Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

156 A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó 11-én, pénteken. méltóztatik-e az elnöki javaslatot Gömbös Gyula képviselő urnák napirendi javaslatával szemben elfogadni, igen vagy nem ! (igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnök napirendi javaslatot fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnök napirendi indítványát fogadta el. Természetesen a napirenden levő tagsági helyek betöltésére nézve a házszabályok sürgőssége nem nyerhet alkalmazást. Egyúttal felhivom a figyelmet arra, hogy miután az ülés 11 órakor kezdődik, e napon az eddigi gyakorlatnak megfelelően délelőtt 11 órától délután három óráig és egy órai megszakítással délután 4 órától este nyolc óráig fogunk tanácskozni, Esztergályos János képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Tegnap este, amikor sajnálatomra nem voltam benn a teremben, Mayer János tartalékos minister ur, ÍB. Podmaniczky Endre: Nincs tartalékos!) az egységespárt elnöke, személyes kérdésben kért szót és olyan modorban, olyan hangon tárgyalta az általam tett kijelentéseket, mely hangot követni jóizlésem tiltja. (Zajos derültség a jobboldalon. — Szabó István (sókorópdtkat): Mindenki beszélhet jóizlésről csak maga nem!) Felszólalásomban mint nemzetgyűlési képvi" selő tettem kifogás tárgyává azt, hogy a nemzetgyűlés egyik tagja közbenjárt, kijárt valakinek* vagy valakiknek az érdekében. Nem kell talán sem Mayer János t. képviselőtársamnak, sem senkinek ebben a Házban mondanom, hogy az ilyen kijárások, protezsáíások a közélet erkölcse és tisztasága szempontjából mennyire hátrányosak és károsak. (Berki Gyula: A képviselő ur is protezsál akárhányszor! — Szomjas Gusztáv: Az összes zalaegerszegieket protezsálja!) Ezt voltam bátor szóvátenni, és ehhez nekem, mint nemzetgyűlési képviselőnek jogom van. Valamit azonban tartozom helyreigazítani beszédemből. Azt mondtam, hogy Mayer János t. képviselőtársam a földmivelésügyi minister urnái járt közben. Miután később meggyőződtem arról, hogy nem nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister urnái, hanem a közélelmezési minister urnái járt közben, készséggel elismerem, hogy ebben a tekintetben tévedtem. (Szomjas Gusztáv: Hogyan jutott hozzá, hogy a telefonbeszélgetést kihallgassa!) Egyébiránt fentartom a beszédemben mondottakat, miután Mayer t. képviselőtársam azokat felszólalásában nem cáfolta meg. Még csak valamit legyen szabad emlitenem: azt a szántszándékos beállítást, mellyel Mayer t. képviselőtársam eljárását indokolni akarta. A képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy megesett a szive Légrády Géza leszerelt katonatiszten és azért járt el az érdekében, hogy mint leszerelt katonatiszt elhelyezkedhessék. Legyen szabad ennek helyreigazításául megjegyeznem, hogy Légrády Géza urat ismerem, Légrády Géza ur nincs ráutalva arra, hogy leszerelése után közbenjárást kérjen avégből, hogy valahol elhelyezkedkedhessék, és hogy exisztenciája biztositva legyen. Légrády Géza ur jól szituált úriember. Végezetül legyen szabad a következő kijelentést tennem. Én annak ellenére, hogy erkölcstelennek tartom azt, hogy egy képviselő, aki a közéletben szerepet játszik, bárkinek elhelyezkedése, hivatalba vagy állásba juttatása érdekében közbejárjon, mégis tartozom kijelenteni, hogy inkább megbocsátom és elnézem Mayer János t. képviselőtársamnak, ha a Tojáskiviteli Részvénytársaság igazgatósági tagsága