Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

168 A nemzetgyűlés 222. ülése 19k lálnia arra, hogy szakképzett iparosok, szak­férfiak vezessék a felállítandó iparostanonc­otthonokat. Budapesten decentralizálva kellene ilyen otthonokat felállítani az egyes ipari ne­gyedekben. Például, ahol a vasipar fejlődött ki, ott a vasipari tanoncok részére, ahol a fa­ipar fejlődőit ki, ott a faipari tanoncok részére kellene iparostanonc-otthonokat felállítani, ahol pedig sok a kisiparos, ott magának a kis­iparosságnak a részére kellene ilyen otthono­kat felállitani. Ezek mind részletkérdések és azt hiszem, nem volnék elég objektiv, ha ezek­kel a részletkérdésekkel foglalkoznám itt a nemzetgyűlésen, mert hiszen azoknak megol­dása egy külön bizottság feladata volna. Eövid beszédem befejezéséül csak azt kí­vánom még felhozni, hogy szent meggyőződé­sem, hogy nem követek el helytelen lépést, ami­kor a nemzetgyűlés inditványkönyvébe bejegy­zett indítványomat határozati javaslat formá­jában terjesztem a nemzetgyűlés elé az ipa­rostanoncképzés tárgyában. Nem helytelen ez azért, mert az indemnitási vita még sokáig el­huzódhatik, közvetlenül utána a földbirtok­reform-novella és a külföldi kölcsön ügyének tárgyalása szintén, ki tudja, mennyi időt vesz még igénybe, úgyhogy ennek az igen fontos és szerintem messze jövőre kiható kérdésnek tár­gyalásra kitűzése csak egy későbbi időpontban történhetnék meg. Itt, a Házban igen sok szó hangzott már el minden oldalról, ha nem is az iparostanonc­kérdésben, hanem az iparosok kérdésében, de az egész kérdést elintézték 5 pere alatt, csak ugy felületeiken keresztülsikiloitak rajta. Én azt mondom, hogy az indemnitási vitában el­mondott felszólalások határozati javaslatok be­nyújtása nélkül csak a pusztába kiáltott sza­vak, amelyek csak politikai célokat szolgálnak, de eredményre nem vezetnek. Kiváló férfiak, mint például gróf Appoiivi Albert sürgette az ipar fellendítésének a szükségességét és maga a ministerelnök ur és a kereskedelemügyi minis­ter ur is szükségét érezte annak, hogy a magyar ipar fejlesztését az ország érdekében álló leg­fontosabb tényezőnek jelentsék ki. Énen azért, mert ugy látom, hogy a nemzetgyűlésben, ép ugy mint a kormányban, megvan az elszánt akarat arra, hogy ebben a kérdésben egv je­lentőségteljes lénést tegyen, én határozati ja­vaslatomat tovább nem indokolom. ß azt elő fo"-om terieszteni, kérve a nemzetevülést. bogv méltóztassék azt elfoeradni. (Halljuk! Halljuk! a balközéven. Olvassa): »Jelenise ki a nemzetevülés, hogv aziparos­tanonckémést uey az orszáe-, mint a. maoryar ipar jövője, valamint maerának az ioarossáfr­nak \és munkásságnak érdekében közérdekű­nek és fontosnak tartja. Miért is utasítsa a kereskedelmi kormányzatot arra, hogy: 1. az 1922:XIT. te keretén belül hasson oda, hop'v az elgyengült kézmüvesioar mellett a gyáripar mennél szélesebb keretek között ve­gye ki a részét a tanoncok képzésében; 2. a tanoncok helves pápaválasztásunk megkönnyítésére hivatott tq-nácsadó (pálva­mutatól szervezetet építsen fokról-fokra a feu­forsró lehetősé srek figyelembevételével; 3. gondoskodjék a kereskedelmi kormány arról, hogy az uj ipartörvénynek azok a ren­delkezései, amelyek a tanoncképzés helyes gya­korlati megszervezése, irányítása, ellenőrzése céljából szükségesek, végre is hajtassanak; 4. az uj