Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
172 r Á nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden. ilyen törvényalkotással, mint amely ezt a gazdasági cselédsegélypénztárt létrehozta, hanem olyanokkal, amilyenek a nyugateurópai államokban vannak, ahol mélyreható szociálpolitikai alkotásokkal igyekeznek ezt a célt szolgálni. Annyival inkább szükséges ez, mert ebben a tekintetben a magyar kormány a »békeszerződések kapcsán kötelezettségeket is vállalt. Sokkal ideálisaim állapot és hálásabb dolog volna az, ha a magyar kormány saját kezdeményezéséből hozná ezeket a szociálpolitikai alkotásokat, mintha különféle konferenciák nyomása alatt kell ezeket megvalósítani. Ebben a kérdésben a következő határozati javaslatot terjesztem elő. (Olvassa): »Utasítsa a Nemzetgyűlés a földművelésügyi minister urat, hogy sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot a mezőgazdasági munkások kötelező betegség-, baleset- és aggkori rokkantság esetére való biztosításáról. A javaslat betegség és baleset tekintetében alkalmazkodjék az 1907. évi XIX. tc-hez, hogy a mezőgazdasági munkások is e tekintet'ben egyenlő elbánásban részesülhessenek az ipari munkásokkal.« Javaslatom semmi egyebet sem céloz — amint hangsúlyozza is — mint azt, hogy egyenlő elbánást biztosítson szociálpolitikai téren a mezőgazdasági munkásoknak az ipari munkásokkal. Ha a kisgazda-képviselők a mezőgazdasági munkások védelmét nemcsak az ajkukon hordják, hanem komolyan meg is akarják valósítani, akkor bennünket ebben a törekvésünkben támogatni kötelességük. A javaslat szól az aggkori rokkantsági biztosítás kérdéséről is. Egyenesen tűrhetetlen állapot az, hogy ha a mezőgazdasági munkás munkaképtelenné válik, kikerüljön az utcára, vagy koldulásra legyen kényszerítve. Egyenesen türhetelen állapot az, hogy a mezőgazdasági munkások aggkori rokkantságuk esetén a legnagyobb nyomorban éljék le hátralévő napjaikat. Tudom, hogy ha az aggkori rokkantsági biztosítást meg akarjuk valósítani — amint meg kell valósitanunk, — ez megterheltetést jelent az államháztartásra is, megterheltetést jelent magukra a gazdákra is. De azon az állásponton vagyok, hogy ha az ipari munkaadók elő tudták teremteni a kerületi munkásbiztositó pénztárak fentartására 1922-ben szükséges több mint fél milliárd korona összeget, akkor a mezőgazdaság, amely kedvezőbb konjunktúrákat élvezett, különösen az utóbbi esztendőkben, szintén elő tudja teremteni a szükséges összeget. (Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Ez a gondolat vezetett engem, amikor a határozati javaslatot előterjesztettem. A nemzetgyűlés, illetőleg a kormány azt gondolta, hogy szociálpolitikai tekintetben elvégezte feladatát akkor, amikor ezeket a nagy kérdéseket különféle segélyakciók által igyekezett megoldani. Különösen az utóbbi években, amikor fokozódott a nyomor, kezdeményezett a kormány inségakciókat, hogy a munkások számára ezeknek a feladatainak csak parányi részét is teljesíthesse. Az úgynevezett ínségakciókról sokszor esett szó itt a nemzetgyűlésen. Nem is olyan régen újra követeltük az öszj szes inségakciók elszámolásainak a Ház elé való terjesztését. De bár teheneket akartak elárvezerezni, vagy árvereztek el, bár az egyenlőség szent nevében szegényre és gazdagra egyaránt 200%-os pótadót vetettek ki a segélyakció céljaira, mindamellett sem lehet ilyen segélyakciók révén megoldani azokat a nagy