételi bizottság tagjainak. (Rassay Károly: Nagy legények voltunk, 600 milliót követeltünk!) A kormány, mint méltóztatnak tudni, kétféle kölcsönt kivánt: egy kisebb lejáratú kölcsönt, mely 60—70 millióra volt kontemplálva és egy nagyobb kölcsönt, mely 650 millióra volt kontemplálva. Erre vonatkozólag az elaborátum beállítása az volt, hogy a kis kölcsönt azonnal folyósítsák, (Rassay Károly: Mert különben összeomlik itt minden!), mert idehaza már nem tudják tovább az államháztartást tartani, azután majd a hosszú kölcsönre vonatkozólag hajlandók elfogadni a pénzügyi tanácsnak a direktíváit. A t. kormány olyan naivságot árult el ebben az egész dologban, hogy ha nem volna olyan tragikus, igazán kacagtató volna, Amikor Bethlen István gróf a jóvátételi bizottság előtt megjelent és előkelőséggel elmondotta az elaborátum tartalmát, mint aki jól végezte a dolgát és a sikerben egészen bizonyos, Parisnak összes nagy zsidó bankárjait felkereste és azonnal likvidálni akarta a rövid lejáratú kölcsönt. (Erdélyi Aladár: Az volt a szerencse, hogy közben jó termésünk volt, különben bekövetkezett volna az, amit Bethlen István mondott. — Rassay Károly: Az 50 milliós kölcsön következett volna be? — Zaj. — Rassay Károly: Éljünk emlékeinkből, másból ugy sem lehet! — Csontos Imre: Ez igy igaz csakugyan!) Gróf Bethlen István azt hitte, hogy neki csak meg kell jelenni a jóvátételi bizottság előtt s azonnal meg fogja szavazni a zálogjogok felfüggesztését, Abban a hitben éltek, hogy közben még elmennek Londonba is, s amig Londonban lesznek, azalatt Parisban a jóvátételi bizottság meghozhatja a döntést. Londonban is természetesen intervjukat adtak le, hangszerelték a külföldi sajtót, abban az irányban, hogy meglesz a külföldi kölcsön, hogy az elmaradhatatlan, hogy Európa országainak egyéb gondja sincs, minthogy Magyarországnak kölcsönt adhassanak. Londonban is természetesen a bankárokkal folytattak tanácskozásokat többek között a Bothschild-bankházzal is, amellyel majd a rövid lejáratú kölcsönt lebonyoitják. (Dénes István: Jó keresztény egységespárt! — Rassay Károly: Oda kell menni, ahol van pénz!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor gróf Bethlen István Londonból Parisba visszaérkezett, akkor sajnálattal kellett megállapítania, hogy a jóvátételi bizottság' nem az a bizottság, aminek ő gondolta, hogy a jóvátételi bizottságnem hajlandó minden előkészítés néllkül Bethlen István gróf kérelmét honorálni. A jóvátételi bizottság hozott egy közbenszóló határozatot, amely szerint a magyar külföldi kölcsönnek kérdését tanulmányozás és javaslattétel végett kiadták a magyar oszálynak. (Rassay Károly: A kodifikációs bizottságnak! — Csontos Imre: Ma Félegyházán örülnek! — Hegymegi-Kiss Pál : Miért I — Csontos Imre: Mert ilyen beszédet tart a képviselőjük! — Rassay Károly: Örülhetnek! Még Karcagon is örülnek!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok kritikánkat gróf Bethlen István naiv vállalkozásáról (Erdélyi Aladár: Ugyan, ugyan!) kellő tárgyilagossággal megalkotni és hogy perhorreszkáljuk azt az előre nem látást, azt a rettenetes bűnös optimizmust, amellyel Beth-