ügyében jár el, ha a tojáskivitel érdekében dolgozik, mintha tojásgránátok behozatala érdekében dolgoznék, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szellemes!) Elnök: Mayer János képviselő ur személyes kérdésben kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Mayer János: T, Nemzetgyűlés! Tegnap kifogás tárgyává tettem, hogy Esztergályos t. képviselőtársam olyan könnyelműen vádaskodott anélkül, hogy magát a tárgyat ismerte volna. Esztergályos képviselő ur most ismételten azt a kijelentést tette, hogy mindazt, amit beszédében mondott, fentartja, kizárólag csak azt rektifikálja, hogy én nem a földmivelésügyi minister urnái, hanem a közélelmezési minister urnái jártam el bizonyos ügyben. Már tegnapi felszólalásomban kimutattam, hogy valótlan az, amit Esztergályos t. képviselőtársam felszólalása e tekintetben tartalmaz. A gyorsirói jegyzetek szerint ugyanis a képviselő ur azt mondta, hogy én Légrády Géza szolgálatonkivüli huszárszázadosnak a Tojáskiviteli Társaság igazgatóságába való kinevezését ajánlottam, ugyancsak a gyorsirói jegyzetek szerint pedig egy másik, későbbi kijelentésében azt álli tóttá, hogy nevezett urat egy kon kurrens vállalat igazgatójának protezsáltam. A való helyzet az, hogy — amint már tegnap kijelentettem — a Tojáskiviteli Tanácsba akart bejutni Légrády Géza szolgálaton kivüli százados ur, aki egy Tojás Export-import vállalatnál helyezkedett el. (Szabó Imre: Ahol ön igazgatósági tag!) A Tojáskiviteli Tanács tagsága nem jár semmiféle javadalommal, a tanácsnak semmiféle hatásköre nincs, az illető, aki annak tagjává lesz, semmi anyagi előnyt nem élvez, a tanács kizárólag véleményező testület, melynek véleményét a közélelmezési minister, amennyiben szükségét látja, kikéri. Én tehát pusztán annak a kívánságnak tettem eleget, hogy azt mondjam a. minister urnák, hogy amennyiben lehetséges, vegye fel az illetőt a tanácsba. Ez történt és semmi más. Az illetőt, mint régi ismerősömet ajánlottam a minister ur figyelmébe, tehát semmiféle protekcióról, semmiféle kijárásról, semmiféle anyagi előnyökkel, vagy anyagi javadalommal járó állás megszerzéséről szó nem volt. Ez történt pusztán és semmi más. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János szólásra jelentkezik.— Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Elég volt! Egy hang a jobboldalon: Hallgatódzott a telefonnál! — Esztergályos János: Nem hallgatózdtam! — Héjj Imre: Akkor honnan tudta a telefonbeszélgetést? — Györki Imre: A telefonnál ülő cenzor megmondta neki! — Esztergályos János: A telefonnál ülő cenzor mondta meg\ — B. Podmaniczky Endre: Van cenzor isi Györki Imre: Ti tudjátok, hogy van!) Elnök: Csendet kérek! (Szakács Andor: A házszabályokhoz kérek szót!) A szó a képviselő urat megilleti. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy egy elvi kérdés tisztázása érdekében pár pillanattal meghosszabitsam a tanácskozás idejét. Jánosi Zoltán képviselőtársunk mandátumának megsemmisítése kapcsán a mélyen t. elnök ur azt a felfogását, azt az álláspontját juttatta kifejezésre, hogy a bírálóbizottság ilyen irányú bejelentése kapcsán a nemzetgyűlésnek csak egy joga van: az ilyen bejelentést egyszerűen tudomásul venni, az elnökségnek pedig ehhez képest az uj választás kiírása iránt kell intézkednie. Nehogy a jövőben ezt a precedenst agy lehessen feltüntetni, hogy ahhoz az egész Ház egyhangú helyesléssel hozzájárult, a magam részéről kijelentem, hogy az elnök urnák azt a házszabály-