kérdéseket, amelyeknek megoldása egyébként is csak szociálpolitikai intézmények feladata lehet. Egy cseppet sem rokonszenvezek azzal a gondolattal, hogy inségakciók révén próbáljunk megoldani ilyen nagy kérdéseket, de különösen nem rokonszenvezek ezzel akkor, amikor — mint az előttem lévő árverési végzés is igazolja — az akció céljaira 52 kg. búzáért egy darab barna tehenet foglaltak le, amelyet Hajdúszoboszlón a baromvásártéren 1923 december 17-én akartak elárverezni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Cseppet sem rokonszenvezek azzal az akcióval, amelyet Horthy-adónak kereszteltek el ezen az értesítésen (Vanczák János: Hivatalosan?), amelyben azt mondják, hogy ha az illető záros határidőn belül meg nem fizeti ezt a Horthy-adót, akkor elárverezik az ingóságát. Ezzel kapcsolatban szóvá kell tennem, hogy a belügyminister ur annakidején azt mondotta, hogy az akció aktáit 1923 márciusában lezárták. Mégis azt kell látnom, hogy itt még 1923 december 17-én egy barna tehenet akartak elárverezni emiatt az akció miatt, és azt kell látnom, hogy ugyanekkor 84 kilogramm gabona behajtásánál felszámítottak 43.800 korona végrehajtási költséget. Mondom, annak dacára, hogy a belügyminister ur itt nyilt színen kijelentette, hogy ez az akció már befejezést nyert, az aktái már lezáródtak, ennek az akciónak javára még 1923 decemberében barna teheneket akarnak elárverezni. Szólalnom kell még az egyesülési és gyülekezési jog kérdéséről is. Mi ugyanis azon az állásponton vagyunk, hogy nem lehet a mezőgazdasági munkások minden kérdését altruista alapon elintézni. A mezőgazdasági munkásoknak vannak olyan kérdései, amelyeket csak a szervezkedés segítségével tudnak elintézni. A munkabérkérdése és jogviszonyaik kérdése szoros összefüggésben van azzal, hogy a mezőgazdasági munkások milyen szervezeti életet élhetnek. Jól tudom, hogy t. túloldal a mezőgazdasági munkások szervezkedését nem fogadja rokonszenvesen. Meg vagyok róla győződve, hogy — mint régen, valamikor a nemesség idején — szívesen vindikálja magának az igen t. túloldal az egyesülési és gyülekezési jogot, de nem látja szimpátiával, ha ugyanezzel a joggal a mezőgazdasági munkások is élni akarnak. A háború ellőtt sem volt e tekintetben valami rózsás a helyzet, de a diktatúra bukása óta egyenesen döbbenetes a helyzet az egyesülési és gyülekezési jog terén. (Erdélyi Aladár: És a diktatúra alatt?) Végrevalahára a forradalomnak és ellenforradalomnak el kell tűnnie a közéletből. Több mint négy esztendőn át az ellenforradalom is tombolhatott tetszése szerint. Ideje már, hogy az egyesülési és gyülekezési jog terén s az élet egyéb vonatkozásaiban is kiküszöböltessék vagy meggyógyitassék a forradalmi láz. T. Nemzetgyűlés! Az előbb emiitettem, hogy a balesetbiztosítás terén és szociálpolitikai téren a naagyar államnak attól kezdve, amint a népszövetségnek lagjává vált, nemzetközi kötelezettségei vannak és hogy helyesebb volna, ha ezt a kötelezettséget az ország érdekében minden külső befolyás nélkül teljesítené. Ugyanilyen kötelezettségei vannak az egyesülési és gyülekezési jo gterén is. A genfi, konferencia határozatait egyszer mégis csak be kell cikkelyezni, ez pedig egyforma elbánásban sülési és gyülekezési jog terén is. A genfi kona mezőgazdasági munkásokat minden más társadalmi osztállyal. Egyenesen döbbenetes — és ez nagyon élénken jellemzi a kormány kétszínű politikáját —, az, amit a kormány-