tanoncotthonok létesitése érdekében ugy a nagyipar, mint a társadalom áldozatkész­'é. évi január hó 15-én, kedden. ségének lehető igénybevételével tegye meg a célravezető rendelkezéseket; 5. utasitsa a nemzetgyűlés a kereskedelmi kormányzatot, hogy a lehetőség keretén belül különleges minta- és tanműhelyek létesítésének előmozditása, tanoncok által elkészített szak­munkák kiállítása és jutalmazása, tanonckép­zésben érdemeket szerzett iparosok és vállal­kozások jutalmazása, illetve kitüntetése kiváló előmenetelt tanúsító tanoncoknak továbbképzés céljából ösztöndijakban való részesítése utján igyekezzék a tanoncképzést eredményessé tenni.« Az indemnitási törvényjavaslatot elfo­gadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csík József jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés ! Homonnay képviselőtársam az iparostanoncképzés szüksé­gességét hangoztatta és hogy szavainak na­gyobb nyomatékot adjon, határozati javaslatot is terjesztett elő, amely az iparastanoncképzés elősegítését célozná az esetben, ha az megvaló­sulhatna. Jól tudom, hogy erre a javaslatra a kormány részéről mi lesz, a felelet. Meg va­gyok róla győződve — bár Homonnay képvi­selőtársam nem ebben a hitben él, —• hogy ha határozati javaslatot terjesztett is elő, ha be­jegyezte is ilyen irányú indítványát, ha nagyon szépen meg is indokolta most álláspontját az iparostanoncképzés szükségességéről, ezt a kérdést ezzel a kormányzattal szemben nem vitte előbbre egy lépéssel sem. Tudom, hogy azt fogják kijelenteni erre a javaslatra is: nincs pénz, nincs anyagi fedezet, ennélfogva nem lehet ezt megvalósítani, tessék megcsi­nálni az érdekelt feleknek, mint ahogy a me­zőgazdasági szociálpolitikai alkotások tekinte­tében mindig csak azt a választ kaptuk és fogjuk is kapni ennek a kormányzatnak ré­széről, hogy kellő fedezet híján —- nem tudják megvalósítani. T. Nemzetgyűlés! Ezek után rátérek az indemnitással kapcsolatban a kormánnyal szemben való álláspontom kifejtésére. Azt hi­szem, szükségtelen mondanom, hogy" mi a kor­mánnyal szemben bizalmatlansággal viselte­tünk (Baticz Gyula: Joggal!) és természetesen ebből a szempontból kezeljük az egész indem­nitási kérdést is. Bizalmatlanok yagyunk a kormány általános politikájával, bizalmatlanok vagyunk a kormány pénzügyi politikájával szemben. Nem bizunk a kormányban a tekin­tetben, hogy ez egészséges konszolidációt tud­jon létrehozni és ki tudja az országot vezetni ebből az útvesztőből. Ezt a felfogásomat majd beszédem folyamán meg is indokolom és az indemnitást ebből a szempontból bírálom és kritizálom. T. Nemzetgyűlés! Hogyan viseltethetnénk a kormány iránt bizalommal, amikor hosszú időn keresztül nem tájékoztatnak bennünket a pénzügyi kérdésekről? Hogyan legyünk a kormány iránt bizalommal, amikor zárszáma­dás és költségvetés nélkül kormányoznak? Ho­gyan lehessünk a kormány iránt bizalommal akkor, amikor fogalmunk sincs arról, hogy a befolyt adókat hova, milyen célokra fordít­ják? Csak néha-néha pattannak ki és mutat­koznak jelenségek, amelyek azt bizonyítják és igazolják, hogy az adózók által befizetett ke­serves filléreket illegális célokra fordítják. (Varsányi Gábor: Ez se igaz! Bizonyítsa! Ne vádaskodjék! — Baticz Gyula: Brigádok fen­tartására! — Varsányi Gábor: Ez a ronda szo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom